Jobb a biztos bal
A jórészt baloldali kötődésű média az elmúlt egy-két hétben durva riogatásba kezdett és Hofer győzelme esetére szinte a világvégét jósolta.
2016. december 6. 08:55

2016. december 4-én eldőlt, hogy Ausztria következő államfője Alexander Van der Bellen baloldali-liberális politikus lesz. A jelenleg tudható adatok alapján közel 54% voksolt rá, ami igen egyértelmű győzelmet jelent.

Az első és legfontosabb kérdés, amit tisztáznunk kell: ez most tényleg végleges! Hosszú hónapok méltatlan huzavonája után olyan egyértelmű választási eredmény született, ami nem elvitatható, és amit mindkét fél elfogadott. Nem lesz újabb vita, beadvány, alkotmánybírósági állásfoglalás. De itt jegyezzük azért meg: az Osztrák Alkotmánybíróság jól döntött, amikor megismételtette a választást, mert komoly visszaélésekre kerül(hetet)t sor.

 Alexander Van der Bellen hosszú évtizedek óta vezető Zöld-párti politikus, sokáig pártelnök is volt, politikai beállítottsága egyértelműen baloldali-liberális. Nagyköveti időszakomból ismerem: jó kedélyű, barátságos ember és mindenekelőtt az egyetlen vezető politikusa volt akkor (2010-14) a Zöldeknek, aki egyáltalán szóba állt velünk. Mostantól Van der Bellennek mindenkivel szóba kell állnia és gondolom, mindent meg is tesz annak érdekében, hogy legalább valamennyire egyesítse a szétszakadóban lévő osztrák társadalmat.  

Mielőtt megpróbáljuk az okokat feltárni, tudatosítsuk magunkban egy kicsit, mi is történt valójában: a második világháború óta szinte megszakítás nélkül a szocialisták (SPÖ) vagy a néppártiak (ÖVP) által vezetett Ausztria elnökválasztásának második fordulójába egy zöld-párti és egy határozottan jobboldali, szabadságpárti politikus került. Ez önmagában is szenzáció és mutatja, mennyire elegük van az embereknek a vörös-fekete kormányzásból. Időközben az is egyre világosabb, hogy a kezdetben jobbközép ÖVP az elmúlt néhány évben egyre markánsabban liberális irányt vett, majd ott a túlkínálat miatt gyorsan koppant a falon. Az ÖVP balratolódásával párhuzamosan az FPÖ ügyesen (de bizonyos hitelességi deficiteket magával cipelve) navigált az ÖVP által üresen hagyott helyre a jó képességű Heinz-Christian Strache pártelnök vezetésével.

Ez a megállapítás fontos kérdést tisztáz, nevezetesen azt, hogy valóban szélsőjobboldali elnöke lett volna-e Ausztriának, ha az osztrákok Norbert Hoferre bízzák ezt a hivatalt. Egyértelműen nem, ez butaság. Hofer és pártja demokratikus elkötelezettségéhez kétség sem férhet. Ennek ellenére a világ balos médiája ma megkönnyebbülten lihegheti, hogy sikerült elhárítani a szélsőjobbot.

A december 4-i választást megelőzően minden elemző inkább Hofert tartotta esélyesnek, mégis Van der Bellen győzőtt, méghozzá eléggé egyértelműen. Mely okok vezettek ehhez a választási eredményhez?

Mindenekelőtt, amint azt már Viktor Klima egykori kancellár is helyesen megállapította, az osztrákok morognak és elégedetlenkednek, de alapjában véve nagyon nem szeretik a változásokat. A kedves olvasó most azt gondolhatja, hogy elgurult a gyógyszere ennek az elemzőnek, hiszen az épp előbb írta, hogy példátlan módon utasították el a választók a vörös-fekete„elitet”, most meg arról beszél, hogy nincs változás. Mégis, az elemző úgy látja, nem téved: Van der Bellen ugyanis egyértelműen a régi establishmentembere, a Zöldeké, és persze a Néppárté és a szocdemeké is. Ez a választás (főként Trump győzelme után) pont erről szólt: a régiek az újak ellen, és most (még) a régi erők nyertek. Ehhez kapcsolódik a következő ok: Hofer, Strache és az FPÖ teljesen egyedül maradtak, gyakorlatilag minden párt összefogott ellenük. Ebben a játékban néhány politikai alakulat szerepe kezdettől fogva világos volt, így a Zöldek és az SPÖ nyilván Van der Bellent támogatták. Az ÖVP azonban elég furcsa kettős játékot játszott. Amikor pedig Reinhold Lopatka néppárti frakcióvezető néhány napja kijelentette, hogy ő Hofert jobb elnöknek tartaná, olyan letolást kapott, hogy az majdnem az állásába került. A dorgálást Reinhold Mitterlehner alkancellár-pártelnök adta és közben arra hivatkozott, hogy a párt világosan döntött arról, tartózkodik a jelöltek melletti kiállástól – de mindeközben Mitterlehner már jóval korábban egyértelműen Van der Bellent támogatta. És nemcsak ő, hanem a párt megannyi vidéki polgármestere és régi nagy politikusai is; ez pedig sok volt Hofernek, ennyire lejtő pályán nem tudott nyerni. Így is a választók közel fele rá voksolt, ami szabadságpárti szemszögből nézve óriási siker és bíztató a jövőre nézve. Az ÖVP-vel együtt kormányzó SPÖ idén tavasszal, éppen az elnökválasztási Odüsszeia kellős közepén elnököt váltott és ezzel egyidejűleg új kancellárt is adott az országnak. Christian Kern az előd Werner Faymannál lényegesen jobb képességű politikus, aki pártjának új erőt tudott adni. Azt gondolom, hogy a mostani baloldali győzelem mögött az SPÖ és a kormány élén történt váltás is szerepet játszott.

