Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus az anyanyelv egyik legpéldásabb művelője, aki minden nap úgy indul a szavakért, mint várvédő vitézeink annak idején, olyan szívósan és fölemelően harcol értük, mintha az élete múlna rajta – mondta Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a kulturális tárca helyettes államtitkára a XXVIII. kardceremónián, a Balassi Bálint-emlékkard átadásakor a Papi Szeminárium dísztermében.
2024. február 16. 12:45
Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára beszédet mond a Balassi Bálint-emlékkard átadásán a budapesti Központi Papnevelő Intézetben tartott díjátadón 2024. február 14-én. MTI/Szigetváry Zsolt
„Hogy mennyire vártuk! Miként / vizet föld – szárazság után. / Szorongva, tétlenül, s milyen / esetlen, sután. / S aztán itt volt hát! / Mint mikor megáll az óramű, / a szerkezet, s a rugók, a / tengely, a kerekek. S egy / utolsó kattanás még, aztán / a csend.” – írta Fekete Vince évtizedekkel ezelőtt egy szorongásba falazott nemzedék nevében is, miután Ceauşescu diktatúrája összeomlott körülöttük. Az ember azt hihette, hogy a forradalom, még ha véráldozattal is, de tisztára mos mindent, ám egy ideig a tanácstalanság csöndje és bénultsága terjedt, amit apák holttestei szegélyeztek.
Ebbe a felemásan és félszegen építkező új világba robbantak be a kilencvenes évek elején a kolozsvári Előretolt Helyőrség szellemi műhely fiatal költői, köztük Fekete Vince is, aki azóta nem csupán az erdélyi, de az egyetemes magyar irodalom egyik legmarkánsabb lírikusává nőtte ki magát. Legutóbb 2002-ben méltattam őt egy esszében a Jóisten a hintaszékből című válogatott kötete kapcsán – de később számos közös élményben is összesodort minket az élet anyaországi, Székely- és oroszföldön egyaránt – s közben, csikordul meg váratlanul a szívemen, elrohant több mint két évtized. Hjaj. Mennyi minden történt ez alatt az idő alatt. Sikerek és tragédiák, győzelmek és kudarcok regimentjének felvonulását látni.
Költőnk többek közt József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas lett, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja, indulása óta szerkesztője a Székelyföld folyóiratnak, nemrég 17. kötete látott napvilágot, írt esszéket és gyermekverseket is, ma már kétlaki életet él Budapest és Kézdivásárhely közt osztva meg magát, a közelmúltban megrendítő költeményekben állított emléket édesanyjának, s rajzolta meg szülővárosa - idegrendszerében és emlékeiben élő - szellemi térképét.
De mi köze lehet a nagy költőelődhöz, Balassi Bálinthoz, akinek emlékkardját ma a magasba emelheti? Nagyon is sok minden. Egyrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus a hagyományok egyik leghűségesebb tisztelője, aki a régi formákat új tartalommal tölti meg – így Balassitól és Zrínyitől Csokonain, Petőfin és Aranyon át Adyig, Dsidáig és Kosztolányiig, majd egészen Szilágyi Domokosig és Kányádi Sándorig szinte minden nyelven beszél, de leginkább a magáén, amelyben évszázadok magyar költői is benne zúgnak. Másrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus az anyanyelv egyik legpéldásabb művelője, aki minden nap úgy indul a szavakért, mint várvédő vitézeink annak idején, olyan szívósan és fölemelően harcol értük, mintha az élete múlna rajta.
Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora átadja a Balassi Bálint-emlékkardot Fekete Vince költőnek a budapesti Központi Papnevelő Intézetben tartott díjátadón 2024. február 14-én. MTI/Szigetváry Zsolt
Mert múlik is. Egy valódi költő életében a szavaknak súlya és tétje van. Mint amilyen Vince egyik legnagyobb költeményében is, a Tízezer éjben:
„Taszítva-vonva mossák / arcomat égi spongyák / a fény egy égi résen át / fröcsköli pézsmaillatát / micsoda felségvizeken / száguldozol uram velem / már a mély a magasság / rabság sem a szabadság / nem mond már semmit nekem / testem a szélben terelgetem / hogy a verdeső hullámok / dobáljanak mint forgácsot // (nem kell a posztó az olló / minden ahogy van úgy jó) / árva deszkaszál lebeg velem / ujjaim hagyják elengedem”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, teljes felelősségem tudatában kijelenthetem tehát, hogy a Balassi Bálint-emlékkard, ez a méltán rangos és nemzetközi hírű kitüntetés 2024-ben is jó kezekbe kerül. Szívből gratulálok hozzá Fekete Vincének!
„A papírforma azért van, hogy felborítsuk, és mi ezt megtettük ezen a hétvégén. Úgy gondolom, talán egy kicsit lebecsültek minket az emberek. Nem sikerült túlságosan jól a legutóbbi világversenyünk, és mindenki abból indult ki, de mi jó csapat vagyunk, jó a csapategység, úgyhogy nagyon jól tudunk küzdeni – rögzítette Pásztor Noémi.
Sajnos a brüsszeli garnitúra is alvilági jegyeket mutat. Évekkel ezelőtt egy ciprusi politkusnőnek hatalmas összeg jelent meg a bankszámláján. Lebukott, de azóta is az Európai Bizottságban ül. Egy görög európai parlamenti tagot pedig a belga rendőrség hosszú ideig lakat alatt tartott, mert döbbenetesen nagy korrupciós botrányban lebukott. A felsőbb garnitúra elérte, hogy kiengedjék, visszament az Európai Parlamentbe, és szavazott is.
"Törekedni kell arra, hogy az értelmetlen pusztítás mielőbb álljon le, hogy ne haljon meg még több ember. Így is elég volt a sok-sok áldozatból, amit az ukrán és az orosz nép hozott ennek a háborúnak az oltárán" - mondta Simicskó István.
"Egyelőre sajnos nem lehet kijelenteni, hogy győzelemre állnánk, vagy hogy a kilátások pozitívak lennének, mert a négy lövedék együtt olyan súlyos sérülést okozott, hogy a kormányfő szervezete csak nagyon nehezen tud megbirkózni velük" - fogalmazott Robert Kalinák.
„A mai napon kibocsátásra kerülő érmék a jegybank hivatását, felelősségteljes szerepét közvetítik, üzenetként hordozzák a teljes magyarság felé az érmén megjelenő feliratot: a Magyar Nemzeti Bank 100 éve a független, stabil pénzügyi rendszer őre” – emelte ki Kandrács Csaba, a jegybank alelnöke.
„A papírforma azért van, hogy felborítsuk, és mi ezt megtettük ezen a hétvégén. Úgy gondolom, talán egy kicsit lebecsültek minket az emberek. Nem sikerült túlságosan jól a legutóbbi világversenyünk, és mindenki abból indult ki, de mi jó csapat vagyunk, jó a csapategység, úgyhogy nagyon jól tudunk küzdeni – rögzítette Pásztor Noémi.
Sajnos a brüsszeli garnitúra is alvilági jegyeket mutat. Évekkel ezelőtt egy ciprusi politkusnőnek hatalmas összeg jelent meg a bankszámláján. Lebukott, de azóta is az Európai Bizottságban ül. Egy görög európai parlamenti tagot pedig a belga rendőrség hosszú ideig lakat alatt tartott, mert döbbenetesen nagy korrupciós botrányban lebukott. A felsőbb garnitúra elérte, hogy kiengedjék, visszament az Európai Parlamentbe, és szavazott is.
