Jó hír: Az ötvenöt éve megjelenő budapesti Élet és Irodalom c. hetilap 2011. november 4-i száma végre cikket közölt a kanadai magyarokról. A jóhiszemű magyar azt hihetné, hogy az Élet és Irodalom végre tudomást vesz rólunk, és méltóan beszámol arról, hogy a kanadai magyarok oly mesze az óhazától ötvenöt év után is megtartották, és ápolják magyarságukat; egyházközösségeik, iskoláik, újságjaik, folyóirataik vannak stb. Rossz hír: Az Élet és Irodalom cikke nem erről szól. Az Élet és irodalom cikke a Kanadára is kiterjesztett magyarellenes vádaskodások párját ritkítóan rossz magyarsággal megírt elrettentő példája. Az Élet és Irodalomban elhelyezett írás címe: „A párt, az egyház és az emigráció.”^*A cikk szerzője Christopher Adam.

A fenti cikk nyomán a kanadai magyar egy nap arra ébred, hogy az itt settenkedő titkos poroszlók révén Magyarországon számon tartják róla, mikor vette fel a kanadai törvényekkel, és az Európai Unió szabályaival összhangban lévő kettős állampolgárságot, és azt is, hogy az állampolgárság felvételekor kinek, és mit nyilatkozott. (Jó lesz vigyázni, hátha visszajönnek.)

Christopher Adam szerint, a kanadai magyarok szélsőjobboldaliak, nácik és fasiszták, és nem is demokraták, mert a magyar választók túlnyomó többségének a határozatát támogatják. (Hacsek: Most már érti? Sajó: Most már nem.)

A fentiek jegyében az igazán jó hír az lett volna, ha az Élet és Irodalom egy másik ötvenöt évig semmit sem ír semmit a kanadai magyarokról.

Vízállásjelentés

Christopher Adam cikke alig nevezhető írásnak, inkább egy azonos gondolkodású, egymást félszavakból is megértő zárt csoporthoz intézett, szóbeli üzenetnek a nyers lejegyzéséről van szó. Christopher Adam cikkének nincs felismerhető szerkezeti felépítése, gondolatainak, pedig nincs lépésről lépésre követhető logikai sorrendje. Az Élet és Irodalom számára készült szöveg új anyagot nem is tartalmaz. A cikk állításai, és következtetései a legjobb esetben logikátlanok, és tévesek, a legrosszabb esetben pedig a józanész határát meghaladó értelmetlenségek.

Christopher Adam írásának már a bevezető mondata is téves, és félrevezető, mert a nemzeti identitásukat, és gazdasági függetlenségüket védelmező quebecki franciák történelmének, és politikájának példázata nem alkalmas a magyar nemzeti törekvések cáfolására, és ezáltal nem alkalmas Androvich Tamás montreali magyar plébános bátor kiállásának elmarasztalására sem.

Christopher Adamnak Androvich Tamás, montreali plébános ellen többszörösen felhozott érve, hogy Androvich Tamás „a Fidesz felé húz”. Cikkében Christopher Adam egy hosszabb idézetet is közöl ennek bizonyítására, de az idézet nem támasztja alá Christopher Adam állítását. Elképesztően goromba hibának tekinthető, hogy a cikkben közölt egyetlen idézet sem bizonyítja azt, amit „bizonyítania kellene.”

Androvich Tamás, montreali plébános elleni vádaskodások sorozatának nincs is valódi tárgya. A szókimondó magyar vezetők szellemi lefejezéséről van szó. Ezt a gyakorlatot Kun Béla, Rákosi, és Kádár idejében szó szerint értelmezték, és alkalmazták.

„Si tacuisses, philosophus mansisses”

Érthetetlen az is hogy, Christopher Adam miért tart antidemokratikusnak egy olyan megállapítást, (az ottawai magyar nagykövetség honlapjára vonatkozó idézet^**), mely szerint a kettős állampolgársággal járó megtiszteltetés, illetve jogok külön kötelezettségekkel járnak. A fenti elv különben a jogállam alapját képezi.
„Si tacuisses, philosophus mansisses” (“Ha hallgattál volna, filozófusnak is nézhettek volna”) szól a Boethiusnak tulajdonított idézet. Christopher Adam, stréber, és túlteljesítő magyarellenes írásaira vonatkoztatva ez szabadon fordítható, hogy, ha Christopher Adam befogná a száját, okosnak is nézhetnék.