A jórészt baloldali kötődésű média az elmúlt egy-két hétben durva riogatásba kezdett és Hofer győzelme esetére szinte a világvégét jósolta. Jött menetrendszerűen a szélsőjobbozás és az, hogy Hofer természetesen majd kivezeti az országot az EU-ból. Úgy tűnik, végül sikerült az embereket elriasztani attól, hogy a szabadságpárti jelöltet támogassák.

Több politikai elemző felhozza, hogy Hofer helyenként nem volt elég autentikus és ez főként a TV-vitákban Van der Bellen számára komoly előnyt jelentett. Mindezen túlmenően, részben éppen az EU-ból való kilépés láthatólag működő rémképe miatt, az osztrákok enyhe többsége úgy látta: célszerűbb az ország kifelé történő reprezentálását a barátságos, profi képet mutató, tapasztaltabbnak tűnő Zöld-párti politikusra bízni. Még ha ezekben az elemzői értékelésekben lehet is részigazság, ne feledjük, hogy az FPÖ-nek és Hofernek az ország velük szemben álló másik részét egyedül kellett volna legyőznie, ez pedig egyelőre nem ment. Leginkább a nagyobb városokban (és nyugaton) nem sikerült a baloldali fölényt megfordítania, vidéken (és keleten, Bécs kivételével) jobban szerepelt.

Nyilván sokan kérdezik, hogy mi lesz most, mik a politikai konzekvenciák? Lesz-e előrehozott választás, ahogy azt sokan gondolják? Ezekre a kérdésekre ma még nem lehet egyértelmű választ adni. Az SPÖ és az ÖVP között számos válsággóc feszül. Bár Bécsben inog a szociáldemokrata polgármester és tartományfőnök széke, főként a némileg széthasadtnak tűnő ÖVP van rossz állapotban: egy részük 2018-ig végig akarja vinni a kormányzást, a másik alakulat a jövő vélt politikai erejéhez, az FPÖ-höz közeledne és perspektivikusan velük lépne majd koalícióra. Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök számára Hofer veresége igen rosszkor jött, hiszen a szabadságpárti jelölt a hatalom bástyáin belülről tudta volna egyengetni Strache számára az utat a kancellári székig. Az FPÖ ellenfelei helyében azonban nem dőlnék hátra: van olyan elemző, aki azt gondolja, Hofer mostani győzelme Strache és az FPÖ dolgát inkább megnehezítette volna a következő parlamenti választásokon. Így vagy úgy, ha a párt nagyobb hibákat nem követ el, a jövőben mindenképpen számolni kell velük.

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

messzeletoblog.hu
  • Szomorú séta ezzel a Gergővel
    Azt, hogy máris zöldebb és szabadabb lett a főváros, szép szülővárosom, nem kérdés, azt csak a hülye nem érzi.
  • Karácsony Kommün
    Hát igen, nagy pártokhoz, vagy egy fővároshoz azért komoly vezetők is kellenek, kellenének. S ha nincsenek, jön a szakadék.
  • Kocsis Máté: az Országgyűlés nem cirkusz vagy állatkert
    A parlamenti képviselőkre vonatkozó fegyelmi szabályok szigorítására tett javaslatot a Fidesz-KDNP – közölte a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője szerdai budapesti sajtótájékoztatóján.
  • Kihalhat a magyar nyelv?
    Lesz-e magyar nyelv a 30. században? És ha igen, milyen? Megértenénk vagy a szókincsváltozás miatt ez eleve elképzelhetetlen? Eőry Vilma, Pomozi Péter és H. Tóth Tibor nyelvészekkel, a Magyarságkutató Intézet munkatársaival a várható változásokról és nyelvünk helyzetéről beszélgettünk a magyar nyelv napja alkalmából.
  • Nemzeti stadiont kap a magyar labdarúgó válogatott
    Már csak két nap van hátra az újjászületett Puskás Ferenc Stadion megnyitásáig. Pénteken a Magyarország-Uruguay meccsel avatják fel az új, többfunkciós Puskás Arénát. Csaknem 68 ezer ember szurkol majd a nyitómérkőzésen, ahol egyúttal a 2018-ban visszavonult Gera Zoltánt is elbúcsúztatják, a Real Madrid pedig sztárvendégeket küld az ünnepélyes megnyitóra.
MTI Hírfelhasználó