Balás Béla kapta az idei Hit pajzsa díjat
Balás Béla kaposvári megyés püspök kapta idén a Parma fidei - Hit pajzsa díjat. Az elismerést Mádl Dalma, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye adta át szombaton Budapesten.
2016. február 27. 16:59

A Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébániatemplomban megtartott ünnepségen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek kiemelte: Balás Béla élete azt példázza, hogy a hit továbbadása olyannyira fontos feladat, hogy érdekében minden kellemtelenségen, megpróbáltatáson át lehet és át is kell lépni.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere arról beszélt, hogy generációjának a 60-as, 70-es években a hite volt a pajzsa, amely megvédte. A hit azonban mindig embereknek köszönhető. Olyan embereknek, akiknek az élete "egyszerre belülről és felülről vezérelt", akik minden időben keresik az élet forrásait, és így képesek iránytűvé válni mások számára - tette hozzá.

A miniszter szólt arról is, generációjának nem volt könnyű a diktatúra idején megélnie és továbbadnia a hitét, de a rendszerváltás után azzal kellett szembesülniük, hogy az álszabadság világában sem könnyebb a hitük megvallása. Nemcsak a tiltással vagy tűréssel, azzal is lehet érvényteleníteni, gyengíteni a hitet, ha azt mondják róla, hogy csak egy a sok vélemény közül. Mert "minél többen beszélnek, annál nagyobb a hangzavar, annál nehezebb meghallani a tiszta hangot, az igazi tanúságtételt" - fűzte hozzá a miniszter.

A díjazottat méltatva Balog Zoltán felidézte, hogy Beton atya bajóti plébánosként, amikor a romos helyi kastélyból plébániát akart építeni, elindult, hogy téglát kerítsen az építkezéshez, hazatérve azt írta az építési naplóba: "matériát, anyagot nem találtam, de lelket igen". "Köszönjük Beton atyának, hogy keresi, segíti és erősíti a mi lelkünket is" - fogalmazott a miniszter.

A márciusban 75. életévét betöltő püspök életútját Bolberitz Pál teológus - aki 2002-ben elsőként vehette át a díjat - ismertette: Balás Béla 1941-ben született Budapesten, 1959-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, és még abban az évben felvételt nyert az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolára. Az állami hatóságok 1962-ben több társával együtt eltávolították a szemináriumból a Regnum Marianum közösséggel való kapcsolata miatt. Ezt követően két évig a lábatlani plébánián templomtakarítóként volt bejelentve, tanulmányait pedig magántanulóként folytatta. Ötödévre visszakerült az esztergomi szemináriumba, itt szentelték pappá 1965-ben. Több helyen, mások mellett Nagymaroson és Budapesten működött káplánként, majd 1977-től Bajóton volt plébános.

Rendszeresen tartott ifjúsági lelkigyakorlatokat, a nagymarosi ifjúsági találkozó egyik vezéralakja volt. Képes volt megragadni az ifjúság fantáziáját és reményt adni nekik. Épp ezért munkássága nem kerülhette el a hatóságok figyelmét sem, hiszen a 60-as évek nyílt és burkolt egyházüldözésének egyik célja az volt, hogy elvágja az egyház utánpótlását - hangzott el.

A rendszerváltás után nevezték ki veszprémi segédpüspökké, majd 1993-ban az újonnan alapított Kaposvári Egyházmegye püspöke lett.

Balás Béla a díjat megköszönve arról beszélt, sokan végezték ugyanazt a munkát mint ő, és minden általa ismert és hitelesnek tartott ember mögött voltak mások is, többnyire névtelen, csendes hősök, akik a háttérben szolgáltak.

A kaposvári megyés püspök szólt arról is, hogy nem a semmiből jöttek, hiszen előttük is sokan jártak már. Hozzátette: fiatal kamaszokként föl sem fogták igazán, de nem is érdekelte őket tetteik kockázata, annyira elragadta őket a kereszténység romantikája.

A díjátadón jelen volt mások mellett Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár, Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, Szita Károly (Fidesz-KDNP), Kaposvár polgármestere és Olofsson Placid bencés szerzetes, aki 2003-ban nyerte el a Hit pajzsa díjat.

A Parma fidei - Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és a 2008-ban elhunyt Gyurkovics Tibor író. Olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz. Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.

Balás Béla püspök kapta idén a Parma fidei - Hit pajzsa-díjat

Balás Béla, a Kaposvári Egyházmegye püspöke vehette át a Parma fidei – Hit pajzsa elnevezésű díjat a zsúfolásig megtelt krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban február 27-én, szombaton.

A kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjához kapcsolódó kitüntetést 15. alkalommal adták át.

Az ünnepi alkalmon részt vett Erdő Péter bíboros, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Olofsson Placid bencés szerzetes, a 2003-as díjazott, Rédly Elemér atya, a 2011-es díjazott, valamint a Regnum Marianum közösség számos tagja.

