Az utolsó percben van Európa
Egyfelől látványosan felháborodik a szilveszteri eseményeken, majd utána látszatintézkedéseket tesz, amelyek nagy része ráadásul végrehajthatatlan.
2016. január 13. 13:08

Koránt se gondoljuk azt, hogy Merkel kancellár asszony migránsáradattal kapcsolatos alapállása megváltozott az arab és észak-afrikai migráns fiatalok német nők százai, talán ezrei ellen elkövetett szexuális erőszakoskodásai után.

Merkel ugyanis eleinte semmi érdemit nem mondott, akárcsak a többi politikus vagy hivatali vezető. Csak és kizárólag a Németországban napról napra növekvő általános felháborodás hatására, szinte kényszerből tett néhány erősebbnek tűnő kijelentést, illetve a kereszténydemokraták hétvégi, mainzi gyűlésén elfogadtak egy nyilatkozatot a migránsok szigorúbb ellenőrzésével kapcsolatban.
De hol van ez a valódi fordulattól?

Nézzük Merkel „erős” mondatait. Például: „…ha voltak is bevándorlók az elkövetők között, ez nem eredményezheti kollektíven a bevándorlók bűnössé nyilvánítását.” Vagy: „Ahol bűncselekményeket követtek el és emberek törvényen kívül helyezték magukat, ott következményekkel is kell számolni!” És: „A szilveszterkor történtek visszataszító bűncselekmények, amelyek határozott válaszokat követelnek.” Végül a legvérfagyasztóbb megjegyzése: „Vannak arra utaló jelek, hogy változásokra van szükség.”

Mindezek a nyilatkozatok, de még a mainzi nyilatkozatban tervbe vett szigorító jogszabályok is azt mutatják, hogy még félfordulat sem történt Merkel alapállásában. Hiszen, ha jobban belegondolunk, a „kőkemény” jogszabálytervezetek pusztán egyetlen dologról szólnak: arról, hogy a bűncselekményt elkövető migránsok nem kaphatnak menedékjogot, el kell hagyniuk az országot. Ez pedig semmi más, mint az események utáni elkerülhetetlen intézkedés – ha ennyi se lenne, az általános felháborodást okozna. Egyébként viszont a probléma felületének kapargatása zajlik, hangzatos, meggyőzőnek tűnő mondatokkal és nyilatkozatokkal felerősítve. De nincs okunk meglepődni, Angela Merkel az utóbbi hónapokban már bizonyította, hogy két dolog motiválja igazán: egyfelől a befogadói alapállás, a Willkommenskultur fenntartása, másfelől saját hatalmának megőrzése. Ezért egyfelől látványosan felháborodik a szilveszteri eseményeken, majd utána látszatintézkedéseket tesz, amelyek nagy része ráadásul végrehajthatatlan.

Merkel kiváló taktikus, s egyben a modern kori, pragmatikus politikusok prototípusa: mindig annyit enged a tömegek hangulatának, amennyi ahhoz szükséges, hogy népszerűsége ne csorbuljon. Augusztus végén, szeptember első felében még a csúcson volt, szelfizett egy muszlim migránssal, a német többség is a Willkommenskultur mögé állt. Azonban a hatalmasra duzzadó migránsáradat, a határsértések, a német ellátórendszer összeomlása októberre megváltoztatta a hangulatot, s a keresztényszociális testvérpárt, a CSU is szembehelyezkedett Merkellel. A kancellár asszony arra kényszerült, hogy kanosszát járjon a CSU kongresszusán, ahol Horst See­hofer, a CSU elnöke elég alaposan kiosztotta migránsügyben. Ezzel párhuzamosan a saját pártján belül is szembe kellett néznie a kritikus hangokkal, ám végül a CDU decemberi kongresszusán félig győztesen került ki a küzdelemből.

A koalíción belüli pozícióit úgy tudta megőrizni, hogy – amiként most is – a felszínen engedményeket tett a kritikusoknak, lépések történtek a határellenőrzés szigorítására, az elbírálási idők rövidítésére, a gazdasági bevándorlók kiszűrésére stb., de egyetlen pillanatig sem beszélt arról, hogy a migránsáradatnak felső határt (Obergrenze) kell szabni, mert Németország nem tud mindenkit befogadni. A november 13-ai párizsi merényletek sokkolták egész Európát, de Merkel kancellár ekkor is megőrizte a hidegvérét: legfőképpen arról beszélt, hogy Európának és a világnak határozottabban kell fellépnie az Iszlám Állammal szemben; később határoztak a szíriai háborúban való korlátozott német részvételről. Merkel tehát mindig annyit engedett, amennyi éppen szükséges volt ahhoz, hogy migránsügyben egyszerre tűnjön következetesnek, aki elveihez hűen a humanizmus és a tolerancia talaján áll, illetve rugalmasnak, aki képes arra, hogy észlelje az emberek problémáit és arra megnyugtató válaszokat adjon.

S most, a szilveszteri támadások után is ezt a stratégiát folytatja: alapelveiből nem enged, de szigorító lépéseket tesz a hangulat megnyugtatására. Következetesség és rugalmasság – mondhatnánk ironikusan. Ám itt már nem egy kancellár és pártvezér hatalmáról van szó, hanem Európa sorsáról. Márpedig Köln után végérvényesen eldőlt: az iszlám migránsok millióinak integrálása Európában megvalósíthatatlan. Valamint az a terv, hogy Németország a fogyatkozó népességét és a hiányzó munkaerőt, s ezzel a jövőbeli nyugdíjak alapját a migránsokkal képes lesz pótolni, dugába dőlt. Akik jönnek, legtöbbjük nem rendelkezik használható tudással, nem tud németül, s ami a legfontosabb: nem akar és nem tud beilleszkedni az európai kultúrába. Innentől kezdve az a vezető európai politikus, aki továbbra is kitart a menekültek – ráadásul korlátlan! – befogadása mellett, halálos erkölcsi bűnt követ el Európával szemben. Merkel asszony ehhez áll közel.

Már régen nem elég a migránsok szigorúbb ellenőrzése vagy a bevándorlóáradat tempójának lassítása. Sőt továbbmegyek: már az sem elég, hogy meghatározza a német kormány az évente befogadható menekültek felső határát, az Obergrenzét. Az egyetlen megoldás az, amit Európa lakosságának elsöprő többsége akar: a migránsáradat leállítása. Utóbbit képviseli Orbán Viktor és a közép-európai államok. Az igazi kérdés tehát ez: vagy engedjük tovább Európába áramolni a velünk együtt élni nem tudó muszlim milliókat, vagy megállítjuk a menekültáradatot, méghozzá itt és most. Előbbi esetben Európában néhány éven, sőt hónapon belül polgárháború és kaotikus állapotok alakulnak ki, beláthatatlan végeredménnyel. Utóbbi esetben Európa még megvédhető.

Vannak nagy történelmi pillanatok, amikor egy vezető politikusnak el kell hinnie, hogy immáron nem egy elhibázott koncepciónak kell megfelelnie, hanem az európai emberek elsöprő többségének. Ez heroikus lépés lenne Merkel részéről: Európa szétverőjéből Európa megmentőjévé válna.

Fricz Tamás

A szerző politológus

magyaridok.hu
megmondó
Akit egyszer is távolmaradásra lehet rábírni, az megszűnik demokratának lenni. Apátiába süllyed, és abban is marad életpályája végéig.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI