Karizmatikus személyiségek és kisebbségi autonómiák
Az egyetemes nemzetben való elmélyülés elvezetett a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságának megvalósításához.
2016. január 12. 16:54

„A magyar ügy a második világháború óta megoldatlan. A magyar ügyet európai ügynek tekintjük. A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában is.” Orbán Viktor miniszterelnöki beszédéből (elhangzott az Országgyűlésben a 2014-es új kormány beiktatásakor)

A máig ható marxista történelemszemlélet és gyakorlat csaknem minden jelentős történelmi folyamatban a tömegek, az osztályok, a „nép” szerepére tette a hangsúlyt. Ezt emelte ki, tagadva a személyiség(ek) szerepét. Még az a durva önellentmondás sem zavarta a „társadalomtudósokat”, hogy miközben forradalmi tömegekről, aktív és öntudatos munkásosztályról írtak, szónokoltak, hűséges kiszolgálói és éltetői voltak szélsőséges és kegyetlen kommunista diktátorok személyi kultuszának Sztálintól Maóig, Enver Hodzsától Ceausescuig és Rákositól Kádárig. Az tény, hogy forradalmakat, népfelkeléseket nem lehet kirobbantani tömeges részvétel nélkül, bár még erre is akad marxista terminológiai ellenpélda. A királyokat megszégyenítő pompában élő J. B. Tito jugoszláv elnök-marsall-pártfőtitkár nemes egyszerűséggel a horvát tavasz mozgalmat a „professzorok forradalmának” nevezte, miután leverte a ’71-es zágrábi megmozdulásokat, „természetesen” katonai erő(szak) bevetésével.

Ez a szemlélet a közvetítő liberalizmus folytán a mai napig jelen van még a közgondolkodás szakmai részében is. Olyannyira, hogy például az európai autonómiák esetében azok megálmodóiról, eszmei-ideológiai-politikai vezetőiről és partnereikről (a többségi társadalom vezetői) alig-alig tudunk valamit, pedig nélkülük nem lenne Dél-Tirol, Katalónia, és sorolhatnánk tovább az összes „kistérséget”. Semmit nem tudunk Silvius Magnanóról, Luis Durnwalderről és Artur Masról, miként más „szerepben” ismerjük Bruno Kreiskyt, a tragikus sorsú Aldo Morót vagy Kurt Waldheimet.

Dél-Tirolról – másként

Az elnyomott helyzetére azonnal rádöbbenő Dél-Tirol német/osztrák lakossága az 1930-as évektől Berlintől várta helyzetének rendezését. Elsősorban a Harmadik Birodalom osztrák származású Führerétől, főleg az Anschluss és a Szudéta-vidék bekebelezése után. Hitler azonban megáll a Brenner-hágónál, s nem kockáztatja a szövetségesi viszonyt Mussolinivel Dél-Tirol miatt. Aki akar, optálhat a Reichbe, illetve 1942-ben még azon fantáziál, hogy a Krím félszigetre (!) „költözteti” a dél-tiroliakat.

A háború után szabályosan anyaországot cserél a régió, és Bécshez fordul segítségért. Ekkor, 1946. szeptember 5-én Karl Gruber osztrák külügyminiszter (1945–53) és Alcide De Gasperi olasz miniszterelnök egyezményt ír alá Párizsban „Dél-Tirol német kisebbsége jogállásának rendezése érdekében”. Gruber titkárságát hivatala alatt a fiatal Kurt Wald­heim (1972 és 1982 között ENSZ-főtitkár, 1986 és 1992 között Ausztria államfője) vezeti. Személyét innen ismerjük. 1948. január 29-én aláírják a Dél-Tirolra vonatkozó első autonómiaegyezményt, de ez szerény és ellentmondásos eredményt hoz tíz évig. Ekkor, 1957 végén kerül a Dél-tiroli Néppárt élére Silvius Magnano (apja olasz, anyja német) ügyvéd-politikus, az autonómia elkötelezett híve, aki rövid idő múlva fölveszi a kapcsolatot az új osztrák külügyminiszterrel, az SPÖ-s, tiroli zsidó származású Bruno Kreiskyvel. Őt később a leghosszabb hivatali idejű (1970–83) osztrák kancellárként ismeri meg a magyar közvélemény. Ezért hívja W. Brandt „Bruno császárnak”. Az ambiciózus osztrák külügyminiszter az ENSZ elé viszi Dél-Tirol ügyét, ahol föl is szólal.