Györgydeák Márton, a templom plébánosa, a tavalyi díjazott köszöntötte a templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő közösségét.

Horváth Béla, a díj létrehozója az alapítás és a névadás körülményeiről beszélt. Mindenkinek késznek kell lenni arra, hogy megvallja Krisztust – idézte a Lumen gentium szavait és méltatta a díj történetében megnyilvánuló összefogást.

Erdő Péter köszöntőjében felidézte fiatal papi éveit: Akkoriban suttogva beszéltünk arról, hogy valami ismét történt „Beton atya” körül. Ő töretlenül foglalkozott a fiatalokkal, nem törődött vele, örül-e ennek a hatóság. Láttuk, hogy újra és újra áthelyezték. Bennünk pedig az maradt meg, amire ő törekszik, amiért sok mindent vállalni kell: a hit továbbadása olyannyira fontos feladat, hogy érdekében minden kellemtelenségen, megpróbáltatáson át lehet és át is kell lépni. Adja Isten, hogy nekünk is nyíljon rá a szemünk, hogyan kell a hitet ma átadni Krisztus szeretetét és az emberek javát tartva szemünk előtt – fogalmazott Erdő Péter bíboros.

A díjátadón Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Orbán Viktor miniszterelnök szavait is továbbította a megjelentek felé. Egy kérdéssel kezdte beszédét: Mikor nehezebb védeni a hitet, ami számunkra kultúra, történelem, életünk folytonossága: amikor deklaráltan nincs szabadság, vagy ma, az ál szabadság, a relativizmus világában?  Átéltük azt az időszakot, amikor nem volt szabadság. Nem volt könnyű élni abban a korban – idézte fel Balog Zoltán. Hány nevet tudnánk felírni, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk; hithű tanároknak, papoknak, édesanyáknak a neveit, akik a hit pajzsaiként megvédtek, és akik átadták a hitet, azt a pajzsot, ami  most véd minket? – kérdezte a miniszter.

Eljött a szabadság ideje, ma mindössze elnéző mosolyt vált ki, ha valaki megvallja a hitét. Ma minden relatív, a meggyőződésünk egy a sok vélemény közül. Nehéz megőrizni a súlyát, és a sok hang közül meghallani az igazi tanúságtételt – mondta a miniszter, majd hangsúlyozta: Döntő volt és marad az emberi minőség, azoknak a hite, akik belülről és felülről vezérelt emberek, akik keresik az élet forrásait, és így iránytűk tudnak lenni. Milyen jó, hogy ilyen gazdagok vagyunk – utalt Balog Zoltán a Hit pajzsa-díj kitüntetettjeinek hosszú sorára. 

Majd mai feladatunkra figyelmeztetett: Nagy kérdés, hogyan tudjuk átadni a múltban megélteket a következő nemzedéknek. Nemcsak az emlékeket, az üldöztetést, hanem a belső szabadság felszabadult örömét is. Át tudjuk-e adni a hitet? – tette fel a kérdést az emberi erőforrások minisztere, majd hangsúlyozta: a hit átadásának erejére, amelyet Istentől kapunk, a relativizmusok korában nagy szükség van.

A Parma fidei-díj kitüntetettjét a hagyományoknak megfelelően Bolberitz Pál méltatta. A díjat első alkalommal kiérdemlő teológia-professzor laudációjában röviden összefoglalta Balás Béla püspök életét. Kiemelte „Beton atya” ifjúsági munkáját: a felújított bajóti plébánián tartott lelkigyakorlatokat, nyári táborokat, kirándulásokat, Nagymarost, aminek az egyik vezéralakja volt. „Beton atya” az ifjúság nevelését szorgalmazta, tudta, mire fogékonyak a fiatalok, és meg tudta ragadni a fantáziájukat. Reményt adott nekik, ez volt a módszere – mondta Bolberitz Pál. A pártállam, mely arra törekedett, hogy elvágja az egyház utánpótlási vonalát, az ifjúsággal foglalkozó „Beton atyát” szigorú megfigyelés alatt tartotta. A Regnum Marianumot gyökeresen fel akarták számolni, de nem tudtak „fogást találni” rajta. Balás Béla, aki rendületlen hite, kitartása és elvhűsége miatt kapta a „Beton atya” nevet, valóban a hit pajzsa volt és marad – zárta laudációját a teológia professzora.

Balás Béla kaposvári megyéspüspök az elismerést Mádl Dalmától, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegyétől, az oklevelet pedig Bolberitz Páltól vette át. A Jó Pásztor című herendi porcelánszobrot, a Herendi Manufaktúra ajándékát Horváth Béla adta át. A díjátadást szűnni nem akaró taps követte. 

