Marosvásárhelyen is megemlékeztek a madéfalvi veszedelemről
A madéfalvi veszedelem 252. évfordulójának előestéjén, január 6-án, a marosvásárhelyi Kultúrpalota Nagytermében szervezett emlékünnepséget a SzNT és az EMNT.
2016. január 7. 08:11

Az eseményen részt vett és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is, aki beszédében párhuzamot vont a kétszáz ötven éve történtek és a rendszerváltást követő időszak történései között, külön kiemelve Marosvásárhely szerepét és a 2016-os választási esztendő kihívásait.

Az MPP elnöke ezt mondta:

Ünneplő marosvásárhelyiek, kedves vendégek!

Vízkereszt napja van. A karácsonyi ünnepkör lezárul. Előttünk egy új esztendő, új vagy kevésbé új kihívásokkal. Tavalyról, tavalyelőttről, netán lassan száz év óta örökölt problémákkal. A Siculicidium előestéjén pedig, pontosan 252 éves időutazást tehetünk. 1764 telén, vízkereszt napján, a Madéfalván összesereglett székelyek még nem tudhatták milyen szörnyűség vár rájuk a következő nap hajnalán, de azt tudták, érezték, hogy az igazságtalanság ellen, a jogfosztás ellen fel kell emeljék szavukat, tiltakozniuk kell.

Az elnyomó hatalom bő, két és fél évszázaddal ezelőtt is módszeresen, mondhatni lopakodva, lépésről-lépésre araszolva próbálta térdre kényszeríteni a szabad székelyeket. A madéfalvi vérengzést megelőzően a határőr ezredek szervezése évekig eltartott és mondhatni válogatott eszközökkel élve hajtották azt végre.

Ellentétet és megosztást szítva próbálták megtörni a közösséget. Megkeresték a Bornemissza Pálokat. A csíki királybírót épp úgy, mint a székely főtisztek egy részét a hatalom oldalára állították. Buccowék a fegyvert elfogadókat a vonakodók ellen hergelték;a határőrségre kiszemelt székelységet a nemesekre és a tisztviselőkre uszították. Tisztában voltak az erdélyi nemzetiségi helyzettel is, így azzal is számoltak, hogy szükség esetén a román határőr-alakulatokat a magyar mozgalmak, míg a székely határőröket a románok ellen vezényeljék.

Mennyire ismerős módszerek ugye? Negyed évezred után is.

Homoródalmáson, közel két évvel a madéfalvi történések előtt, már 1762-ben a helyiek és a szomszéd falvak odarendelt férfilakossága kijelentették, nem hajlandók engedelmeskedni az összeírási parancsnak. Ugyanebben az évben a szombatfalvi réten összegyűltek és egységes emlékiratot szerkesztettek. Mozgolódásuk a többi szék ellenállására is kihatott. Így a Gyergyószentmiklósra berendelt, korábban összeírt székelyek kijelentették, szabadságjogaik megerősítése nélkül nem hajlandók letenni az esküt. Buccow válasza egyértelmű volt: a kéréseket előterjesztő küldötteket, Ambrus Ferencet és Bartalis Mátyást lefogatta. Mindez erőszakoskodáshoz és több helyütt véres összetűzésekhez vezetett.

Mennyire ismerős módszerek ugye? Negyed évezred után az egykori székely fővárosban élénken kísért az a negyed százados történet is, ami marosvásárhelyi pogromkémként került be legújabb kori történetírásunk lapjai közé.

Hála Istennek nem a vérengzés mértéke mentén tehetünk egyenlőségjelet, de az esemény következménye éppúgy, mint kétszázötvenkét éve, egy hatalmas méretű egzódus kezdete.

Az 1764-es esztendő Vízkereszt napját követő hajnalon bekövetkezett szörnyűséges esemény után sokan fogságba estek, bűnvizsgálati eljárás kezdődött, de a vérengzés kitervelőit nem a katonaság, hanem cinikusan a székelyek soraiban keresték.

Aztán elindult egy folyamat, melynek eredménye: tömeges kivándorlás Moldvába.

Mennyire ismerős történet ugye?

1990 márciusában a békésen tüntető marosvásárhelyi lakosságra rontott az ide szállított, villákkal, botokkal felfegyverzett tömeg, aztán az eseményt követően bűnvizsgálati eljárás kezdődött, de a bűnösöket nem a beözönlő tömeg vagy az őket manipuláló vezetők körében keresték, hanem a jogokért utcára vonulók körében, a megtámadottak soraiban.

Aztán elindult egy olyan kivándorlási folyamat, melynek következtében város lakosságának etnikai összetétele látványosan megváltozott.

Tisztelt emlékező közösség, kedves Barátaim!

Mint látják, nincs új a Nap alatt, a történelem ismétli önmagát és mi, mintha nem akarnánk minderről tudomást venni.

