Küldetésünk nem reménytelen
Vallásközi párbeszéd Velencében
Hölvényi György európai parlamenti képviselő az egyik szervezője volt az Európai Néppárt európai parlamenti frakciója éves vallásközi párbeszéd-konferenciájának, amelyet idén Velencében rendeztek meg október 20-21-én.
2016. november 20. 09:32

A tanácskozás témája a következő volt: Európa és a hozzá közeli térségek biztonsági kihívásai, valamint a közel-keleti egyházakkal kialakítandó uniós partnerség.

Szerdahelyi Csongor ebből az alkalomból beszélgetést készített a Magyar Katolikus Rádióban Hölvényi Györggyel. Az alábbiakban a rádióműsor szerkesztett változatát olvashatják.

– A vallásközi párbeszéd munkacsoport hosszú ideje, immár évtizedek óta dolgozik a vallási kisebbségekért, köztük a jelenleg legüldözöttebb vallási kisebbségért, a keresztényekért, akiknek a helyzete sok helyütt jelentősen romlott az elmúlt években.

A konferencia fő üzenete, hogy a vallási kisebbségek helyzetét összefüggéseiben kell tekintenünk. Az üldözésnek lehetnek gazdasági, demográfiai és akár katonai okai is. Meg kell állapítanunk, hogy világunk a keresztények számára sokkal veszélyesebb, mint korábban. Általánosságban igaz ez a vallási kisebbségekre nézve.

A Közel-Keleten az egymás mellett élés több száz éves gyakorlata az iszlám radikalizmus előretörésével megváltozott. Százezrek, sőt, milliók kényszerültek és kényszerülnek elhagyni otthonukat, akik már az iszlám vallás megszületése előtt ezeken a területeken éltek. A ninivei-síkságon, Szíriában Jézus kora óta jelen vannak a keresztények. Az idők folyamán valamiképpen kialakult az iszlámmal való együttélés gyakorlata.

Európai parlamenti képviselőként és a mostani konferencia egyik házigazdájaként hangsúlyozni szeretném, hogy Európa nem érzi a keresztények iránti felelősségét. A keresztényekről ugyanis senki más nem fog gondoskodni – maguk a muszlim emberek is úgy gondolják, a keresztény emberek Európához tartoznak (ezért irigylik is őket), ugyanakkor bizonytalanságot és tehetetlenséget vélnek fölfedezni az európai magatartásban. Mi ez ellen szeretnénk tenni valamit, és ezért hívtuk össze idén is ezt a konferenciát.

Az Európai Parlament képviselői, tisztségviselői mellett jelen vannak a közel-keleti, illetve közép-keleti egyházak küldöttei, valamint a segélyszervezetek vezetői. Az ő együttműködésükkel érhető el érdemi eredmény?    

- Valóban így van. A jövőre nézve elvitathatatlan a szerepük. Az európai szekuláris politika kapcsolatot tart a civil szervezetekkel és a kormányokkal, az egyházakkal azonban nem. A világ többi részén, így a Közel-keleten is érthetetlen és értelmezhetetlen ez a magatartás, miközben a különböző vallási felekezetek gondoskodnak a menekültekről, ők jelenti számukra a biztonságot, a jövőt, olyan helyzetben is, amikor az állam szinte már alig létezik. A munkahelyteremtésben, az iskolák újraindításában, az újjáépítésben nem lehet kihagyni a különböző vallási felekezeteket, legyen szó keresztényekről, muszlimokról vagy jazidokról.

Azért jöttek el Velencébe az egyes szervezetek képviselői, hogy a jövőről beszéljünk, mert akármennyire tragikus is a helyzet, azért mindenki bízik abban, hogy az Európai Unió lassanként felismeri: az üldözötteket helyben kell segíteni. Csakhogy ez nem fog menni az egyházak közreműködése nélkül.

A libanoni Karitász vezetője igen hálás a magyar Katolikus Karitásznak és a magyar katolikus egyháznak. Képviselő úr utalt a mind szorosabb együttműködésre.

