Széchenyi neve mellé leggyakrabban az „Afrika-vadász” jelzőt társítják. Ha, a könyveit alaposabba tanulmányozzuk akkor kiderül, hogy azok nem „csak” vadászkönyvek. Hamar kiderül, hogy bennük a vadászat, a vadászkalandok tulajdonképpen csak keretét képezik egy hatalmas, sokrétű, hallatlanul színes ismeretanyagnak.

Széchenyi a természet, a vadászat szépségeit egy bennfentes precizitásával, de a kalandos, regényes útleírás izgalmával írja le. A „nagy vadász” fő szenvedélye a természetért, állatokért, különösen a nagy vadállatokért való rajongása volt.

A napokban az M-érték Kiadó jóvoltából újra piacra került Széchenyi 1935-ben írt könyve a Hengergő homok. A könyv lapjain keresztül egy olyan úton lehetünk képzeletbeli útitársai a szerzőnek ami a sejtelmes, de egyben igen veszélyes is számító sivatagon át vezet. Közel nyolc évtizeddel ezelőtt két „valódi” útitársa is volt a vadász szerzőnek. Az egyik Horthy Jenő volt aki szintén kiváló Afrika-vadásznak számított (egyébként a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovaséletének meghatározó egyénisége). A másik útitárs pedig az ismert sivatagkutató, Almásy László volt (az ő kalandos élete "Az angol beteg" című Oscar-díjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált). Így hárman vágtak neki autóval – elsőként a világon - annak az ezerötszáz kilométeres járatlan sivatagi útnak ami a Líbiai-sivatagon keresztül vezetett.

A könyv végén számos térkép és fekete-fehér kép gondoskodik arról, hogy az olvasó minél jobban bele tudjon kóstolni az egzotikus világ atmoszférájába.