Az elhúzódó tárgyalások 1969. november 30-án vesznek fordulatot, amikor az új olasz külügyminiszter (1969–74) későbbi miniszterelnök (1974–76), a kereszténydemokrata Aldo Moro és partnere, Kurt Waldheim csomagtervet (Paket) és végrehajtási menetrendet (Operations Kalender) dolgoz ki autonómiatárgyalásaikon Koppenhágában. Silvius Magnano az 1960-tól tartó sűrű római vizitjeit zarándokutaknak nevezi, magával Moróval tizenhétszer tárgyal az autonómia ügyében, míg az azt előkészítő olasz–osztrák–dél-tiroli vegyes bizottság kétszáz (200!) ülést tart. „Silvius Magnano meggyőző ereje és karizmatikus kisugárzása” (Martha Stocker) beérik: 1972. január 20-án aláírják a második Autonómia Statútumot, amelyet augusztusban a római parlament elfogad. Magnano, akit „az autonómia atyjának” hívnak Bécstől Bolzanón át Rómáig, 1989. március 17-ig kormányozza az autonóm tartományt. Utódja Luis Durnwalder, aki eredményesen folytatja a huszonhat plusz húsz (26+20) évig tartó munkát: 1992. április 22-én Bécs és Róma jegyzékváltása a dél-tiroli autonómia kiteljesedésére tett pontot. Az év június 19-én az osztrák és az olasz nagykövet ezt igazoló közös jegyzéket nyújtott át az ENSZ főtitkárának. Silvius Magnano 96 éves korában, 2010-ben hunyt el. Háza ma Dél-Tirol Tartomány Archívuma.

Míg Magnano klasszikus huszadik századi kisebbségi politikus, addig a magyar forradalom évében, 1956-ban született, közgazdász Artur Mas i Gavorro (a spanyolban nem ritka az egy személy- és két családnév) már korunk, a 21. század katalán nemzeti politikusa, vezetője.

Katalónia válaszúton

Dél-Tirol már autonómia, amikor Spanyolország „megmozdul”. Negyven éve, 1975 novemberében meghalt Francisco Franco tábornok, akihez egy kemény és centrális, részben katonai, jobboldali diktatúra fenntartása volt köthető, csaknem negyven évig. A spanyol politikai elit elfogadta az általa kiválasztott utódot, akit János Károly (Juan Carlos de Bórbon) néven királlyá koronáztak. De nem mondtak le az ország és a társadalom modernizációjáról, reformjáról. Ennek eredményeként 1977. október 25-én megkötötték a híres Moncloa-paktumot, amely a kormányfői palotáról kapta nevét, ahol aláírták. (Ilyen történelmi esélyt mulasztott el a „jugoszláv politikai elit” Tito halálakor 1980-ban, s ez a kapitális „tévedés” bő évtized múlva az ország fölrobbanásához és atomjaira hullásához vezetett.) A mérföldkőnek tartott megállapodás egy olyan gazdasági, félig korporációs iránycsomag, amely megteremtette a modern, új (röviden EGK-komform) Spanyolország létrejöttét.

A Spanyol Királyság új alkotmánya (1978) tizenhét autonóm közösségre (régió) osztja föl a nagy mediterrán ország területét, amelyek élhetnek az autonómia különböző fokú formáival. Négy térség, Katalónia, Baszkföld, Galícia és Andalúzia azonnal megteszi ezt. A nyolcvanas évek fejlődése imponálóan dinamikus, és Spanyolország (valamint Portugália) 1986-ban csatlakozik az Európai Gazdasági Közösséghez, ahonnan további forrásokat merít. Ugrásszerű a gazdasági, kulturális, sport stb. fejlődés, 1992-ben már olimpiát rendeznek Barcelonában, Katalónia fővárosában.

A katalán Autonómia Statútumot 1980-ban fogadta el a spanyol parlament. Ennek elemzése szétfeszítené írásunk kereteit, ezért csak a legsebezhetőbb pontjáról, a finanszírozásról szólunk, ami vegyes: központi és helyben maradó. Dél-Tirol esetében az adó-, vám- és illetékbevételek 90-92 százaléka illeti az autonómiát, Katalóniában a kezdő szám 33 százalék. A vegyes rendszer kizárta a teljes pénzügyi függetlenséget, ami Madrid és Barcelona mai napig tartó vitájához vezetett. Az alkudozás egyre nagyobb összeget biztosított a katalánoknak.

Az elemzők ritkán említik, hogy a 20. század végére kialakult egy úgynevezett autonómiaverseny is a katalánok és a baszkok (legnagyobb városuk Bilbaó) között. Baszk vezetés után a katalánok fordítottak, s mára a teljes függetlenség hangoztatásos lebegtetése van napirenden, s itt jön be a képbe a legnagyobb politikai „sztárjátékos”, a filmszínész külsejű és előadói képességű liberális-nemzeti politikus Artur Mas. Mas az önkormányzati szférában edződött (1987–1995) politikussá, majd lett munkaügyi-, gazdasági- és pénzügyminiszter a katalán kormányban (1997–2001), melynek népszerű szóvivője is 2003-ig.

