youtube

Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata – írja az extremitás. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, 1990-ben politikusi pályára lépett olyan személy, akinek édesapját „körmös"-nek hívták a rémkorszakban, s vele együtt olyan, akinek édesapja szintén az ávónál tevékenykedett, és meg is nevezték a Terror Háza listáján. Akkor a szélsőbaloldali sajtó szerint nem volt szabad bárkit megítélni apja alapján. Most a szélsőbaloldali sajtó ilyen alapon gyalázni próbál. Miért nem lepődünk meg?

– Amit a balliberális sajtó elvakultabb, radikális vonulata e téren produkál, az szépen beleillik a régóta alkalmazott módszertanba. Ennek lényege, hogy teljesen mindegy, mit mondtunk tegnap, ha számunkra előnyösebb, hogy ma az ellenkezőjét mondjuk. Az pedig kifejezetten gusztustalan, amikor tisztességes, közmegbecsülést élvező személyeket próbálnak besározni úgy, hogy a felmenőik esetleges bűnei után kutatnak, mert a célba vettet a munkássága, közéleti tevékenysége alapján nem képesek kikezdeni. Ezt a módszert persze még akkor sem alkalmazzák a saját oldalukhoz tartozókkal szemben, ha valaki a tevékenységével, a szemléletével erősen emlékeztet a bűnöket elkövetett szüleire, nagyszüleire.

Új államelnökünk, Sulyok Tamás jogász kiváló szakmai múlttal dicsekedhet. 1997-től 2014-ig – alkotmánybíróvá választásáig – ügyvédként dolgozott, közben egyetemi oktatóként is tevékenykedett, s PhD fokozatot szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. A parlament 2016. novemberében választotta az Alkotmánybíróság elnökévé. Az állampárti időkben nem lépett be az MSZMP-be, vagyis nem adta be a derekát karrierjének fellendítése érdekében.

Tiszteletre méltó közéleti, szakmai múltjára is tekintettel a magyar parlament nemrég – a tisztségéről leköszönt Novák Katalin helyére – köztársasági elnökké választotta. Sokan gondoltuk, hogy a lemondott elnök asszony elleni csúnya rágalomhadjáratot követően csend lesz, hiszen egy mindenki számára elfogadható személy lesz az új elnök. Nos, tévedtünk, mert akadt egy történész, aki máris támadásba lendült. Igaz, nem annyira Sulyok Tamást támadta – bár az ő szavahihetőségét is kétségbe vonta −, hanem az édesapját, akiről olyan információkat tett közzé, amelyek valóban alkalmasak a karaktergyilkosságra.

A történész szerint Sulyok Tamás apja a nácibarát Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetője volt, aki 1944. június 17-én, „Zászlóbontás” címmel, a Fejérmegyei Napló című lapban tett közzé egy cikket, pártja programjáról. A papa 1945 után állítólag tíz évig bujkált, mert félt a bírósági eljárástól, ami a történész szerint egy cikk miatt érthetetlen, mivel ezért legfeljebb pár hónapi börtönt kapott volna. Sulyok Tamás ez idő tájt még nem élt, mivel 1956-ban született.

A pár havi börtönnel kapcsolatban megjegyzem, hogy ennek az állításnak ékes cáfolata mindaz, amit a kommunista terrorbrigádok 1945-ben és később is elkövettek. A gyömrői járásban például a Tanácsköztársaság volt aktivistái direktóriumot, majd „rendőrséget” hoztak létre, amely bosszúhadjáratba kezdett. Párját ritkító kegyetlenséggel gyilkolták le a régi rendszer egyes képviselőit. Az áldozatok között akadt kistisztviselő, lelkész, járásbíró, jegyző, vendéglős, földbirtokos és arisztokrata. Az áldozatok nem hivatalosan becsült száma a százat is elérhette. Gróf Révay József filozófust, egyetemi tanárt, jégkorongozó olimpikont is megölték. A gyilkosokat soha nem ítélték el, az áldozatok rokonai, leszármazottjai ma sem mernek beszélni a történtekről. Ezt csupán az akkori viszonyok jellemzése végett említem.

– Magas posztra tör ma olyan szerzet, akinek nagyapja az 1956. október 25-ei Kossuth téri sortűznél, illetve más, a szabadságharccal szembeni megtorlások során a visszatkintések szerint szerepet játszott. Noha a nagyapa alapján sem szabad elítélni senkit, ebben az esetben miért kell mégis megvédeni a társadalmat a fenyegetéstől?

– Erre azért van nagy szükség, mert a szóban forgó politikusnő a nagyapjához hasonló módon viszonyul a nemzethez. A nagypapa ugyanúgy idegen érdekeket szolgált, ahogyan a politikusnő ma a brüsszeli balliberális elit elvárásait igyekszik teljesíteni. Az ő esetében az a történész, aki most Sulyok Tamás lejáratásán fáradozik, egyáltalán nem firtatja a nagypapa viselt dolgait, pedig szolgálataiért egykor egy zsidó család villáját is megkapta.

– Magas poszton volt egy olyan politikus, akinek apja kisstílű bűnöző volt, és maga a politikus minősítette „gazember"-nek szülőjét. A szélsőbaloldal miért tenné bölcsebben, ha az apákat nem keverné bele a napi politikába?

– Még miniszterelnökként beszélt arról, hogy az apja többször is ült börtönben. Hozzátette, hogy a papa nem volt nagy gazember, csak kicsi, viszont kétségtelen, hogy az ő negatív megítéléséhez nincs szükség a papája minősítésére. Saját jogon járatta le magát a magyar társadalom előtt, amikor az ismert galádságokat elkövette a honfitársai ellen.

Visszatérve a Sulyok Tamás elleni támadásra, nem tudjuk, hogy köztársasági elnökünk apja valóban elkövette-e a neki tulajdonított vétséget. Az ügyét 1949-ben elővették, de a következő évben megszüntették vele szemben a nyomozást, mert két ügyvéd kollégája azt vallotta, hogy a neki tulajdonított cikket más írhatta az ő neve alatt. A történész ezt megkérdőjelezi, de a szándékairól sokat elárul, hogy a Sulyok családdal kapcsolatban még véletlenül sem a legismertebb személy, Sulyok Dezső ügyvéd és politikus érdekli, aki az új államfő nagyapjának a testvére volt. Rajta keresztül ugyanis nehéz lenne lejáratni az államfőt. Sulyok Dezső 1937-ben belépett a Független Kisgazdapártba. Nem egyszer állást foglalt a szélsőségekkel szemben, s 1939-ben a második zsidótörvény ellen szavazott. Náciellenes magatartása miatt 1944. tavaszán, tehát a német megszállás után letartóztatták, de két hónappal később, Mindszenty József, akkori veszprémi püspök közbenjárására szabadon engedték.

Bánó Attila – archív

Háború után, a köztársasági elnökké választott Tildy Zoltán helyett a pártja miniszterelnöknek jelölte, de a jelölésnél tovább nem jutott, mert 1946. márciusában a kommunisták szalámitaktikájának következtében kizárták a Kisgazdapártból. Az 1947-es választások után előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba menekült. Ezután itthon megfosztották állampolgárságától. New Yorkban hunyt el, 1965-ben. A Független Kisgazda Földműves- és Polgári Párt 1997-ben rehabilitálta. A Sulyok családnak ez az ismert tagja valamiért nem került be a történész látóterébe. Vajon miért?

Molnár Pál