international policy digest

Európa az önfeladás útjára lépett és elvesztette a lelkét. Az eszmék, amelyek egykoron naggyá tették, mára torz tükörképei önmaguknak. Az Európai Uniót elfoglaló globalista üzleti és politikai körök mindent elkövetnek, hogy felszámolják az általunk ismert és szeretett, a nyugati világ számára jólétet és békét hozó, a keresztény gyökerekbe kapaszkodó nemzetek Európáját.

Sohasem szabad felednünk, hogy az alapító atyák a béke megőrzése, a gazdasági fejlődés biztosítása érdekében, keresztény erkölcsi és kulturális alapokra építkezve hozták létre a mai Európai Unió elődjét. A választásokhoz közeledve különösen aktuális, hogy feltegyük magunknak és másoknak is a kérdést, hogy e három területen merre is mozdult el és merre tart Európa.

A szomszédunkban zajló pusztító háború már több mint két éve napról napra szedi áldozatait és emberek millióit kényszerítette korábbi életének feladására. A béke hangja azonban továbbra is nagyon halk Európában, mi több, a háborús retorika és pszichózis egyre meghatározóbbá válik. Sajnos jó példa erre a Manfred Weber által felvetett kötelező európai sorkatonaság bevezetése.

Nem vitás, hogy Európának fokoznia kell a védelmi képességét, de a jelenlegi politikai viszonyok között ez a javaslat sokkal inkább szolgálná Macron elnök célját, kiképzett európai katonák Ukrajnába küldését, ami egyértelműen magában hordozza a III. világháború kockázatát.

Kereszténydemokrataként elsőrendűnek tartjuk a konfliktusok békés megoldását és a háborús retorika visszaszorítását. A szomszédságunkban folyó háború befejezése érdekében mielőbbi tűzszünetet és a tárgyalások azonnali megkezdését szorgalmazzuk a kezdetektől fogva.

Eközben tőlünk nyugatabbra már nyílt katonai intervenciót terveznek. A „nagyszabású” terveket azonban legalább két dolog jelentősen árnyalja. Egyfelől egy átlagos francia fiatal nemhogy Ukrajnáért, de még saját hazája megvédéséért sem kívánná az életét kockáztatni, másfelől az Európai Unió a kétmillió tüzérségi lőszer leszállítására tett saját korábbi vállalását sem tudja teljesíteni. Brüsszel 2024 márciusára egymillió tüzérségi lőszert ígért Ukrajnának, de végül ennek csak a töredékét tudták leszállítani. Az EU most azon dolgozik, hogy 2025 végére már évi kétmillió tüzérségi lőszert legyen képes gyártani, de már most több fegyvergyártó is kételkedik azzal kapcsolatosan, hogy tartható lesz az ütemterv. A kétmilliós szám mai szemmel nézve jelentősnek tűnhet, de ha csupán az első világháborús adatokkal vetjük össze, akkor látható, mit is jelent valójában: 1917 májusában, amikor a legintenzívebb volt a termelés, egy hónap alatt 2,6 millió tüzérségi lőszer készült a Monarchiában. Természetesen egyszerűbb termékek gyártása zajlott, de a szám így is beszédes, különösen azért, mert megközelítőleg kétmillió lőszert a csepeli Weiss Manfréd-gyárnál kisebb Lipták és Társa pestszentlőrinci üzemében is előállítottak ebben az évben.

Mindez nemcsak Európa háborús felkészületlenségét, hanem gazdasági teljesítményének lassulását is jelzi. Joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt négy évet a Covid utóhatása, valamint az orosz–ukrán háború nehezítette rendkívüli módon, de ha figyelmünket a tágabb horizontok felé fordítjuk, akkor mélyebb, strukturális jelentőségű hiányokat, elmaradásokat is látunk.

A világ gazdasági fejlődését meghatározó technológiák és azok fejlesztése területén Európa elképesztő hátrányba került az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Számítástechnika, infokommunikáció, elektromosautó-gyártás és mesterséges intelligencia – mind-mind olyan területek, ahol Európa szinte kizárólag fogyasztóként értelmezhető.

