MTI

Hazánk fővárosában két évtizeden át egy politikai ripacs volt a megválasztott vezető. Az utóbbi években hasonló a helyzet több honi településen. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, a demokráciában nagy szavazatszámot képes elérni a ripacspolitika. Mekkora az esély arra, hogy a magyarok fővárosa erről a szellemi mélypontról följebb emelkedjen?

– A jelenlegi főpolgármester és városvezetés magatartását, tevékenységét tapasztalva azt kell mondanom, hogy hazánk gyönyörű fővárosának életét tehetségtelen, vezetésre alkalmatlan emberek rongálják. Ma már látjuk, nagy hiba volt a városüzemeltetésben, érdekérvényesítésben jártas Tarlós István helyett a rezzenéstelen mosolygásban és a rossz döntések meghozatalában élen járó Karácsony Gergely megválasztása. Ez a balliberális szemléletű közéleti figura már annyiszor melléfogott, annyi jogos kritikát kapott, hogy az ember nem érti, miért nem látja be, hogy túlságosan nagy neki ez a kabát. A főváros lakói szenvednek az autós közlekedés szerencsétlen átszervezése, a felesleges biciklisávok és cölöpök kialakítása, a rendelkezésre álló pénzek elherdálása, újabban pedig a közlekedést sújtó járatritkítások miatt. Ezekhez társulnak Karácsony magabiztos kijelentései, amelyeket azután más kijelentéseivel meg is cáfol. Napnál világosabb, hogy ilyen embernek nem szabadna egy város élén állnia, egy kétmilliós nagyváros élén pedig különösen nem. A szellemi mélypontról való felemelkedés csak egy arra alkalmas vezető megválasztásával lehetséges, de ehhez az kellene, hogy azok a választópolgárok, akik a közéleti emberek esetében megelégszenek a külsőségekkel, a jó megjelenéssel, a rendíthetetlen mosolygással, végre figyeljenek a rátermett jelöltekre, az értékelhető teljesítményekre.

– Noha betonba ágyazott tények mutatják, hogy a ripacsok alkalmatlanok önkormányzati vezetésre, ennek ellenére nem esélytelenek arra, hogy tovább folytathassák a rombolást. Hogyan tudjuk mégis, az esetleges újabb ripacsdiktatúra alatt is megőrizni kultúránk alapértékeit?

– Az értékmentés azoktól várható, akik nem törődnek bele a posványosodásba és kitartóan dolgoznak a közélet, a kultúra, az ismeretterjesztés területein a jó színvonal megőrzéséért. Ez persze cseppet sem könnyű olyan közegben, ahol a városvezetés nem segíti, hanem gátolja a pozitív folyamatokat. Amikor a Karácsony félék nagy erővel rombolják a nemzeti kultúra hagyományos értékeit, amikor pride-hónapokkal, az LMBTQ- és a woke-ideológia népszerűsítésével, a keresztény-nemzeti nézetekkel szembeni, globalista törekvések pártolásával foglalatoskodnak, akkor a szokásosnál nagyobb kitartásra és erőfeszítésre van szükség.

Bánó Attila – archív

– Körülnézve a világban látjuk, hogy háborút viselő ország is gyötrődik ripacspolitika alatt, sőt kontinentális szervezetet is irányít ripacskompánia. Miért tudjuk, hogy a glóbusz valamikor valahogyan mégis leveti ezt a terhet?

– Az a politika, amelyet kívülről, idegen érdekeknek megfelelően befolyásolnak és irányítanak, nem tartható fenn hosszú ideig, előbb vagy utóbb bukásra van ítélve. Amit például Ukrajnában látunk, az jól jelzi, milyen jövője lehet egy olyan országnak, amely enged a külső befolyásnak. Ha Ukrajna vezetői tartották volna magukat egy békés és semleges irányvonalhoz, ha nem provokálják Oroszországot a kelet-ukrajnai orosz kisebbség elleni súlyos atrocitásokkal, ha nem paktálnak le a politikailag és katonailag terjeszkedő Nyugat irányítóival, s nem jelentik be csatlakozási szándékukat a NATO-hoz, akkor ma sokkal jobb körülmények között tekinthetnének a jövőbe. Zelenszkij elnök nyilván nem ismerte Deák Ferenc bölcs mondását, miszerint „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad”. Ukrajna megúszhatta volna több százezer katonájának elveszítését, termőföldjei, gazdasági erőforrásai nagy részének külföldi befektetők kezére juttatását, városai, falvai pusztulását, területe húsz százalékának elveszítését, a nyugati fegyvervásárlások nyomán keletkezett hatalmas államadósságát, ukránok millióinak külföldre távozását, társadalmának diktatúrába zuhanását. A balliberális téboly tobzódásának sajnos még nincs vége, de látok arra reményt, hogy az esztendő végére csendesednek a világ békéjét rongáló kártékony folyamatok.

Molnár Pál