Az elismerést megköszönő „Beton atya” úgy fogalmazott: Sok szép szó hangzott el. Amikor a munkánkért büntetés járt, nem volt rá sem evilági, sem teológiai magyarázat, miért pont azoknak és miért pont az és annyi. Mi az ember és mi az Isten műve? Alázattal úgy gondolom, a mi részünk roppant kicsi – vallotta. Sokan dolgoztak akkor ugyanazért a célért. Lelkigyakorlat, éneklés, tanítás, közösségben tartás. Én egyike voltam a sokaknak. A hatékony és hiteles emberek mögött mindig álltak mások, akik védték és támogatták őket – mondta „Beton atya”, és számos példát hozva méltatta ezeknek a háttérembereknek a helytállását. Szerzetesnővérek, gyóntatók, a mi lelkivezetőink, szülők, sok csendes ember.

Megosztott egy emléket is: megtörtént, hogy egyszerre buktunk le a Bakonyban táborozva Cseh Tamásék indiánjaival. Az erdész – egy a névtelen hősök közül – tudva, hogy kik vagyunk, engedett bennünket ott táborozni, és sok éven át visszatérni. Mindegyikünk mögött ott állt egy őrangyal, akin keresztül Isten tartott meg minket. Balás Béla püspök alázatra intett: Alázattal, hálával és imával kell visszagondolni azokra, akik mellettünk és mögöttünk álltak.

Felidézte akkori érzéseiket is: Annyira szép volt a kereszténység, előbb kaptuk a gyakorlatát, aztán később az elméletét. De tovább kell lépni – nem elég megragadni a romantikánál, a közösség gyönyörűségénél, ahol nagyon jól érezzük magunkat. A misztika így tanít a lelki fejlődésről: a tisztulás útjával kezdődik,  majd a megvilágosodás útjával folytatódik. Sokan úgy gondolják, itt meg is érkeztek, mert értik és élvezik a kereszténységet. Ez a második plató egy hegymenetben. Innen tovább kell menni, egy kemény szakasz következik, egy alagút. A megkérdőjelezések időszaka: Volt értelme? Ha ezen túljut az ember, érkezik az egyesülés korához. Bizalom kell, hogy Isten elvezet a kételyen és sötétségen túl az „egésznek” a fényes értelmére. Ezt kívánom mindenkinek. Senki ne ragadjon le a pillanatnyi örömnél, van itt még más is, lesz még több is – fogalmazott „Beton atya”.

Az eseményen köszöntőt mondott Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke is: Balás Béla minden megnyilatkozásában alma materünk legjobb hagyományaira, legkiválóbb tanáraira és diákjaira ismerünk. Korunk egyik legkiválóbb közösségépítője ő – mondta a „Beton atyát”, az egykori piarista diákot 1993-ban Teleki Pál-díjjal kitüntető diákszövetség elnöke.  

Sillye Jenő is csatlakozott a köszöntők sorához: erőforrás és iránytű voltál nekünk ifjúságunk idején és vagy ma is – hangsúlyozta. Máriához könyörgő, dicsérő dalukat a templom egész közössége velük énekelte.

A díjátadáson közreműködött a Felső-krisztinavárosi Plébánia Énekkara Tőkés Tünde karnagy vezetésével, Farkas János piarista diák pedig Gyurkovics Tibor versével köszöntötte az ünnepeltet.

A Kaposvári Egyházmegye főpásztora, Balás Béla Budapesten, 1941. március 25-én született. 1951–1952-ben csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz. Budapesten a piaristáknál érettségizett. Mivel a közösségben a későbbiekben is tevékenyen részt vett, az esztergomi papi szemináriumból harmadévben elbocsátották. Másfél év után – nagy nehézségek árán – visszakerült a szemináriumba. Esztergomban szentelték pappá 1965. június 20-án. Nagymaroson, Nógrádmegyeren (1971), Budapest-Erzsébetvárosban (1972), a Kada utcában (1972), a Rokolya utcában (1975), majd Varsányban, Érsekvadkerten (1976) szolgált káplánként, majd 1977-től Bajóton volt plébános.

1992. augusztus 10-én II. János Pál pápa Fara di Maggiore címzetes püspökévé, veszprémi segédpüspökké nevezte ki. Püspökké szentelték Esztergomban, 1992. október 17-én. Püspöki jelmondata: „Számomra az Élet Krisztus” (Fil 1,21) 1992–1993-ban veszprémi segédpüspökként működött. 1992. december 10-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az Országos Ifjúsági Lelkipásztori Bizottság elnökévé választotta. 1993. május 30-án II. János Pál pápa az újonnan megszervezett Kaposvári Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

Művei:

Kalandra hív Krisztus, Szent István Társulat, 2007.

Kis idő, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársaság, 2010.

Szigorúan nyilvános – Nyílt beszéd papjainkról, Kairosz Könyvkiadó, 2013.

MTI / Magyar Kurír
megmondó
Azoktól veszünk búcsút, akik méltatlanná váltak ehhez a sokszínűséghez, a több évezredes értékfelhalmozáshoz.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI