Most ragadt a boríték
A migránshátterű szavazópolgárok egységben sorakoztak fel a baloldali Van der Bellen mellett.
2016. december 8. 09:11

Ausztriában a zöldpárti-baloldali jelölt, Alexander Van der Bellen győzelmével véget ért az eddigi leghosszabb, 11 hónapig tartó államfői választási kampány.

A rekordhosszú kampányra azért került sor, mert nem kis botrányt okozva mind Ausztriában, mind az EU-ban a 2016. május 22-én megtartott államfőválasztási eredményeket az osztrák alkotmánybíróság megsemmisítette, ugyanis csaknem nyolcvanezer szavazat tisztaságát látták veszélyben, miközben a szabadságpárti Norbert Hoferrel szemben Van der Bellen mindössze harmincezer szavazattal kapott csak többet.

De az ősz sem telt el belpolitikai vihar nélkül, ugyanis a nyáron az október 2-ra kiírt választást szeptember 21-én Wolfgang Sobotka belügyminiszter kérésére a parlament december 4-re tolta ki. A hivatalos indok elképesztően banális volt: a levélszavazóknak szánt és már legyártott boríték nem ragad, így a levélben leadandó szavazatok érvénytelenek lehetnek. Kiderült, a borítékokhoz használt ragasztó nem osztrák volt, Németországból jött.

Persze sokkal valószínűbb az a magyarázat, hogy a muszlim bevándorlógyökerű szavazók nagy része csak szeptember elején tért vissza Ausztriába, és levélszavazói csatasorba állításukra kevésnek bizonyult a választásokig hátralévő három-négy hét.

A hivatalos végeredményt Sobotka belügyminiszter jelentette be, amely szerint a levélszavazatok átszámolása után, 74,2 százalékos részvétel mellett Van der Bellen 53,8 és Hofer 46,2 százalékkal zárt. Az érvénytelen szavazatok aránya 3,2 százalék volt. A levélben szavazók aránya – amely korábban jelentős kételyeket okozott Van der Bellen eredményei kapcsán – most húsz százalékkal alacsonyabb volt, mint a májusi, megsemmisített eredményű választásnál.

Van der Bellen most simán győzött. Méghozzá az osztrák választási történelemben a harmadik legtöbb szavazattal. Őt csak Thomas Klestil előzi meg 56,9, és Kurt Waldheim 53,9 százalékkal. És azt sem lehet mondani, hogy kis legitimitású volt a mostani szavazás, merthogy a 74,2 százalékos részvétel is igencsak nagynak számít. A legtöbben 1951-ben mentek el Ausztriában államfőt választani (96,8 százalék), a legkevesebben pedig legutóbb, 2010-ben (53,6 százalék).

Most mindenki a győztes-vesztes okokat keresi. Pedig az osztrák államfőválasztásra is igaz az, ami a Trump–Clinton-választás eredményeinek elemzésekor kiderült, miszerint a hagyományos oksági elemzések már nem elégségesek a végeredmény megértéséhez.

De mégis nézzünk néhány tényt – a jéghegy csúcsát. Általánosságban elmondható, hogy a mostani kampány példaértékű volt Ausztriá­ban a nyíltság, közvetlenség, és a demokratikus nyilvánosság adta összes lehetőség kihasználása tekintetében. Ahogy a tévéviták elől sem menekült egyik fél sem. Persze ez aztán e viták elmérgesedéséhez és személyeskedésekhez vezetett, de az osztrák választó így még biztosabban tudott választani.

Ugyanígy a közel negyven százaléknyi migráns hátterű szavazópolgár is, akik egységben sorakoztak fel Van der Bellen mellett. A statisztikai adatok szerint a nők, a fiatalok és a diplomások többsége Van der Bellent, a férfiak és a munkavállalók többsége pedig Hofert támogatta. Az előző választói csoportot a pro-Európa szavazók táborába, míg az utóbbit az erősebb nemzetállamot támogatók közé sorolják az osztrák statisztikák.

Érdekessége az osztrák államfőválasztásnak az is, hogy a történelem során először versengett a pozícióért két nem parlamenti kormányzópárt képviselője, továbbá tény, hogy ilyen magas támogatottságot az FPÖ-, illetve zöldpárti jelölt még soha nem ért el. Az FPÖ 2004-ben a tartományi választásokon Jörg Haider jelölésével Karintiában 42 százalékot ért el, míg a zöldek legjobb eredménye is csak ennek kevesebb mint a fele, 20,18 százalék volt pont az idén, és éppen Van der Bellen által, az államfőválasztás első fordulójában. Van der Bellen ezután lett közös balliberális-zöld „független” jelölt. Tény az is, hogy Hofer májusi megmérettetéséhez képest elvesztett két fontos szövetségi államot, Salzburgot és Alsó-Ausztriát.

Az előzetes esélylatolgatásokban a felmérések és az elemzők inkább Hofer esélyét tartották nagyobbnak a győzelemre. Mégis, több nemzetközi politikai esemény végül jelentősen befolyásolta az osztrák szavazókat abban, hogy inkább a politikai fősodorba tartozó Van der Bellenre, és ne a kísérleti jellegűnek gondolt Hoferre szavazzanak többen.

Mik voltak ezek?

A Brexit, és annak brit és kontinentális következményei, az angol font mélyrepülése, s ennek politikai-társadalmi hangulata. A biztos EU melletti politika választása a bizonytalan EU-szkepticizmussal szemben. Donald Trump győzelme, amely mint jelentős nemzetközi kockázatnövekedés lett sulykolva szinte az összes osztrák médiumban. Orbán Viktor népszavazásának érvénytelensége és a sikertelen alkotmánymódosítás teljes kudarcként való bemutatása az osztrák nyilvánosság előtt a legjelentősebb médiumokban. Angela Merkel helyzetének stabilizálódása, és biztos indulása a 2017-es választásokon.

Az osztrák gazdaság jó állapotban van, ezért a kampányt kevésbé a belpolitikai témák, mint a munkanélküliség, a szociális biztonság stb. uralta, inkább az Ausztriát érintő európai és nemzetközi folyamatok tematizálták. Összeurópai üzenetként végül jelentősen befolyásolta a választást, hogy az Osztrák Néppárt elnöke, Reinhold Mitterlehner alkancellár Van der Bellen mellett állt ki. Sophie Karmasin néppárti családügyi miniszter szintén megtette ezt a gesztust. Van der Bellen kampányának záróeseményén Michael Häupl, Bécs szociál­demokrata polgármestere mondott beszédet, továbbá Van der Bellent támogatta Matthias Strolz liberális pártelnök is.

Jelentősen befolyásolta a kampány hangulatát, hogy Christian Kern kancellár baloldali politikusként meg tudta nyugtatni az osztrákokat migránstémában. Nyíltan beszélt a problémákról, és több kérdésben fordulatot hajtott végre a migránssimogató attitűdökkel szemben. Kern a határozott, nemzetvédő politikáját becsúsztatta Van der Bellen mögé, akit nemcsak Conchita Wurst, a 2014-es európai dalfesztiválon győztes osztrák szakállas énekes/nő támogatott, hanem a kifejezetten nemzeti irányt képviselő Rainhard Fendrich zenész is. Az I am from Austria című videoklipben Van der Bellent egyenesen népnemzeti színezetű, az osztrák paraszti világhoz vonzódó emberként mutatta be.

Kampányrendezvényein Van der Bellen öltönyeit tiroli bőrnadrágra és farmerre cserélte. Látogatta a vidéki Trachtenfesteket (népviseleti faluünnepek), és az Alpok idilli hangulatában ölelte magához az egyszerű népet.

A baloldal most nyert Van der Bellen által.

Az FPÖ pedig a 2018-as választásokat akarja megnyerni, amire mai eredményei alapján esélyes is.

Zárug Péter Farkas – Forizs József

A szerzők politológusok

magyaridok.hu
  • Pluralizmus Ismét Működésben – PIM
    Ez itt a kérdés – Otthonosabbá tenni a magyar világot. Ezzel a címmel készített negyvenperces beszélgetést az M5-ös művelődési köztelevízió a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, Demeter Szilárd székelyföldi íróval, költővel, filozófussal.
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
MTI Hírfelhasználó