Németországi tanulmányúton a RETÖRKI kutatói II.
Dr. Szekér Nóra és Nagymihály Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) munkatársai kilenc napott töltöttek Németországban, hogy felvegyék a kapcsolatot társintézményekkel, a rendszerváltás történetéhez kapcsolódóan szakirodalmat gyűjtsenek, valamint Németországban élő magyarokkal beszélgessenek arról, hogyan élték meg ők a fordulat időszakát.
2016. december 7. 15:17

Berlinben tartózkodásuk ideje alatt interjút készítettek Georg Paul Heftyvel, aki a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) egykori szerkesztőjeként beszélt a magyarországi rendszerváltás során szerzett élményeiről. 1986-tól 1993 végéig, Antall József miniszterelnök haláláig, rendszeres utazó-tudósítóként ismertette lépésről lépésre a fejleményeket. Felelevenítette a nyugatnémet politika (elsősorban Helmut Kohl kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter) viszonyulását a kelet-közép-európai térséghez. Szavai szerint a nyugatnémet politika úgy vélte, az újraegyesítés kulcsa Moszkvában van. Ennek következtében a kelet-közép-európai térségnek – köztük a magyar politikának – nem szántak elsőrangú figyelmet. Kivételes szerepet szerinte a vezető gárdában egyedül Horst Teltschik, Kohl tanácsadója vállalt.

A magyar kommunista pártvezetés kezdeményezőkészségét a defenzív nyugatnémet politikához képest hangsúlyosabbnak nevezve Hefty külpolitikailag kiemelte Horn Gyulát és Szűrös Mátyást, belpolitikailag pedig Pozsgay Imrét, aki – amikor megismerte – a Hazafias Népfront vezetőjeként tevékenykedett. A magyar ellenzéket értékelve úgy vélekedett: Nyugaton szinte kizárólag a Konrád György-Haraszti Miklós fémjelezte liberális csoport tűnt fel, a népiek legfeljebb emigráns körökben voltak ismertek. Antall József szerepvállalását érintve úgy fogalmazott: a későbbi miniszterelnök az egypártrendszerben olyan lehetőséghez jutott, ami a demokratikus politikában nem adatik meg a vezetésre készülő egyéneknek. Nem évtizedes pártbeli verseny, sőt személyes harcok eredményeként, hanem kutatói íróasztal mellől, az „elkopás” veszélye nélkül, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum vezetésébe „alámerülve”, de széles politológiai és történelmi felkészültséget szerezve indult a miniszterelnökség felé. 1956 hatvanadik évfordulója kapcsán vitathatatlannak nevezte a felkelés hősiességét, amely azonban két hét alatt nem volt és talán nem is lehetett képes közös programot adni. Hefty feltette az általa alapnak tekintett kérdést: „’56“ sikere esetén mi lett volna 1956. december 31-én?

Fodor Lászlótól, a Deutsch-Ungarische Gesellschaft berlini szekciójának vezetőjétől elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy németországi magyar emigránsként miket látott azon fontos pontoknak, amelyek már a változást jelezték előre. Előzményként természetesen felelevenítette ’56-os élményeit, valamint távozásának és Németországba jutásának körülményeit. Georg Paul Heftyhez hasonlóan ő is a Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumban végzett, amely iskolának fontos szerepe volt az érvényesülés lehetőségének biztosításában és a magyarnak való megmaradásban egyaránt. (Az iskolának szerepe lehetne ma is, főleg a 2011 óta egyre nagyobb számban – elsősorban munkavállalási céllal – Németországba érkező magyarok miatt, ám az intézményt a 2000-es évek első évtizedének végén, a Gyurcsány-kormány alatt bezárták. Volt Kastl-i diákok ezért döntötték el egy Alumni egyesület létrehozását, ahol vezetőségi tagként több éven keresztül ő is működött.) Fodor később aneszteziológusként végzett és dolgozott. A rendszerváltás időszaka kapcsán kiemelte a Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár által elindított reformokat, valamint Németh Miklós magyar miniszterelnök tevékenységét, akinek a határnyitásban játszott szerepét elévülhetetlennek tartja. A beszélgetés végén elmesélte azt is, a maga eszközeivel hogyan tudott ő is hozzájárulni a rendszerváltás bizonyos eseménysorához. Az Erdélyből terjedő rémhírek kapcsán – a német Máltai Szeretetszolgálattal együtt – indultak el több tucat teherautóval Aradra a romániai forradalom idején, ám kiderült, szerencsére a baj nem akkora, mint amelynek híre Németországig eljutott. A kézdivásárhelyi kórház állapotát látva tudatosodott benne, hogy a segélyek szinte egyáltalán nem jutnak el Székelyföldig. Miután felmérte, mire van leginkább szükség, jókora német támogatást gyűjtött össze, amelynek segítségével újjáépítették a kórházat. Fodor László 1956-os emigránsként szomorúan említette, hogy nemhogy nem alakult ki egység a forradalom hatvanadik évfordulójára sem, de ő maga többször is úgy érezte a Németországba érkezett magyarok körében, hogy leplezetlen ellenszenvvel fogadják, így sokáig viselnie kellett az „ellenforradalmár” bélyeget. Szerinte ebben csak a 2010 utáni korszak hozott változást, amikor a berlini magyar nagykövetség működésével azt is tudatta, hogy számítanak a diaszpóra magyarságára, akik legjobb követei lehetnek a magyar törekvéseknek is.