Itt állunk megosztottan, vagy érdektelen beletörődés közepette, esetleg megfélemlítve, már-már reményvesztetten.

Ez a szomorú mérleg tárul elénk, ha az elmúlt esztendő, vagy éppen a közelmúlt mérlegét meghúzzuk: megosztottság, érdektelenség, mindez a hatalom módszeres és cinikus taktikázásának eredményeként.

Kijelenthető, és nem azért mert az összeesküvés - elméleteket kedveljük: ördögien kitervelt forgatókönyv, a húzd meg – ereszd meg elvét követve hajtanak bele a szélmalomharcba, másodrangú polgárként kezelnek hivatalokban és munkahelyeken, iskolákban és kórházakban. Ha tehetik, eltipornak, ha nem, akkor megfélemlítenek, az eredmény pedig borítékolható: elvándorlás, illetve gyorsuló asszimiláció.

Kinek használ, hogy az energiáinkat az egymással folytatott iszapbirkózás közepette pazaroljuk? Egy biztos. Nem a székelység, nem az erdélyi magyarság érdeke ennek a helyzetnek a fenntartása. Mindeközben pedig már nem csak az egykori Székelyvásárhely magyarsága válik kisebbséggé szülővárosában, hanem egyre több településünk küzd a szórványosodás problémájával.  

Ha ezt tudjuk, akkor miért ne tudnánk megállítani mindezt?

Ha felismerjük a buktatókat, akkor védekezni is tudnunk kell! Nem engedhetjük felülkerekedni a kishitűséget, a reménytelenséget!

Ez 2016 legfontosabb kihívása!

Reményt meríthetünk történelmünkből, melynek során számtalanszor bizonyította a nemzet, hogy legnehezebb pillanatokban is képes talpra állni.

Tisztelt emlékező közösség!

Székelyföldnek nagyon elege lett abból a nemzeti megalázásból és posztkommunista gazdasági kizsákmányolásból, amelyben Romániában részesül 1918 illetve 1990 óta.

Mi tudjuk, hogy egy egyenlő méltósággal élhető élet jár a magyarság számára és hisszük, hogy közösségi jogaink érvényt tudunk szerezni. Ehhez viszont erőt kell felmutatni és erőt csakis akkor tudunk sugározni, ha egymásba tudunk kapaszkodni. 

Szoktuk mondani, sokan sokfélék vagyunk, de egy valami közös bennünk, ez pedig a magyar közösséghez való tartozás köteléke. Ha ennek tudatában vagyunk, ha ezt parancsként elfogadjuk, akkor képesek leszünk ennek a parancsnak alárendelni cselekvésünket is.

Ma mindenki elismeri, hogy a székelység különösen szorgalmas, dolgos és gondos nép, Székelyföld mégis Románia legszegényebb vidéke. Azért van ez így, mert a bukaresti politika hosszú idő óta gazdaságilag tudatosan elszigeteli, kizsákmányolja Székelyföldet es annak elsorvasztására törekszik. 

Nemzeti jelképeink használatában akadályoznak és megaláznak, egyházaink 25 esztendő alatt a posztkommunista román politikától harmadát sem kapták vissza annak a közösségi vagyonnak, amelyet annak idején a kommunista román politika néhány év alatt ellopott tőlük, amit meg nagy nehezen közösségeink mégis visszakaptak, azt napjainkban ismét el akarják lopni.

Székelyföld számára nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint ami az Európai Unióban, Dél Tirolban megadatott az ott élő német közösségnek: autonómiát, ami etnikai békét, nyugalmat és jólétet teremtett az olasz állam és az ott élő németek számára egyaránt. Ugyanezt akarjuk Romániának és Székelyföldnek.

Ha Dél Tirolban az olasz többségű Bolzano, vagy németesen Bozen lehet a német többségű autonóm tartomány fővárosa, akkor Romániában a mára román többségű Marosvásárhely lehet a virágzó székely régió székhelye, az autonóm Székelyföld fővárosa.

Kívánom, hogy olyan város legyen Marosvásárhely, ahol méltó módon emlékezhetünk a székely vértanúkra, ahol nem nemzetiségi alapon engedélyeznek főtéri felvonulást, ahol mindenki otthon érezheti magát és mindenki boldogulhat. Ennek érdekében az első lépést 2015-ben mi, marosvásárhelyi magyarok megtettük, kívánom, hogy legyen erőnk a folytatásra 2016-ban, mert akkor egy év múlva vízkeresztkor, mérleget vonva, biztos optimistábbak lehetünk.

Hajrá Marosvásárhely – Hajrá Soós Zoltán!

Hajrá Székelyföld!

polgaripart.ro
megmondó
Most mégis erre emlékezik mindenki, nem pedig arra a gyalázatra, ami szeptemberben történt, vízágyúk, szemkilövések, satöbbi.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI