aljazeera

Volodimir Zelenszkij szerint az Oroszország katonai támadása ellen védekező Ukrajna számára csak az ország területének teljes felszabadítása fogadható el, és ehhez kéri a nemzetközi közösség további támogatását. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, Zelenszkij ismét komolytalan követeléssel állt elő. Ugyanakkor ennek az embernek szállodái vannak Európában, tehát nagyon is épelméjű. Vajon a gyerekesnek tűnő szerepet külföldről diktálják neki, vagy önmaga választja a régóta tartó, háborús események idején?

– Az ukrán elnök nem először hangoztatja azt a képtelen nézetét, hogy országának addig kell harcolnia, amíg fel nem szabadítja az oroszok által megszállt valamennyi területet. Ez jól hangzik, mert amíg Zelenszkij úr ilyeneket mond, addig a szabadsághős pózában tetszeleghet. Ukrajna teljes felszabadításának semmiféle realitása nincs, és ezt Zelenszkij is tudja, viszont nyilvánosan nem ismerheti be, mert onnan kezdve nem követelhetne további hathatós támogatást a Nyugattól. Neki ezt kell mondania és ezt a szerepet kell játszania.
Anyagi helyzetének a firtatása azért is jogos, mert összefügg a hitelességgel, de legalábbis a hitelesség látszatával. Egy politikus számára nagyon fontos, hogy hiteles embernek tűnjön, hogy a nyilvánosság előtt őszintének tűnjenek a szándékai, a kijelentései. Zelenszkij sokáig egy szál katonai trikóban mutatkozott, s úgy viselkedett, mint aki éppen kimászott egy lövészárokból, miközben milliárdosként, biztonságos helyekről küldte bátor üzeneteit a világnak. Ha ezt szerény anyagi háttérrel tette volna, akkor mindenki elhinné, hogy számára a személyes előnyöknél előrébb való az ukrán haza szolgálata.
Tudjuk, hogy Nyugaton hatalmas, dollár százmilliókban mérhető vagyona és több, nagy értékű ingatlana van. Ezekről soha nem beszél, ami érthető, hiszen akkor szólnia kellene a pénzek eredetéről. Nagyon nehéz lenne elmagyarázni a frontra küldött, életüket naponta kockáztató katonáknak, miként lehet bankszámlákat hizlalni úgy, hogy közben a nép embereként, önfeláldozó módon harcolunk a szabadságért. Az a kérdés többször felmerült, hogy az ukrán elnök saját, vagy külföldi forgatókönyv szerint játssza-e a szerepét. Szerintem idegen kottából játszik, de időnként improvizál. Ez olyankor történik, amikor egy-egy váratlan alakítása miatt az amerikai megbízók megütköznek és felhorkannak.

– Zelenszkijt igyekezett felülmúlni Dimitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő, amikor kedden újságírók előtt kijelentette, hogy azonnal szabadon kell engedni a Hamász palesztin szervezet által túszul ejtett összes embert. Oroszország egyidejűleg vív véres háborút, és hangoztat humanista gondolatokat? Ez a súlyos diszharmónia miért nem zavarja Peszkovot, illetve az elnöki irodát?

– Politikai képmutatás dolgában az oroszok is szépen tudnak teljesíteni. A politika természetéből adódik, hogy a szereplők időnként a hatásvadászó nagyotmondás hibájába esnek, hogy irreális óhajokat és követeléseket fogalmaznak meg, és ha kell, gátlástalanul hazudoznak. Az orosz szóvivő tisztában van azzal, amit az utca embere is tud, hogy a Hamász nem fogja minden túszát szabadon engedni. Ez könnyen kikövetkeztethető az eddigi magatartásából. Viszont egy politikus előnyös színben tűnhet fel az erre vonatkozó követelés hangoztatásával. Az orosz politikai gondolkodásban a humanista nézetek és a véres háború folytatása ahhoz hasonlóan fér meg együtt, ahogyan a nyugati balliberális felfogásban a háborúpártiság a demokrácia állítólagos védelmével. Mondhatnánk, hogy az egyik kutya, a másik eb.

Bánó Attila – archív

– Hétfőn az orosz védelmi tárca szerint 1170 ukrán katona esett el vagy sebesült meg. Mindeközben cinikus politikusok infantilis nyilatkozatokat tesznek, pedig tudják, hogy amit mondanak, az nem vehető komolyan. Miért kell hozzászoknunk ahhoz, hogy bármit mondanak vagy tesznek. soha nem vonják őket felelősségre?

– Politikusok vonatkozásában könnyen eshetünk abba a hibába, hogy általánosítunk és egy kalap alá vesszük őket. Ez gyakran indokolt, de azért észre kell vennünk a kivételeket. Nem lehet összehasonlítani például egy keresztény hitű, nemzetpárti politikust egy globalista, balliberális nézetű politikussal, akitől idegen a nemzet fogalma. Egészen más a neveltetésük, a világnézetük, és bár mindketten a politikai színtéren igyekeznek helyt állni, az előbbitől sokkal inkább várható a nemzet szolgálata, mint az utóbbitól. A magyarázat egyszerű: a globalista nem nemzetben, hanem zavaros és meghatározhatatlan nemzetköziségben gondolkodik, ezért könnyebben kapható idegen érdekek kiszolgálására, mint a nemzete iránt elkötelezett politikus. Kőbe vésett szabályok persze nincsenek. Látunk rossz példákat itt is, ott is, és az embernek valóban van olyan érzése, hogy a politikusok szinte bármilyen hibát elkövethetnek, mégse lesznek felelősségre vonva. A magyaroknak erre is van jó mondása: holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Molnár Pál