Bajorországban felvették a kapcsolatot a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetével. A Müncheni Magyar Intézet Egyesület 1962-ben alakult, célja a hungarológia, a magyar történelem és irodalom, valamint a Németországgal való kapcsolatok kutatásának elősegítése. Az intézet 1964 óta adja ki a Studia Hungarica könyvsorozatot és 1969 óta az Ungarn-Jahrbuch évkönyvet. Az Intézet tudományos részlege 2009 óta a regensburgi egyetem keretei között működik, miközben az Egyesület elsősorban a magyar mint idegen nyelv oktatásával foglalkozik, a konzuli modellben működő Bajorországi Magyar Iskola keretében. K. Lengyel Zsolt egyesületi elnökkel és intézeti igazgatóval többek között a német-magyar kapcsolatokról, a németországi magyarság helyzetéről és az Intézet működéséről beszélgettek. Bemutatta, hogy konferenciák, kerekasztal-beszélgetések szervezésével hogyan lehet elősegíteni a német-magyar párbeszédet, különböző felfogású és területen dolgozó emberek egymás mellé ültetésével hogyan lehet tisztázni a félreértéseket, enyhíteni az egymás nem értéséből fakadó problémákat. Szót ejtettek a német múltfeldolgozás közbeszédben kevésbé jelenlévő mozzanatairól is. Az intézet jelenlegi vendégkutatója, Baumgartner Bernadette röviden bemutatta az intézetben található hagyatékokat, amelyek egy része a németországi emigráció jeles személyiségeihez kötődik (Bogyay Tamás, Borbándi Gyula, Molnár József, Hennyey Gusztáv stb.). Münchenben két ’56-os emigránssal is alkalmuk volt találkozni. Harsay György és Mészáros József mesélt arról, hogy a magyar gyökereik megtartásával hogyan illeszkedtek be a német társadalomba, és hogyan szemlélték a befogadó országból a rendszerváltást, milyen élményeket, benyomásokat szereztek hazaútjaik során.

Szekér Nóra, Nagymihály Zoltán / www.retorki.hu
  • Orbán Viktor Madridban majd Párizsban tárgyal
    Az európai konzervatív pártvezetők találkozóját megelőzően került sor Orbán Viktor és Santiago Abascal, a VOX elnökének megbeszélésére, a téma az európai keresztény és konzervatív értékek védelme, a családok és a gyermekvállalás támogatása valamint az illegális bevándorlás elleni fellépés volt.
  • A csíkszeredai Szent Ágoston plébániatemplom felújítása
    A magyar kormány 26 millió forintos támogatásával cserélték ki a csíkszeredai Szent Ágoston plébániatemplom nyílászáróit és óriási méretű üvegfelületeit.
  • A V4-ek védelmi vezetői: egységes NATO, egységes EU
    A visegrádi országok (V4) - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - parlamentjeinek honvédelmi és rendészeti bizottságai kiállnak az egységes NATO és az egységes Európai Unió mellett - közölte a magyar országgyűlési bizottság elnöke a pénteki debreceni tanácskozás utáni sajtótájékoztatón
MTI Hírfelhasználó