Esztergom, 2025. április 17. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az utolsó vacsora emlékére nagycsütörtöki szentmisét celebrál az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban 2025. április 17-én. MTI/Kovács Attila

Jézus az utolsó vacsorán a végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az esztergomi bazilikában nagycsütörtök este.

Kiemelte, a nagycsütörtök esti misén "szentségi erővel" jelenik meg az utolsó vacsora emléke, az eucharisztia alapítása és a lábmosás eseménye.

Jézus azzal, hogy az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát, a "végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk", az eucharisztiában pedig "itt marad mellettünk", "erőforrásunk lesz az idők végéig", hogy legyen erőnk követni példáját és tanítását.

Homíliájában Erdő Péter arról beszélt: a nagycsütörtök esti szertartás több, mint egy közös emlék felidézése, a misén jelenvalóvá válik az utolsó vacsora "mélysége, tartalma, átlényegítő ereje". Ezen a misén "három fő titkot ünneplünk": az Oltáriszentség alapítását, az egyházi rend szentségének alapítását és a testvéri szeretet parancsát - mondta.

A bíboros kitért arra: már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt, a jövőt megjelenítő emlékezet. Jézus ugyanis a keresztre feszítése előtt mondta, kezébe véve a kenyeret és a bort, hogy "ez az én testem, mely értetek adatik", illetve, hogy "ez az én vérem, mely értetek kiontatik". Jézust még nem feszítették keresztre, mégis, már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak.

Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban, számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot. Ahol egyesül a múlt, a jelen és a jövő. Az utolsó vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein, megvilágítja, értelmezi és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát - tette hozzá a bíboros.

A szertartáson Erdő Péter megmosta 12 hívő lábát.

A mise végén az Oltáriszentséget a bíboros a téli kápolnába vitte, ahol kíséretével csendben imádkozott előtte. A szertartás végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.

A hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak a templomból.

Az elcsendesedés és a lélekkel való foglalkozás 

Az elcsendesedés és a lélekkel való foglalkozás fontosságáról beszélt húsvéthoz kapcsolódóan Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az M1 aktuális csatorna 48 perc című hírháttérműsorában csütörtök este.

A nagykedden rögzített műsor elején Veres András hangsúlyozta: a karácsony és a húsvét megszólítja a kevésbé vallásos embereket is, ez annak a jele, hogy szeretnének ők is Istennel és benne hívő emberekkel találkozni.

Steinbach József szerint a magyar társadalomban is lecsapódik a nyugati jelenség, hogy túlhajszoltak vagyunk, ugyanakkor - mint mondta - látja a vágyakozást is az emberekben az isteni örömhírre.

Arról, hogy a népszámlálási adatok szerint csökkent a hívők száma, Veres András is úgy vélekedett: több ma a vallástalan ember, mint tíz-húsz éve. Sokat kell tenni az elkövetkező időben azért, hogy háttérbe szorítsák a "nem divatos vallásosnak lenni" szemléletet, és a vallásos emberek nyíltan is merjék felvállalni a maguk véleményét - emelte ki. Hozzátette: a vallásos emberek ugyanis minden társadalomban építő tagok.

Steinbach József szerint a népszámlálási adatok tükröt mutatnak, ami figyelmeztetés a református és más történelmi egyházak számára is. Fontosnak nevezte azt is, hogy a fiatalokhoz is tudjanak szólni az egyházak.

Veres András megjegyezte: a mai média világában pár másodpercre lehet az emberek figyelmét lekötni, de az Istennel való kapcsolat nem lehet egy pillanatnyi élmény része, az tartós, mély figyelmet igényel.

A közbeszéd állapotáról a katolikus püspök úgy fogalmazott: amikor olyan beszédek hangoznak el, amelyekből árad a gyűlölködés, nehéz megszólalni a szeretet hangján. A református püspök elkeserítőnek és katasztrofálisnak nevezte a közbeszéd színvonalát, főleg az online felületeken, amely ellen az egyháznak szólnia kell.

A műsor második felében a nagyheti felkészülésről szólva Steinbach József az elcsendesedés fontosságáról szólt, mint mondta: Isten visszaadta nekünk Krisztus feltámadásában a szépséget, a szépségben való gyönyörködést, a szép élet lehetőségét, mert legyőzött minden rútságot.

Veres András szerint túlzottan materializáltuk az ünnepeinket, a húsvét is az evés-ivásról szól, a bevásárlócsarnokok vannak tömve, és nem a templomok. Legyünk visszafogottabbak, ne annyira a külsőségekre fordítsuk a figyelmünket, a testünk mellett a lelkünkkel is foglalkozzunk - tanácsolta.

A kereszt jelentéséről szólva a református püspök a megtartatás, a megváltás csodájáról beszélt, arról, hogy a kereszthez minden terhet, minden bűnt, mindent, ami nyomaszt letehetünk. A függőleges szára mutatja, hogy van út Istenhez, a vízszintes pedig azt, hogy van út egymás felé
- mutatott rá.

A katolikus püspök hangsúlyozta: a kereszt nem egyszerűen egy bizsu vagy ékszer, a kereszt a megváltás szimbóluma. A régi világban nagyobb tisztelete volt, úton-útfélen állítottak kereszteket és minden család otthonában ott volt a feszület. Apor Vilmos jelmondata volt, hogy a kereszt az erőset szelídíti, a gyengét erősíti - elevenítette fel.

A szenvedőkhöz az egyház mindig nagy alázattal fordul - mondta Steinbach József, aki szerint az irgalom kultúrájára van szükség, mert valahol mindannyian szenvedünk.

Veres András pedig az együttérzés jelentőségéről szólva megjegyezte: Ferenc pápáért aggódva amellett, hogy imádkoztak érte, önmagukba is láthattak a hívők.
A nagyhét eseményeire készülni lelkészként is fárasztó, azonban olyan öröm a szolgálat, hogy az mindenért kárpótol - emelte ki a műsor végén Steinbach József.

Veres András is egyetértett ezzel, és azt mondta, hogy a hamvazószerdát követő negyven nap átélésével az ember erős várakozással érkezik, a papság számára a húsvéti liturgia a vigília csúcsa.