Christopher Adam, hogy súlyt adjon szavainak, magyarellenes írásait az ottawai Carleton Egyetem előadójaként írja alá. Felmerül a kérdés: elfogadható e, hogy az én adómból fenntartott Carleton Egyetemen Máté unokámnak a magyarellenes kampány egyik zsoldosa, Christopher Adam tanítja a történelmet? Ezeket a kérdéseket szerintem a Carleton Egyetem dékánjától kellene megkérdezni.

A jelenlegi magyarellenes vádaskodások két kulcs szava a „fasizmus”, és a „demokrácia” (hiánya)

A politika és a magyar nyelv

George Orwell: „A Politika és az angol nyelv” c. tanulmányában már 1946-ban megállapítja, hogy a „fasiszta” szónak nincs meghatározható tartalma, az csak valami rossz megjelölésére szolgál. Orwell ugyanezt írja a „demokráciáról” is, ami viszont csupán valami kívánatos jó megjelölésére szolgál. A fentiek alapján a magyarellenes vádaskodásoknak nincs is elméleti alapjuk. Az emberek ezt érzékelik, és tudják azt is, hogy a magyarellenes vádaskodások ellenkeznek mind a józan gondolkodással, mind a magyar valósággal.

Az unalomig ismételt üres szólamok az ugyanabból többet elve alapján idővel elvesztik hatásukat. A propaganda üzenetét a nyelv közvetíti, a magyarellenes propaganda terjesztői, tehát a magyar nyelv züllesztésével igyekeznek fokozni mondanivalójukat. Ezáltal a magyar nyelv züllesztése külön célkitűzésként jelenik meg a magyarellenes vádaskodásokban. Christopher Adam jelenlegi cikkének egyedüli új eleme a magyar nyelvnek a kihívó jellegű meghurcolása. Christopher Adam cikkében a magyarországi diplomácia valakinek a szavait „melegnek értékelte.” Ezen a ponton az észak amerikai magyarellenes propaganda magyartalan nyelvezete átívelően beleilleszkedik az Élet és irodalom eddigi szellemtelen, lapos, és léleknélküli, magyar ajkú írásainak soraiba.

George Orwell szerint a nyelv züllesztését eredendően a züllött, zavaros, és hazug gondolkodásmód idézi elő. Ezt követően, azonban a lezüllesztett nyelv maga is elősegíti a hazug, és zavaros gondolatok terjesztését. Christopher Adam írásában a lezüllesztett magyar nyelv tökéletesen álcázza a cikk zavaros, ártó, és hazug állításait, s hangsúlyozza a szerző fölényeskedő magyargyűlöletét. Kosztolányi szerint, aki a magyarokhoz szól, az magyarul szóljon, mert „Nyelvünk az egyedüli élő valóság, melyet még az ország feldaraboló sem vehettek el.” A magyar emigrációban, pedig a nyelv magát a megmaradást jelenti.

Epilógus

A Magyar Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangú szavazással elfogadta A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozatot, s ezzel november 13 -át jeles nappá, a magyar nyelv napjává nyilvánította. Az Élet és Irodalomban a mai napig: (2011. november 14.) nem jelent meg cikk A magyar nyelv napjáról. Az Élet és Irodalom talán Christopher Adam cikkével fejezi ki lételeme, a magyar nyelv iránti tiszteletét?

Lábjegyzetek:

^*Christopher Adam: A párt, az egyház és az emigráció, Élet és Irodalom, 2011.novemebr 4. http://www.es.hu/christopher_adam;a_part_az_egyhaz_es_az_emigracio;2011-11-02.html

^** Állampolgársági eskütétel az ottawai nagykövetségen – A Magyar Köztársaság Nagkövetsége, Ottawa, Kanada
http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/CA/hu/Hirek/allampolgarsagi_esku_20110917.htm

Kapcsolódó anyag:

Kaslik Péter: „Megint jönnek, jelentgetnek. A magyarok elleni hazugságkampány kanadai kirendeltségéről http://www.huncor.com/rovid2011/adamhtm.htm