– Erdő Péter bíboros úr látogatása Libanonban jelentős állomásnak tekinthető ezen az úton. A magyar főpásztor szoros kapcsolatokat ápol Rai, maronita pátriárkával. A libanoni Karitász – más szervezetek mellett – az egész közel-keleti térségre kitekint, így a vele való együttműködés általában a Közel-Kelet megsegítését jelenti. Ne feledjük el, hogy az európai segélyszervezetek munkájának a kommunizmus évtizedeiben mi is kedvezményezettjei voltunk.

Tartottunk a markunkat, adni nem volt alkalmunk... és el is szoktunk tőle.

El is szoktunk tőle, illetve ezt a megállapítást pontosítani szeretném. Elég gondunk van a környékünkön is; magyar testvéreink vesznek körül minket Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, tehát van segíteni-valónk saját szomszédságunkban. Most mégis meg kell tanulnunk a távolabb élő emberekkel való szolidaritást is, azt, hogy mint említettem, helyben szükséges segíteni keresztény testvéreinket – s ha valaki eljut ezekre a vidékekre, meggyőződhet arról, mi a különbség a hazai viszonyokhoz képest. És ne feledjük: ha sokan bármilyen keveset segítenek is, az nagy segítséget jelent. Fontosnak tartom a segítségnyújtás során, hogy ne valami újabb európai ötletet akarjunk eladni nekik, hanem hallgassuk meg őket és erősítsük testvéreink törekvéseit – lehetőségeinkhez mérten minden segítséget megadva nekik. Azt hiszem, hozzánk, magyarokhoz, vagy tágabban értelmezve a közép-kelet-európaiakhoz, akik évtizedekig tartó diktatúra után vagyunk, közelebb áll ez a szemlélet, mint a nyugat-európaiakhoz.

Erre nagyon ráérzett a kirkuki érsek, akivel szintén volt alkalmam megismerkedni Velencében. Azt mondta, a régiónkban élő népek megtanulták a nélkülözést, elviselték a mellőztetést, ezért mi érzékenyebben vagyunk az ő súlyos problémáik iránt.

– Igen, Yousif Thomas Mirkisérsekjól ráérzett erre már 2014 őszén, amikor tragikussá vált a helyzet Észak-Irakban. Moszulból, Karakosból több százezer, közel félmillió kereszténynek kellett elmenekülnie. Az érsek hangsúlyozta, hogy a közép-kelet-európaiak jobban megértik a menekülteket,  erősebb bennük a szolidaritás érzése. Most a konferencián a diktatúrákból demokráciákba való átmenetről beszélt; hogy mit jelent a demokrácia, milyen konfrontációkkal jár ez, s hogyan lehet az egyes országokban egyedi megoldásokat találni. Ez számunkra – vagy bármelyik közép-kelet-európai országnak is – változatlanul feladat, s ezért ebben is számítanak a segítségünkre. Meg kell tanulnunk, hogy a magunk szerény anyagi eszközeivel felelősek vagyunk a világ más részein élő embertársainkért. A keresztény szolidaritás nemcsak hitbeli alapon tekinthető – ha valaki így közelít hozzá, helyes, legyen szolidáris ezen az alapon –, hanem számos kulturális és gazdasági összefüggése is van, s Európának elevenen fenn kell tartania, sőt, erősítenie kell a világ más részén élő keresztényekkel való szolidaritást.

A konferencia résztvevői tekintélyes személyiségek országukban. Gondolok például a kairói muszlim egyetem rektorára. Örülünk annak, amit a különböző vallások együttéléséről mond, s arról az iszlámról beszél, amely nem akar hódítani, nem akar téríteni, hanem békében, megbecsüléssel kíván élni a keresztényekkel. De vajon otthon meghallják-e ezeket a szavakat?

Ebben nem vagyok biztos. A muszlim világban számos vallási irányzattal találkozunk, hiányzik a központi akarat.       

A muszlim vallásnak nincs olyan tanítóhivatala, mint a Római Katolikus Egyháznak.

- Ilyennel nem találkozunk. Minden vallási elöljáró tulajdonképpen azt mond, amit akar. Ez különösen sok problémát okoz a mostani helyzetben. Világosan kell látnunk, hogy az iszlám radikalizmustól, amely sajnos terjedőben van a világon, maga az iszlám szenved a legjobban, hiszen hitelteleníti azt. A konferencián több alkalommal szóba került a siíta-szunnita ellentét kiéleződése, s ennek szenvedő alanyai – hiszen semmiféle katonai erővel nem számolhatnak – megint csak a keresztények. Az iszlám hívők ugyanúgy szenvednek a vallási radikalizmustól, az első számú áldozatok mégis a keresztények.

Mi lehet erre a megoldás? Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy a mérsékelt iszlám erőkkel folyamatos párbeszédet kell folytatniuk a keresztény egyházaknak. Évszázadok óta folyik ez a dialógus, hiszen évszázadok óta együtt élnek muslimok és keresztények. Ma mindenki szenved attól a vallási radikalizmustól, amely az elmúlt évtizedekben kialakult – most Szíriára vagy Irakra gondolok elsősorban. A mérsékelt muszlimok és a keresztények szeretnék helyreállítani a korábban meglévő normális állapotokat. Hogyan tud ebben Európa segíteni? Úgy például, hogy megszervez olyan találkozókat, mint a mostani.

Nehéz feladata a vallásközi párbeszéd munkacsoportnak – ugyanakkor missziója –, hogy az európai intézményeken belül átadja ezt az érzékenységet és fogékonyságot mindazoknak, akik erről a helyzetről nem akarnak tudomást venni.

- Nem állítom, hogy nem akarnak tudomást venni, lehet, hogy nem is tudnak róla. A közép-kelet-európaiak számára különös benyomást kelt, hogy számos nyugati úgy viselkedik, mintha valamelyik közép-kelet-európai kommunista országban nőtt volna fel. Tehát minden, ami az egyházról, egyházi közösségről szól, elvetendő, maradi, reakciós. Elképesztő butaságot látni ezen a téren – bocsánat a kifejezésért –, de azért nagyon sokan vannak, kollégák, képviselők, akik pontosan tudják, hogy mi miről beszélünk, ám őket is bátorítani szükséges. Ezért én nem is a butaságot emelném ki, hanem a lehetőséget. Mégiscsak van lehetőségünk felszólalni az Európai Parlamentben,  jövő héten Strasbourgban erre már sor is kerül.

Hosszú folyamat tanúi és résztvevői vagyunk. Az európai szekularizáció sajnos rettenetes károkat okozott ezen a területen. Hangsúlyozom, nem vallási alapon folytatunk missziós tevékenységet, hanem emberi jogi, humanitárius, kulturális és akár gazdasági vonatkozásokkal számolunk. Ezt kell Európában megértetni, ezért ülünk itt Velencében, harmincvalahány képviselő, és tudom, sokan mások is így gondolkodnak. Küldetésünket nem tartom reménytelennek, csak adja meg a Jóisten, hogy legyen rá elég időnk.

Hölvényi György, nagyon köszönöm!

                             

gondola
  • Majdan Minszkben
    A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Vidnyánszky, a „román”
    A DK-szimpatizánsok keménymagja egyenesen Romániába zavarnák „vissza” a Beregszászról származó művészt.
  • Trianon 100 kompozíció a debreceni virágkarneválon
    Bár a járványhelyzet miatt elmarad a virágkocsik és a művészeti csoportok hagyományos felvonulása augusztus 20-án Debrecenben, az 51. virágkarnevált megtartják: tíz színpompás virágkompozíciót tekinthetnek meg majd az érdeklődők a főtéren, a táncosok pedig a város különböző pontjain mutatkoznak be - jelentették be a szervezők csütörtökön sajtótájékoztatón, ahol bemutatták a készülő virágkocsikat is.
  • Népszerű a Mahart nyaralóhajózási programja
    Sikerrel indult júliusban a Mahart nyaralóhajózási programja, jelentős az érdeklődés, a hajók kihasználtsága augusztusban 62 százalékos - közölte Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos sajtótájékoztatón csütörtökön Budapesten.
MTI Hírfelhasználó