Bíróságok a demokráciák ellen
A TTIP-re nagyon oda kell figyelni: a nemzetállamok szuverenitásának végét jelentheti.
2016. február 14. 09:40

A TTIP-nek, vagyis az Egyesült Államok és az Európai Unió között megkötendő transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségnek egy „nagyon szerény” tétje van. Pusztán csak annyi, hogy ha a jelenlegi elképzelések között jön létre, akkor az a nemzetállamok szuverenitásának a végét jelentheti. Másképpen fogalmazva: a TTIP a globális piac győzelme lenne a közjót képviselő állam felett. A neoliberális gazdaságfilozófia győzelme a keynesiánus alapú jóléti állam koncepciója felett.

Mi ennek az oka? Az, hogy a szinte teljesen titokban készülő szerződéstervezet szerint olyan választott különbíróságokat hoznának létre (befektetési bíróságok néven), amelyeknél a globális multicégek beperelhetnék a nemzetállamokat, ha utóbbiak sértenék az üzleti, magyarul profitérdekeiket. Vagyis a multik akkor perelhetnének be a kormányokat, ha szerintük azok olyan nemzeti szabályokat vezetnek be, amelyek a multik szerint számukra káros következménnyel járhatnak.

Mi ennek a jelentősége? Az, hogy olyan bíróságok jelennének meg a politikai térképen, amelyek az államok felett állnának, s lényegüket illetően egy szintre hoznák a piaci szereplők, a vállalatok érdekeit a nemzetállamok érdekeivel és értékeivel. Ennek politológiai jelentősége elképzelhetetlenül nagy: a globális piac szereplői, a multi- és óriáscégek, illetve az ezek mögött álló szervezett magánhatalom nemcsak informálisan és rejtetten, hanem most már jogilag is elismerten egyenrangúvá válna az állammal. Ennél azonban többről is van szó: a globális piac az állandó feljelentésekkel, pereskedéssel a nemzeti kormányokat tartósan megfoszthatná az önálló gazdasági döntéshozatal lehetőségétől. A multicégek tehát immáron legális lehetőséget kapnának arra – amire eddig csak a zárt ajtók mögött nyílott alkalmuk, amivel persze éltek is –, hogy megakadályozzák az egyes kormányokat abban, hogy szuverén, a nemzeti gazdaságot és jólétet védő intézkedéseket tegyenek, akár a multicégekkel szemben is – ami eddig, ha nehezen is, de működő gyakorlat volt a demokratikus világban. Ez utóbbira kitűnő példa az Orbán-kormány. Ráadásul nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, a beruházási bíróságok tagjainak kiválasztásánál melyik félnek lenne nagyobb lobbiereje, illetve elképzelhetjük, vajon ki környékezné meg a színfalak mögött a bírákat mindenféle erkölcsi gátlás és mindenféle pénzügyi korlát nélkül; vajon a kormányok vagy a multik? Fölösleges erre válaszolni.

Elég csak arra gondolnunk, hogy a világ legnagyobb cégeinek jövedelme jóval meghaladja az olyan, közepesen fejlett kisebb országoknak a bevételeit, mint például Magyarország. Ezekkel a multicégekkel a pénzügyek terén képtelenség versenyre kelni, nem beszélve a mögöttük álló, szervezett magánhatalmat gyakorló 200-300 dinasztiáról, a Rothschildoktól kezdve a Rockefellereken és Warburgokon át a Loebekig és Schiffekig, mely birodalmak bevételei csak csillagászati összegekkel mérhetők, amelyeket az egyszerű halandó felfogni is képtelen. Azt viszont az utóbbi is képes felfogni, hogy ha a multik bíróságokon beperelhetik az egyes kormányokat, akkor vajon milyen brutális nyomás alá kerülnek a bíróság tagjai – de nem a kormányok által. És éppen ez a lényeg: a nemzetállamok szuverenitását csakis úgy lehet megvédeni, ha a nemzetközi és nemzeti jogrend, illetve a közvélekedés egyaránt elismeri azt, hogy a (nemzet)állam a piaci céloknál magasabb minőséget képvisel, mégpedig a közjót. A mindenkori piac működésének alapvető célja az egyéni (vállalati) haszonszerzés, a profit, míg a mindenkori állam működésének célja a közjó elérése egy adott ország állampolgári közösségének. Márpedig a TTIP, ha bevezetik, paradigmatikus váltást hoz létre: a magánérdeket a közérdekkel egyenlő szintre emeli első lépésben. Az egyéni érdeket a közjóval teszi egyenrangúvá – első lépésben.

