hirado.hu

Az angolszász társadalmakban robbanás­szerűen nő azoknak a fiataloknak a száma, akik LMBTQ- (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer vagy questioning, azaz kérdéses nemi identitású) személyeknek vallják magukat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (CDC) a közelmúltban megjelentetett jelentésében az szerepel, hogy a középiskolások 25 százaléka nevezte magát LMBTQ-nak. Ez történelmi rekord. A CDC kétévente készülő felméréséből az derült ki, a tinédzserek 12,2 százaléka biszexuálisként, 5,2 százalékuk kérdéses nemi identitásúként, 3,9 százalékuk valami egyébként, 3,2 százalékuk pedig melegként vagy leszbikusként határozta meg önmagát.

Számos felmérés erősíti már meg, hogy évről évre látványosan emelkedik azon emberek száma, különösen a fiataloké, akik LMBTQ-ként azonosítják magukat. A Gallup egyik februári kutatása azt jelezte, hogy az amerikai felnőttek 7,2 százaléka „valami másnak” tartja magát a heteroszexuálisokhoz képest. Ezt legnagyobb arányban a Z generáció tagjai, azaz az 1998 és 2004 között születettek mondták magukról. A magukat a heteroszexuálisokhoz képest valami másként meghatározók jelenlegi százalékaránya a kétszerese annak, mint amit a Gallup először, egy évtizeddel ezelőtt mért az LMBTQ-identitással kapcsolatban.

Számos magyarázata van annak, hogy turbófokozatra kapcsolt a fiatalok nemi identitásának forradalma. A legtöbb kommentátor és szakértő azt állítja, a szexualitás ilyen radikális átalakulása egy olyan környezet kialakulásának a következménye, amely aktívan buzdítja a fiatalokat nemi identitásuk felfedezésére. Jeffrey Jones, a Gallup munkatársa azt a megállapítást tette: a (mai) gyerekek már „olyan kultúrában nőttek fel, amelyben elfogadott LMBTQ-nak lenni, nem pedig olyasmi, ami miatt az embereknek feszélyezettnek kellene lenniük és meg kellene próbálniuk eltitkolni”.

A kulturális környezet, amely arra biztatja a fiatalokat, hogy fedezzék fel a nemi identitásukat, fontos szerepet játszik a magukat transzneműként azonosító emberek előretörésében is. A CDC egy egészségügyi felméréséből az derül ki, hogy a 13–24 éves korcsoport aránytalanul nagy részét alkotja a transznemű népességnek. Míg a 18 éven aluli tinédzserek az amerikai népesség csak 7,6 százalékát teszik ki, a transzneműeknek nagyjából a 18 százalékát. Hasonlóképpen a 18–24 évesek aránya az össznépességben 11 százalék, ám a transzneműek között 24 százalékban vannak jelen. A CDC egészségügyi felméréseire épülő új becslések határozott nemzedéki váltásra utalnak az amerikai transznemű népesség körében.

Az LMBTQ+ iparral együtt dolgozó szakemberek azt állítják, a transzneműség növekvő elfogadottsága olyan kulturális terepet hozott létre, amely coming outra és arra ösztönzi a fiatalokat, hogy nyilvánítsák ki valódi énjüket. „Ez új magabiztosságot jelez az új nemzedék tagjai között, hogy autentikusak legyenek a társadalmi nemi (gender-) identitásukban” — jelentette ki Phillip Hammack, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i campusának pszichológiaprofesszora, valamint a Szexuális és Társadalmi Nemi Sokszínűségi Laboratóriumának igazgatója. Hozzátette: „Úgy vélem, láttunk már nagyon hasonlót, legfeljebb talán nem voltak a pontos mutatóink ennek alátámasztására, amikor a 90-es években jobban látható lett, hogy emberek melegnek, leszbikusnak vagy biszexuálisnak vallják magukat.”

