Az ELTE Társadalomtudományi Kara (ELTE TÁTK) és a Soteria Alapítvány 2010. júliusában fejezte be kétlépcsős kutatási programját, amelynek során a szociális célú európai uniós források hazai felhasználását vizsgálták a szakértők. A megállapításokat összegző sajtóközleményben a kutatók kiemelik, félő, hogyha fennmarad a forráselosztás jelenlegi rendszere, akkor pár év múlva az derül majd ki a statisztikai évkönyvekből, hogy habár hihetetlen mennyiségű pénzt használtunk fel, a megcélzott társadalmi csoportok helyzetében semmiféle pozitív változás nem következett be. A tapasztalatok szerint ugyanis a pályázók többsége, a fejlesztésnek álcázott projektjeikkel csupán hosszú évek forráshiányát enyhítik, működési költségvetésük réseit tömködik be. A Bugarszki Zsolt vezette kutatás eredményei szerint az Európai Unió Strukturális Alapjaiból érkező források elosztása során az elsődleges szempont a pénzlehívás maximalizálása, és a források visszafizetések biztos elkerülése.

„A programok jó része valójában nem is igazi újítás, hanem működő, már bevált támogatási csatornákon áramolnak a források. Nem egy esetben úgy látjuk, hogy felmerül a gyanú: működési kiadásokat álcáznak valódi fejlesztésnek, reformnak” – írják a kutatók. Meglátásuk szerint új megoldások kipróbálására, hosszútávra mutató, alapvető szerkezeti, teljes intézményrendszert megváltoztató fejlesztésekre alig van példa, ágazatközi, az elkülönülő szférákat, például a szociális ellátás, foglalkoztatás, közoktatás, egészségügy, kommunikáció, infrastrukturális beruházás, vidékfejlesztés problémáit egyszerre megmozgató, összehangoltan futó programok pedig nem indulnak. A kutatás során készített interjúk és költségvetések elemzése alapján úgy tűnik, ebben a felemás rendszerben ráadásul partnerként működik együtt a programokat tervező, a pályázatokat lebonyolító és a projekteket megvalósító pályázó is. Miközben ugyanis a fejlesztési célokat tervezők nagyon fontos változások elérését tűzték ki, a pályázati felhívásokat készítők kevesebb kockázatot vállalnak, a valójában mélyreható változást nem generáló, a már bevett gyakorlatokat és mechanizmusokat finanszírozó programjaikkal.

A szakértők szerint a hazánkba érkező források jellemzően elaprózódnak, makroszintű eredményességük, a különféle társadalmi rétegekre gyakorolt hatásuk gyakorlatilag nyomon követhetetlen. A minden fejlesztés esetében érvényesítendő ún. horizontális esélyegyenlőségi szempontok – például a férfiak és nők esélyegyenlősége, a cigányság  és a fogyatékossággal élők helyzetének javítása – érvényesítése nagyon gyenge, eredményei pedig láthatatlanok. Mint írják, a források felhasználása a külső szemlélő, a programokat végső soron finanszírozó európai, illetve hazai állampolgár, de még az ezzel foglalkozó szakértő számára is átláthatatlan.

A kutatási program márciusban közzétett első eredményei is, illetve a frissen publikált adatok is azt a megállapítást támasztják alá az ELTE és a Soteria szakértői szerint, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség alapvető működési hibákkal dolgozik. Jelenlegi rendszerében olyan alapvető kérdésekre nem lehet választ kapni, hogy vajon egy adott célcsoport – a vizsgált esetben a fogyatékossággal élők –, milyen mértékben részesültek közösségi forrásokból. A NFÜ 2004. évig visszamenőleg nem tudott vonatkozó adatokat átadni a kutatóknak.

A szakértők a helyzet kezelése érdekében javaslatokat is megfogalmaztak. Javasolják többek között, hogy a fejlesztési projektek teljes dokumentációja kerüljön nyilvánosságra, tegyék érdekeltté a fejlesztéseket végrehajtó intézményrendszerben dolgozókat a pályázatok sikerességében, és valódi, az intézményrendszereket átalakító fejlesztési programok kerüljenek kidolgozásra, amelyeket aztán következetesen végre is hajtanak.

***

Az ELTE TÁTK két PhD oktatója, Bugarszki Zsolt és Sziklai András, továbbá Eszik Orsolya szociálpolitikus és Soltész Ágnes szociológus koordinálta, továbbá az ELTE TÁTK hallgatói részvételével lebonyolított kutatás első tanulmányát márciusban, második, végső verzióját a napokban publikálták. A 12 hónapos kutatási programot a Nyílt Társadalom Intézet ’Mental Health Initiative’ programja támogatta.

Az első tanulmány teljes terjedelmében erről a linkről, az új tanulmány erre a  linkre kattintva érhető el.