S ha ez megvalósul, az nyilvánvalóan nemcsak a jogrendet alakítja át, hanem a közgondolkodást is. A neoliberalizmus ebben az esetben totális győzelmet arat a keynesiánus gyökerű gondolkodás felett, amely az államnak kiemelt szerepet szánt a közjó és a jólét elérésében. De sokan azt sem veszik észre, hogy a TTIP szellemisége lényegében véve azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió együttes erővel vetne véget a modern kori demokráciának. Nem az autoriter, nem az illiberális és félliberális, nem a hibrid vagy populista demokráciák, nem Magyarország és Lengyelország, hanem a demokrácia szent és sérthetetlen centrumai lesznek azok, amelyek hosszú távon felszámolják a demokrácia lényegét – persze úgy, hogy a demokrácia formális látszatait fenntartanák.

Miért mondom ezt? Azért, mert a demokrácia lényege a választásban van, abban, hogy a közösséget érintő döntéseket a közösség által megválasztott, legitim személyek hozzák meg. A modern kori nemzetállamok, illetve az azokat konkrétan megjelenítő kormányok választott intézmények; a köz választotta meg azokat, működésük lényege pedig éppen ezért az, hogy a köz érdekében működjenek, s valósítsák meg a közjót. Az államok (kormányok) ezért is a társadalom oldalán állnak, s a piac számukra az a szféra, amelyik megteremti a közjó jövedelmi alapjait (elsősorban adók formájában ). Az állam képes egyedül arra, hogy jogszabályokkal egyensúlyt teremtsen a piaci magán- és a társadalmi jóléti érdekek között, s ne engedje, hogy vagy az egyik, vagy a másik szféra érdekei túlzottan eluralkodjanak. Az állam ebbéli döntőbírói szerepét demokratikus talapzata, a megválasztottsága garantálja és teszi legitimmé.

A TTIP ezzel szemben brutálisan szakít ezzel a demokratikus talapzattal: a senki által meg nem választott piaci magánhatalmat a megválasztott kormányokkal emeli egy szintre, de, mint az előbb már láttuk, lényegét tekintve a magánérdeket a közérdek fölé helyezi; teszi ezt azáltal, hogy a magánhatalomnak jogi lehetőséget ad arra, hogy a kormány közérdekű lépéseit a szabadkereskedelem szabályainak megsértése címén (tehát a magánprofit érdekében) megtámadja és megvétózza. Ha ez megvalósul, az egy új korszak kezdete: a szervezett magánhatalom globális uralmának kezdete, s egyben a demokratikus elv látványos, szemérmetlen és mélységesen felháborító semmibevétele. S aligha gondolnám, hogy a folyamat itt meg tudna állni, a globális piaci hatalom újabb és újabb jogi és szabályozási ötletekkel fog majd előállni, amelyek, vélelmezem, nem a nemzetállami szuverenitás és a közjó, az állampolgárság érdekeit fogja minden elé helyezni. Ugye, a vélelmezésem nem alap nélkül való?

Ha egyszer kiengedjük a palackból a neoliberális szellemet, akkor ez a szellem működésbe is lép.

A Stop TTIP nevű önszerveződő kezdeményezés során az EU 28 országából immáron 3,2 millió ember írta alá a TTIP leállítását követelő petíciót. A napokban a Német Bírák Szövetsége (amelynek 16 ezer bíró és ügyész a tagja) állásfoglalása szerint a TTIP-ben tervezett beruházási bíróságok megalakításának nincs törvényes alapja, és nincs is szükség rájuk. Véleményük szerint ezek a bíróságok elfogadhatatlan mértékben korlátoznák a tagállamok (nemzetállamok) törvénykezési hatalmát (szuverenitását). Ne higgyünk a TTIP-et képviselők (Obamától Junckeren át Cecilia Malmström kereskedelmi biztosig) szép szavainak. Azokra már nagyon sokszor ráfáztunk. Inkább figyeljünk erősen Brüsszelre és Washingtonra, hogy mit lépnek, és helyesen döntsünk, ha dönteni kell.

Fricz Tamás

A szerző politológus

magyaridok.hu
megmondó
Azoktól veszünk búcsút, akik méltatlanná váltak ehhez a sokszínűséghez, a több évezredes értékfelhalmozáshoz.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI