Normális országban olyan biztosan nem történhet meg, amit mostanában élünk meg, MALÉV-csőd címén.

Magyarország választott politikai vezetői olyan menedzsmentet neveztek ki 2002-től a MALÉV élére, amelyik a pazarlás világcsúcsait állította föl, mégpedig sorozatosan. Most csak egyet említünk: számos olyan városban volt MALÉV-képviselő szerte a Földön, amelyikbe egyáltalán nem járt a MALÉV; volt olyan, hogy még az országba sem volt menetrend szerinti járat. Ezek a képviseletek érdemi munkavégzés nélkül egzisztáltak, nem kevés pénzért.

Az is figyelemreméltó, hogy a beszerzések, mintha csak direkte csinálnák, mindig a MALÉV kárára zajlottak. Irreális kifizetések tömege, ez a MALÉV 2002 utáni története.

Meg irreális döntéseké. A MALÉV visszaadta például a leszállási jogát a londoni Heathrow-n, ami a szakmában példátlan döntés volt, pénzbeli kára egyszerűen kifejezhetetlen.

Miután a céget lenullázták, a szokott rend szerint olcsón el lehetett adni… A vevő egy a légiközlekedésben minősíthetetlen cég volt – ugyan miféle szempont szerint választhatta ki a 2006-os kormány? Ez egyébként az az időszak, amikor a miniszterelnök (Gy. F.) éppen arra biztatta a fiatalokat, hogy menjenek külföldre. A légiközlekedésiek, látva a pusztítást, meg is fogadták a tanácsot, tömegesen szerződtek külföldi társaságokhoz, például a Közel-Keletre.

Hogy ez a privatizáció garantáltan rossz, azt mi sem bizonyítja jobban, mit hogy a visszavásárlás kezdettől szereplő opció volt. Miután a „privát” kivette a hasznát (pl. elszervezett jó gépeket), azaz immár nem nullára, hanem a hitelképessége határáig kifosztotta a MALÉV-et – megint jöttek a szocialisták. És jó pénzért visszavásárolták a csődöt. (Ez vajon kinek érte meg?)

A visszavásárolt MALÉV-be aztán már lehetett önteni a lóvét. Csurrant is, cseppent is.

És mit tesz isten, jött egy volt MALÉV-vezér (akit mint hozzá nem értőt rúgtak ki anno), és följelentette Brüsszelben a tiltott állami támogatást. Érdekes módon a végtelenségig Brüsszel-konform szocialistáknak ez nem tűnt föl…

Brüsszelnek, az Orbán-kormánnyal szemben, föltűnt. És megtiltotta. Ezzel kikényszerítette a beismerést: a cég csődben van.

A légi utaztatási piacon öldöklő a verseny. A MALÉV csődje általános örömujjongást váltott ki. Mindenki rá akar repülni a megnyíló piaci szegmensre. Talán a brüsszeli bejelentő cége, a WIZZAIR is.

Ehhez képest kell értékelnünk a szombati (tehát péntek délben már betördelt!!!) oldalnyi hirdetéseket az összes lapban, miszerint a RYANAIR minden vonalon pótolni fogja a MALÉV-et. Csakhogy: a RYANAIR és a WIZZAIR tulajdonosi háttere közös.

Van még egy szempont: Budapest nagy átszállópont volt, Nyugat és Délkelet között. A fapadosoknak Budapest azért értékes, mert nagyon közel van egymáshoz a fapados reptér Liszt Ferenc 1) és a nem fapados reptér (Liszt Ferenc 2). Ez különleges adottság.

A tranzitforgalom várhatóan hetek alatt át fog települni Bécs-Schwechatra. Akkor pedig egyfelől az osztrákok örülhetnek a MALÉV csődjének, de nagyon.

Másfelől pedig az ugyancsak privatizált repülőtér tulajdonosa (nem tudjuk, ki, mert a Hochtief éppen árulja) majd elő fogja venni a privatizációs szerződést, amelyben a magyar állam (a derék MSZP-kormány) bizonyos forgalomesés után pénzvisszatérítést is kilátásba helyezett (megint egy abszurd a magyar privatizációtörténetben).

És akkor újra fizethetünk. Emlékszünk még, milyen büszke volt az akkori kormányzat Ferihegy privatizációjára? „Hetvenöt évi bevételt” szereztünk meg egyszerre – ezzel büszkélkedtek Gyurcsányék. Vajon hány évit fogunk visszafizetni?