2010-től Katalónia miniszterelnöke, de nevét csak tavaly szeptemberben kapta föl a magyar média, amikor az általa vezetett Együtt az igenért (Junts per sí) elszakadáspárti tömörülés 62 mandátumot szerzett meg a 135 fős katalán parlamentben, 77 százalékos részvétel mellett. Ez fölfogható igennek és nemnek is. A döntetlen körüli eredmény okán sokan Artur Mas karizmájában bíznak, amellyel kétségtelenül rendelkezik a népvezér. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök Madridból folyamatos tárgyalási ajánlatokat tesz Masnak, megakadályozandó Katalónia kilépését Spanyolországból. A katalán parlament a függetlenségi nyilatkozattal válaszolt, míg Madrid az alkotmánybírósághoz fordult…

Nemzetpolitikánk

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet hatodik autonómiakonferenciáján októberben a katalán választások eredményét vitattuk meg, s itt gyakran hangzott el Mas neve. Ekkor tettem föl azt az álnaiv kérdést, hogy vajon a határon túli magyar politikusok között van-e egy Artur Mas képességű és karizmájú személy? A hallgatóság morajló kacaja után a kisebbségkutató szakértők egyértelmű nemmel válaszoltak – tehát nincs. Fordítsuk most meg a kérdést! Van-e Budapesten egy Kreisky, egy Moro kaliberű vezető? A válaszom, egyértelműen igen, van. Egy fiatal, hetyke, szinte ismeretlen srác olyan beszédet mondott Nagy Imre újratemetésén, hogy mindenkit lejátszott a hivatásos politikusok közül a pályáról, s a százezres hallgatóság elismerését is kivívta. Ez a fiatalember ellenzéki képviselő és egy kis párt elnöke lett az első demokratikus parlamentben. A kilencvenes évek közepén Orbán Viktor elindult a damaszkuszi úton, s elkezdett népben-nemzetben-társadalomban gondolkodni. A polgári, nemzeti erők élén 1998-ban már alapíthatott is kormányt, megborotválkozva, öltönyben, az immáron négygyermekes, szimpatikus családapa. Végleg levetette farmeringét és fehérre cserélte azt, miközben pártját valódi néppárttá alakította. A politikus beérett.

A nemzetpolitikailag egyszerűen értékelhetetlen, kiesett nyolc év (2002–2010) után már kétharmados többséggel tért vissza Orbán egy megosztott ország és társadalom élére, miközben politikai filozófiáját ekkor már az egyetemes magyarságban való elmélyülés jellemezte, amely elvezetett az úgynevezett preautonóm (kettős állampolgárság) állapothoz, amely része volt a 2014-es újrázásnak, ismét szignifikáns kétharmaddal. A miniszterelnökből államférfi lett, amely státus csak nagyon rövid időre adatott meg a 20. században magyar politikusnak Tisza Istvántól Bethlen Istvánon és Teleki Pálon át Nagy Imréig. Orbán túllépett a döbbenetes személyiséghiányban szenvedő, atomjaira hullott szocialista-liberális ellenzék irigyen hiú, paranoiásan fóbiás mocskolódásain, s állja pergő- és össztüzüket is.

A határon túli magyarok számára a 21. századi budapesti fogadófél tehát adott, nem véletlenül leng a székely zászló az Országház homlokzatán. Olyan partner kerestetik Szabadkáról, Felvidékről, Beregszászból és Erdélyből, akinek szava-tekintélye nemcsak Budapesten számít, hanem Belgrádban, Pozsonyban, Kijevben és Bukarestben is, és átérzi, cselekvéssé teszi, szinergikus erővé alakítja a román diktátort megbuktató Tőkés László Bálványoson, 2014 nyarán elhangzott szavait: „Legyen világos: nincs másik huszonöt esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni! Most van itt az ideje az autonómiának.”

Juhász György

a szerző a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főmunkatársa

Magyar Hírlap
megmondó
Az Európai Unió ma alkalmatlan a földrész életének javítására.
  • Félreértették a kiesést
    Dollt már tavaly meneszteni kellett volna, amikor a Zseljeznyicsar ellen ugyancsak nyögvenyelős mérkőzések után kiesett a Fradi.
  • Követendő izraeli példa
    Idegen hatalmak ne béreljenek föl „civileket” belviszály keltésére. Ez érvényes olyan országban, ahol erkélyre mászó Vörös Brigádok keltenek feszültséget.
  • Tu es Petrus - EP emlékére
    Most jönnek a nekrológok, tömött sorokban, hogy pótolhatatlan veszteség, aki a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja volt.
  • A „demokratát” nem ijeszti meg a demokrácia
    „Nem fogja elrettenteni…” E megfogalmazás híven kifejezi, hogy a kisvárosnyira hízott brüsszeli bürokrácia teljesen elbarikádozta magát a valóságtól.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI