A Jobbik az új SZDSZ?
Egy közvetlen, teljes mértékben formalizált, vállt vállnak vető Jobbik-baloldal együttműködés tényleg nehezen képzelhető el.
2017. január 11. 11:25

Bár pár évvel ezelőtt még tényleg elképzelhetetlen lett volna, ma félig-meddig legitim arról filozofálgatni, hogy hogyan borul össze 2018-ra a Jobbik és a „demokratikus ellenzék” – ahogy tette azt az SZDSZ és az MSZP 1994-ben. Az együttműködésre legalkalmasabb lehetőség a koordinált jelöltállítás, de lássuk a medvét!

Tény, hogy ami korábban őrült disztópiának tűnhetett volna, az ma élénken közbeszéd tárgya (persze a közbeszéd önmagát is alakítja): összefog-e a Jobbik és „A Baloldal” és ha igen, akkor hogyan, mi módon? A felvetés persze nem újkeletű, a „technikai koalíció” ötletével már 2011-ben előállt Karácsony Gergely, az évekkel ezelőtti, „karanténba a Jobbikkal!”-típusú, antifa-népfrontos attitűd pedig rég elillant. A legrosszabb (legjobb?) Szabolcska Mihály-paródiák („Kicsi hunyhó, szerető szív/Messze égbolt, tiszta, kék/Fulladjon meg Ady Endre/Lehetőleg máma még”) stílusjegyeit magán hordozó „összefogásról” szabadon beszél azóta az antiorbánisták tábora, Haraszti Miklóstól kezdve Kőszeg Ferencen és Heller Ágnesen át Medgyessy Péterig. És cáfolatok ide vagy oda, azért pedzegették ezt nem csak szalonértelmiségiek, de gyakorló politikusok is: például Gőgös Zoltán vagy Gyurcsány Ferenc maga is. Sőt, több példa volt arra, hogy „közjogi célok” érdekében hogyan kerültek egy lapra MSZP-s és jobbikus politikusok aláírásai.

Az is világos természetesen, hogy egy közvetlen, teljes mértékben formalizált, vállt vállnak vető Jobbik-baloldal együttműködés tényleg nehezen képzelhető el – ahogy persze a „néppártosodó” Jobbik ideája is az lett volna nem is oly régen. Ennek ellenére tény, hogy a kamerák és vakuk kereszttüzében, nagy közös Vona-Molnár Gyula-Gyurcsány stb. sajtótájékoztató kereteiben bejelentett szoros választási koalíció jelen pillanatban elég szürreálisnak és morbidnak tűnik, mellyel mindkét párt/oldal szembeköpné teljes eddigi múltját az Alpoktól az Adriáig, s persze lehetetlenné válna számukra bármiféle erkölcsi alapot találni a politizálásra az azt követőkben. De a lehetséges forgatókönyveket tekintve nem ez az egyetlen alternatíva számukra. Nézzük meg, milyen lehetőségek kínálkoznak a jelenlegi választási rendszer keretei között!

1. Semmilyen szinten nem fog össze a Jobbik a baloldallal, tehát külön lista, külön egyéni jelöltek. Bár a „realisták” szemében ma ez tűnhet a legvalószínűbb forgatókönyvnek, ennek van a legkisebb esélye. Pontosabban ennek csak akkor lehet(ne) esélye, ha a Fidesz-KDNP jelenlegi támogatottsága a töredékére zuhanna 2018 elejére (ilyen esetben nyilván vérszemet kapnának az ellenzéki erők és „ki ha én nem?!” alapon mindenki külön-külön akarná megragadni a kormányrudat), vagy ha a Fidesz-KDNP támogatottsága – és persze a belsős előrejelzések – azt mutatnák, hogy a jelenlegi kormányerők bizonyosan megtartják abszolút többségüket az Országgyűlésben, de messze vannak a kétharmadtól: ilyen esetben nem osztana, nem szorozna egy totális ellenzéki összeborulás, ellenben jelentős arcvesztéssel zárulna.

2. Totális összefogás: közös lista, közös jelöltek.Bár matematikailag valószínűleg ez lenne a legsikeresebb felállás – legalábbis a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján, ha botor módon összeadnánk a Jobbik és az összes baloldali párt támogatottságát –, tudvalevő ugyebár, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Márpedig egy formalizált választási együttműködés megkötésével a két párt/oldal valószínűsíthetően nagyobbat bukna – már a „megmaradó” választók számát tekintve –, mint amennyit nyerne a „kitartó” választók „összeadásával.

3. Koordinált jelöltállítás: tehát külön listák, önálló egyéni jelöltek, de koordináltan, azaz minden választókerületben csak egy „összellenzéki” aspiráns. Jelenleg ez tűnik a legesélyesebbnek, és e forgatókönyv még arra is lehetőséget hagyna, hogy összeálljon egy „demokratikus ellenzéki” közös lista, közös „demokratikus ellenzéki” jelöltekkel, akik adott esetben visszalépnek az első forduló előtt (vagy el sem indulnak a jobbikos jelölttel szemben).  A koordinált jelöltállítás is kétféleképpen valósítható meg:

3.1. Az egész országra kiterjedően: azaz valamennyi választókerületet végigmérik-végignézik, és mindenhol az az ellenzéki (MSZP-s, DK-s, PM-es/összbaloldali/jobbikos) jelölt indul, aki a legesélyesebbnek tűnik Fidesz-KDNP-s kihívójával szemben. Ez szintén akkor „érheti meg”, ha valós esély kínálkozik a kormányváltásra – máskülönben újra az arcvesztés problematikája merül fel.

3.2. Csak a billegő („háromosztatú”) körzetekre kiterjedően: azaz ha a Fidesz-KDNP támogatottsága országosan stabilnak mutatkozik, de a 2010-ben (és nagyrészt még 2014-ben is) tapasztalt egyenletes területi eloszlása megborul, akkor a három erős induló (Fidesz-KDNP, baloldal, Jobbik) esetén billegő 5-10-15-20 (?) körzetben egyszerűen lepaktál a „perverz koalíció”, „kényszer szülte”, „pillanatnyi” és „helyi” alkuként állítva be az indulást/nem indulást.

Fenti latolgatás, már-már elemzői béljóslás – tekintettel egy blogposzt terjedelmi kereteire – persze számos egyébként lényeges faktort nem vesz részleteiben figyelembe, így például az LMP szerepét, egyáltalán magának a „baloldali összefogás” lehetőségének valószínűségét (vagy valószínűtlenségét), a „nagyobb” és „kisebb” baloldali pártok egymással folytatott vitáit, konfliktusait vagy azt, hogy mégis mi történne egy jobbikos-baloldali többségű új Országgyűléssel/ben. Egy azonban bizonyos: akár összefog a baloldal – LMP-vel vagy nélküle –, akár nem, a koordinált jelöltállítás, azon belül is a billegő körzetekre fókuszáló verzió az esélyes, könnye(bbe)n kivitelezhető és még talán a választók torkán is lenyomható. Csak pusztán elvtelen, és megkockáztatom, erkölcstelen is – már ha a politikai nagylexikon ’E’ betűjét fellapozva találunk még erre definíciót 2017-ben. Persze azt már 1994-ben is nehezen lehetett fellelni, miután Pető Iván minden ígérete ellenére az antikommunista (?) SZDSZ koalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel. S lám, így lehet a Jobbik az új SZDSZ.

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

mozgasterblog.hu
megmondó
Minden párt vezetője kísérletezhet, ha kudarcot vall, akkor pártja, illetve – leváltása esetén – ő maga látja kárát.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI