Az ENSZ tagállamai – wikipedia

Múlt hónapban, az ENSZ Népesedési és Fejlődési Bizottságának 56. ülésén New Yorkban, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kanada képviselői megpróbálták az ülés valamennyi résztvevőjére rákényszeríteni az abortusz és a vulgáris szexuális nevelés támogatását.

Már az ülés előtti e-mailben közölték az ülés elnökével, Moldova nagykövetével, hogy nem fogadják el a záródokumentumot, ha az nem tartalmazza az ő követeléseiket.

Ez a zsarolás nem ijesztette el az élet- és családpárti aktivistákat, akik a vita során határozottan ellenezték a radikális napirendet.

Az Ordo Iuris Intézet az ENSZ konzultatív státuszát kihasználva eljuttatta álláspontunkat a tanácskozás résztvevőihez. Emlékeztettünk arra, hogy a későbbi ENSZ-dokumentumokban ismétlődő "reproduktív és szexuális jogok" nincsenek összhangban a nők valódi jogaival és az emberi jogokkal. Az abortusz, a fogamzásgátlás és a vulgáris szexuális felvilágosítás „női jogokként” való népszerűsítése pedig hajlamos figyelmen kívül hagyni a valós problémáikat.

Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy az ENSZ által javasolt C típusú szexuális nevelés, amely a gyerekeket "saját szexualitásuk felfedezésére" ösztönzi, határozottan kevésbé hatékony, mint a Lengyelországban megvalósított, a szexuális absztinenciát hangsúlyozó A típusú szexuális nevelés. Azokban az országokban, amelyek az ENSZ ajánlásainak megfelelően „átfogó szexuális nevelést” hajtanak végre, magasabb az abortusz, a szexuális úton terjedő betegségek és a szexuális bűncselekmények aránya a tinédzserek körében, mint Lengyelországban.

ordo iuris

Végül is a moldovai nagykövet a délelőttre tervezett szavazás előestéjén 22:30-kor megküldte a delegációknak a végleges határozattervezetet. A szöveg korábban heves viták során elutasított tartalmakat valamint olyan szövegrészeket tartalmazott, amelyekről előtte egyáltalán nem esett szó.

Az élet és a család védelmezői azonban nagy elszántságot tanúsítottak. Még aznap este találkoztak, hogy felkészüljenek a reggeli szavazásra. A radikálisok elvesztették ezt az erőpróbát. 22 ország képviselői elutasították az ideológiai zsarolást. Ennek következtében a határozattal kapcsolatos munkálatok záródokumentum illetve intézkedési terv elfogadása nélkül végződtek.

Ez a győzelem azt mutatja, hogy bár a radikális ideológiák globális lobbistái többségben vannak az EU és az ENSZ tisztviselői között, még mindig jelentős a nemzetközi ellenállás.

Korábban a Nők helyzetével foglalkozó Bizottság 67., minden évben nőnap alkalmából megrendezett ülése is hasonló lefolyású volt.

A radikálisok igyekeztek napirendre tűzni követeléseiket az ülésszakon. Az ülés következtetéstervezetében ott voltak a vulgáris szexuális nevelést népszerűsítő tartalmak és az úgynevezett a nők reproduktív és szexuális jogai, amelyek magukban foglalják a nem létező "abortuszhoz való jogot".

A baloldali lobbisták óriási nyomása ellenére az országok széles koalíciója jött létre, aminek köszönhetően néhány vitatott szövegrész törölve lett a záródokumentumból.

De ezzel még nem ért véget elemzéseink és nyomásunk hatásának ecsetelése. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Hatodik Bizottságának legutóbbi ülésén Lengyelország ellenezte a nemek meghatározásának módosítását az emberiség elleni bűncselekményekről szóló szerződés tervezetében. Ha ezt a módosítást elfogadnák, a nem a gender ideológia radikális koncepcióinak megfelelően lett volna meghatározható. Lehetséges, hogy ekkor a házasság, mint a férfi és a nő közötti kapcsolat kitartó védelme emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetne.

Kezdetben a Szentszék képviselője egyedül tiltakozott a projekt ellen.

Később a lengyel nagykövet is csatlakozott. Az általa előadott álláspont összhangban volt a számára bemutatott Ordo Iuris érveléssel. Jelezte azt is, hogy az emberiség elleni bűntettekről szóló szerzõdéstervezetnek meg kell tartania a Római Statútumban a nem „megállapodott és kodifikált meghatározását”, fenntartva ezzel a szükséges „nemzetközi jogi következetességét”.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi ülésén egyedül mi emlékeztettünk arra, hogy az alapvető emberi jog, vagyis az élethez való jog a meg nem született gyermekekre is vonatkozik.

Folyamatos nyomást gyakorolunk a lengyel hatóságokra, hogy ne járuljanak hozzá az abortusznak az „emberi jogok” rendszerébe való beépítésébe.

Tavaly szeptemberben a szexuális erőszak áldozatainak támogatásáról szóló ENSZ-határozattal kapcsolatban avatkoztunk be. Ez elismerte az „emberi jogok” között a nem létező „abortuszhoz való jogot”. Az emberi jogok közé sorolta a „szabad és felelősségteljes döntés jogát a szexualitással kapcsolatos kérdésekben, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget”, és kifejezetten jelezte, hogy ez magában foglalja a halálos abortusztablettákhoz való hozzáférést és az abortuszt is.

Lengyelország addig ellenezte, hogy „emberi jogként” ismerjék el a gyermekek anyaméhben történő megölésének jogát. Azonban akkor a tervezet szerzői között volt.

Álláspontunkat a köztársasági elnök úrnak, a Külügyminisztériumnak és az ENSZ-nagykövetnek címeztük, s ebben jeleztük, hogy miért kell elutasítani a határozattervezetet. Sajnos a lengyel delegáció figyelmen kívül hagyta a fenyegetést, és nem emelt kifogást ez ügyben, aminek következtében a dokumentumot közfelkiáltással fogadták el. Ráadásul nem támogatta az az abortusz népszerűsítésén felháborodott több tucat afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország által benyújtott módosító indítványt sem.

Ekkor azzal érveltek, hogy az elfogadott határozat jogilag nem kötelező erejű. Bár ez elméletileg igaz, a gyakorlatban a nem kötelező erejű ENSZ-határozatok kötelező erejű szokásjogot hoznak létre. Ily módon az abortuszlobbisták egy évek óta ismert stratégia szerint arra akarják rákényszeríteni az egyes országokat, hogy az abortuszt "emberi jogként" ismerjék el, bár ilyen kötelezettséget előíró szerződést nem írtak alá.

A lengyel képviselő hozzáállásának építő kritikája egyértelműbb változáshoz vezetett. Három hónappal később Lengyelország nem csatlakozott az újabb abortuszpárti határozatot támogató 70 fős csoporthoz. Ez azt mutatja, hogy érdemi nyomásunknak van értelme, és befolyásolni tudjuk a hatalmon lévők viselkedését.

Ezért a kormányainkra és az ENSZ-re nehezedő nyomás lehet a siker kulcsa az életért, a szabadságért és a családért vívott harc során.