Az állítás, miszerint az LMBTQ-emberek előretörése példátlan hajlandóságot tükröz az eredendő identitásuk megvallására, magába foglalja, hogy az emberek egyszerűen készebbek és nyíltabbak valódi énjük felfedésére. Egy kommentátor úgy fogalmazott: „a queer fiatalok körében látható enyhe növekedés nem azt jelenti, hogy a heteroszexuálisok kevesebben vannak, inkább azt jelzi, többen érzik problémamentesnek, hogy nyíltak és őszinték legyenek a nemi irányultságukkal és identitásukkal kapcsolatban”.

Alapvetően hibás annak a bizonygatása, hogy a magukat LMBTQ-nak valló fiatalok számának robbanásszerű növekedése nagyobb hajlandóságra utal a coming outra és az eredendő, valódi identitás őszinte megvallására. Mint minden identitás, az LMBTQ-val összefüggésbe hozottak is kulturálisan formáltak, illetve számos esetben konstruáltak. A nyugati társadalmak nem egyszerűen nyitottak új nemi identitások létrehozására, hanem tevékenyen ösztönzik a fiatalokat, hogy tegyék magukévá ezeket. Fontos megjegyezni: a „kérdéses”-nek mint új válaszadási kategóriának a bevezetése az egyik oka, hogy a CDC felmérésében megugrott a magukat LMBTQ-személyekként meghatározó emberek száma. Valójában a felmérés az egyén identitásának megkérdőjelezését nyíltan az LMBTQ-irányultság jeleként azonosítja. Azáltal ugyanis, hogy a nemi identitás megkérdőjelezése külön statisztikai státust kapott, a felmérés ténylegesen arra ösztönzi az embereket, hogy azonosuljanak ezzel.

A magukat LMBTQ-ként meghatározó fiatalok egyre erőteljesebb jelenlétének fő mozgatórugója tehát nem az arra való hajlandóság, hogy nyíltan elismerjék nemi identitásukat. Inkább az a szerep, amelyet az oktatási és kulturális intézmények játszanak, arra biztatva a fiatalokat, hogy kérdőjelezzék meg eredendő biológiai énjüket. Ezek az intézmények állandóan az emberi állapot középpontjába helyezik a nemiséget. Egy olyan szemléletmódot mozdítanak elő, amely abból indul ki, hogy a nemiség a gyermeki tevékenység lényegét alkotja. Ez a gyermekkor szexualizálásához vezetett. Ezt az irányt folyamatosan támogatják az iskolák és a szórakoztatóipar. Fontos megjegyezni, hogy számos iskolában a szexuális nevelést a szexualitásra való nevelés váltotta fel. Ez utóbbi a társadalmi nemi (gender-) identitásra összpontosít, és tudatosan arra ösztönzi a gyermekeket, hogy ne tekintsék maguktól értetődőnek az identitásukat, miszerint lányok vagy fiúk. Már négy-öt éves kortól arra késztetik a gyermekeket, hogy gondolkodjanak el a nemi identitásukon, és legyenek nyíltak az elképzelésre, amely szerint identitásuk fluid (időben változó) és nem bináris.

A gyermekkor megzavarása, hogy kulturális visszaigazolást nyer az egyén nemi identitása megkérdőjelezése. A gyermekeknek és különösen a kisebbeknek bizonyosságra és állandó megerősítésre van szükségük a világban elfoglalt helyükkel kapcsolatban. Ilyen megerősítés híján nehezen birkóznak meg elkerülhetetlen identitásválságukkal. Ma ahelyett, hogy megerősítést kapnának, a fiatalokat arra ösztönzik, hogy a nemiségükre összpontosítsanak, fedezzék fel és kérdőjelezzék meg, kik ők. A felnőtt-társadalom pedig azáltal, hogy erre sarkallja őket, feladta a felelősséget a szocializációjukra. A fiatalokat sújtó identitásválság ennek a felelőtlen cselekvésnek az eredménye.

A szexualitásra nevelés előmozdítói hitegethetik magukat azt állítva, hogy a nyíltság légkörét támogatják, amelyben a fiatalok felfedezhetik valódi énjüket. Valójában azonban a gyermekkor szexualizálásával megfosztják a fiatalokat a válaszoktól, amelyekre szükségük van önmaguk megértéséhez.

Frank Füredi professor emeritus, az MCC brüsszeli intézetének vezetője