A 2010-es kormányváltás után Orbán Viktor miniszterelnök világossá tette, Magyarország ragaszkodik az önálló gazdaságpolitikához és nem kér az idegen gazdasági erők, nemzetközi szervezetek diktátumaiból. A kormány 2011-ben bejelentette, hogy nem vesz fel újabb hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól olyan feltételekkel, amelyek megbénítanák a magyar gazdaságot és elvennék az ország gazdasági függetlenségét.

A döntést annak idején a baloldal, számos külföldi sajtóorgánum és nemzetközi szakértő is élesen bírálta. A kormány azonban az óriási gazdasági és politikai nyomás ellenére is kiállt álláspontja mellett. A magyar gazdaság azóta bekövetkezett látványos fejlődése már bebizonyította, hogy a döntés helyes volt. Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszternek a franciaországi Frangy-en-Bresse-ben elmondott beszéde arra is rávilágít, mi lett volna, ha Magyarország akkoriban hagyja magát.

Görögország 2010 óta él az IMF, Európai Bizottság és Európai Központi Bank (együttesen Trojka) lélegeztető gépén. Az infúzióba nem csak gyógyszert, hanem jó adag mérget is adagoltak – véli a volt görög pénzügyminiszter. A görög gazdaság a hitelfelvételt követően javulás helyett látványosan romlott. Ezt mutatja az is, hogy a munkanélküliség 10%-ról 30%-ra növekedett, az ország 11 millió lakosa közül több mint 2 milliót nyelt el a szegénység.

Hiába döntötte el 2015 év elején a frissen megválasztott görög vezetés, hogy a választók akaratát tiszteletben tartva megpróbálja országát felállítani a korházi ágyról, Varufakisz szerint a Trojka képviselői egyértelművé tették: a népakarat és a választások nem változtathatnak semmin. Ez az antidemokratikus hozzáállás az egész tárgyalási folyamaton végigvonult.

A volt pénzügyminiszter állítása szerint a Trojka vezetése semmi konkrétumról nem volt hajlandó a görög kormányzattal tárgyalni, előfordult, hogy még az ülésekről is kizárták őket. Akárhányszor kopogtattak az ajtón konkrét javaslatokkal, azokat érdemi válaszra nem méltatták. Többször megkaptuk, hogy „forduljunk az intézményekhez”. Az apparátus azonban nem hozhat döntéseket, csak egy dologra képes: vizsgálódni, mind több adatot, számot bekérni.

Az idő eközben egyre csak telt, és sorra jelentek meg a görög népet és kormányzatot lejárató cikkek. Ezek a Ciprasz kormány dilettantizmusát és reformokat elutasító, radikális kommunista hozzáállását tették felelőssé azért, hogy még mindig nem született megállapodás. Varufakisz szerint próbálták elhitetni az emberekkel, hogy a görögök továbbra is a többi európai államon kívánnak élősködni, ezzel felkészítendő az európai közvéleményt a kormány megbuktatására.

A megbuktatást természetesen Görögország csődbevitelével tervezték elérni, hiszen a végsőkig legyengült gazdasági helyzetben „gyerekjáték bankpánikot kiváltani.” Egyértelmű volt, hogy ha Görögország 2015. június végéig nem köti meg az újabb hitelmegállapodást, a görög bankok nem jutnak pénzhez és pillanatok alatt beáll az államcsőd. Öt hónap egyoldalú tárgyalássorozat után, pár nappal az új megállapodás előtt a Trojka brutális követeléseket tartalmazó javaslattal állt elő, amely Varufakisz szerint nem csak a görögök, hanem már a hitelezők érdekeit sem szolgálta, hiszen a görög fizetésképtelenséget vésték kőbe. A görögök még próbáltak kimászni a szorítóból, amikor tavaly júliusbannépszavazást tartottak az újabb hitelcsomagról, de a szavazók egyértelmű döntése ellenére a kormányfő végül visszavonulót fújt és aláírta az újabb, ellehetetlenítő hitelcsomagot. A végeredmény, hogy Görögország mára ismét kilátástalan gazdasági és politikai helyzetbe került.

Varufakisz úgy ítéli meg, a Trojka a hitelezők érdekeit is sutba dobva, mindenáron be akarta bizonyítani, hogy a demokratikus úton megválasztott, nemzetállami politikai erők nem lehetnek erősebbek a nemzetközi gazdaság óriásainál. Ha a görögöknek sikerült volna alternatív megoldással kilábalni a válságból, a Trojka tekintélye csökkent volna, mintegy precedenst teremtve a kontinensen a jövőre nézve.

Magyarország már teremtett precedenst. Ezért azon kívül, hogy fellélegzünk, „mi megúsztuk”, tudatában kell lennünk, hogy ehhez 2010-2011-ben kemény és határozott döntések kellettek. Fontos, hogy tudjunk az eredményeinknek örülni, és kötelességünk azokat szerényen, de határozottan hirdetni.