Ahol volt valaha európai ipar – mint a mobiltelefonok esetében –, az is mára lényegében megszűnt létezni.

Beszédes példa az EU Te vagy Európa plakátkampánya is, amelynek minden egyes elemén valamilyen formában feltűnik a zöldátmenet és az energiatudatosság üzenete, ugyanakkor az ehhez szükséges technológiák területén sem vagyunk önellátók. A naplementében elektromos autóját töltő, ránézésre a Magreb-térségből származó, Európában élő fiatalember képe éles kontrasztban áll a valósággal, miszerint a Tesla és a BYD együttesen 36 százalékos részesedést szerzett a tisztán elektromos autók piacából 2023 első kilenc hónapjában. A Volkswagen-csoport piaci részesedése pedig csupán 7,7 százalék, ami nagyjából megegyezik az európaiak többsége által sohasem hallott kínai SAIC részesedésével.

A plakát arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy Nyugat-Európa nemcsak a technológiát, hanem a munkaerőt is a világ más tájairól kívánja importálni. Tévedés ne essék, nem a fogyó népességet, csupán a fogyó munkaerőt akarják így pótolni, és ezért is áll kibékíthetetlen ellentétben a magyar család- és migrációs politika a jelenlegi brüsszeli vezetés világlátásával.

A gazdasági problémák és a versenyképesség javítása helyett ideológiai pótcselekvés zajlik, melybe sajnálatos módon a hagyományos jobboldali pártok is bekapcsolódtak, elfeledkezve az Európai Unió eredeti küldetéséről. Mindennek külön pikantériája, hogy öreg kontinensünk e téren is importra „szorult”.

Ennek köszönhető az is, hogy Nyugaton a fősodorhoz tartozó bal- és jobboldali pártok között minimálisra csökkentek a politikai különbségek. Mindez az Európai Unió vezetésében még jobban látható. A CDU-s Ursula von der Leyen elnök asszony számára nemrég megfogalmazott német szociáldemokrata és az Európai Parlament baloldali, liberális és zöld frakciójából érkező fenyegetések jelzik, hogy mozgástere igencsak korlátozott. Jelenlegi szövetségesei nem engedik egy lépést sem közelíteni a Giorgia Meloni vezette markánsabb jobboldali pártcsaládhoz.

E téren sajnos a hagyományos jobboldali nyugat-európai pártoktól sem várható más magatartás, hiszen az elmúlt években gyengülésük megakadályozása érdekében nem politikai cselekvésüket változtatták meg, hanem az ettől eltérő véleményt formáló pártokat igyekeznek szélsőségesnek bélyegezni és politikai karanténba helyezni. Tökéletes példája ennek a migráció megítélése és a magyar kormányzó pártok, s főleg Orbán Viktor évek óta tartó démonizálása, miközben az éppen aktuális európai parlamenti választások során már a német szabad demokraták (FDP) is a migráció szükségszerű szabályozását középpontba állítva kampányolnak.

Miként a migráció, úgy annak tudatos támogatása azonban még most sem szűnt meg. Nyugat-Európában járva láthatjuk a következményeket és azokat a veszélyeket, amelyek nemcsak hagyományainkat, hanem gyermekeink jövőjét is vélhetően beárnyékolják majd. A jelenlegi brüsszeli vezetés azonban saját korábbi rossz döntéseinek és torz ideológiájának foglyaként e téren érdemi változást nem hozhat.

A migráció megmutatta, hogy az Európai Unió túlértékelte önmagát és lehetőségeit. Sajnos most ugyanez történik az Ukrajnában zajló valódi és a Kínával kirobbantani szándékozott kereskedelmi háború kapcsán is. Mindennek legfőbb oka, hogy Európa vezetőiből nemcsak az Istenbe, hanem a földrész jövőjébe vetett hit is hiányzik.

Ezt a hitet adhatjuk vissza az európai parlamenti választásokon leadott szavazatunkkal. Olyan képviselőket kell Brüsszelbe küldenünk, akik hisznek a keresztény értékeket valló és megvalósító Európa jövőjében.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke (KDNP)