Egy liberális főspicli kudarca
Scheppele és balliberális társai körül nemhogy a levegő fogy, de mára már vákuumba kerültek.
2016. december 14. 10:35

Kim Lane Scheppele, a Soros-birodalom című könyv szerzője, az amerikai Princeton Egyetem professzora, a Közép-európai Egyetem egyik kedvenc vendégelőadója, akit jogállami kérdésekben Magyarország fő feljelentőjeként szokás számon tartani, és aki magát a magyar és a közép-európai alkotmányos rendszerek avatott szakértőjének gondolja, rendszeresen célba veszi mindazon államokat, amelyek nem hajlandók a liberális transzatlanti diktátumokat önként végrehajtani.

Szisztematikus destruktivitásával Scheppele az unió vezetőit abba az irányba kívánja terelni, hogy a „lator államokkal” szemben a lehető legkeményebben lépjenek fel. Az amerikai jogszocio­lógus figyelmét ennek megfelelően az idén október 27. napján lejárt határidő sem kerülte el, amelyet az Európai Bizottság azért állapított meg Lengyelországnak, hogy az megfeleljen a bizottság jogállami ajánlásának.

Az uniós testület egyébiránt 2014. március 11-én fogadta el a jogállamiságot fenyegető rendszerszintű veszélyek kezelésére az ellenőrző mechanizmust, amellyel saját kezdeményezésére vizsgálódhat bármely uniós tagállamban, azzal a megjegyzéssel, hogy a Magyarországon korábban végrehajtott közjogi változtatások ihlették az intézmény életre hívását.

A jogásznő határozottan állást foglalt amellett, hogy amennyiben a lengyel kormány továbbra is dacosan ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy átvegyék az irányítást az alkotmánybíróság felett, a bizottságnak fel kell függesztenie Lengyelország szavazati jogát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7. cikkében foglaltak szerint. Sőt, mivel szerinte a lengyel fél hajthatatlan, a bizottság hajlamos lehet egy ideig halogatni vagy visszavonulni, ami „a jogállamiságra nézve katasztrofális lenne az Európai Unióban”. Pedig a hatalmat a 7. cikk szankcióinak kiszabásához vissza lehet állítani – fogalmaz Scheppele, aztán folytatja: „a bizottságnak meg kell tennie, amit már régen meg kellett volna, azaz a 7. cikk (1) bekezdése alapján fel kell lépnie nemcsak Lengyelország, hanem Magyarország ellen is, ugyanis ha a szankciók egyszerre vannak folyamatban mindkettejük ellen, jogilag nem lesznek képesek megvétózni a másikuk elleni a szankciókat. Ez hatékonyan szüntetné meg az úgynevezett útitárs vétót (fellow-traveler veto).” Amennyiben tehát a szavazati jogot egyszerre vonják meg Magyarországtól és Lengyelországtól, egyikük sem lesz képes arra, hogy szavazzon, ha a másiknak szüksége van rá.

Megítélésem szerint azonban a Scheppele-féle, a Varga Zs. András alkotmánybíró által totális jogállam jelzővel illetett demokráciafelfogás több sebből vérzik. Egy példával engedtessék meg ezen állítást demonstrálni. Egyes kritikusok hazánk esetében is az Alkotmánybírósággal kapcsolatos kifogásokról szólva jogállami sztenderdekről beszéltek. A helyzet azonban az, hogy nincsenek ilyen sztenderdek.

Számos fejlett jogállam nem ismeri az alkotmánybíróság intézményét, több uniós tagállamban nincs ombudsman, az alapjogi biztosi rendszer magyarországi átalakítása mégis kritikát kapott Brüsszeltől. Lai­kusnak tűnő kérdés, de nem az, hogy miként lehet egy tagállamon számon kérni azt, amely egy másik tagállamban nincs?! Időközben Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke 2016. november 5-én, a Le Soir című belga lapban megjelent interjújában is csattanós választ adott Kim Lane Scheppele kimunkált tervére.

A bizottság első embere szerint a 7. cikk szerinti eljárás „semmire sem fog vezetni, mivel néhány tagország részéről már kijelentették, hogy elutasítják annak segítségül hívását”. Juncker kijelentése szerint ez a priori elutasítás gyakorlatilag érvényteleníti is a 7. cikket. Mint mondja, egyes tagállamokban valóban vannak eltérések az EU demokratikus normáitól, amelyekről nem tudja, hová vezetik majd a közösséget.

Időközben a lengyel kormány november elején levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben kifejtették, hogy az Európai Bizottság által tett ajánlások végrehajtása sértené a lengyel alkotmányos identitást, és így Lengyelországnak nincsen jogi lehetősége azok végrehajtására.

Juncker nem sokkal ezután jelentette meg idézett interjúját a Le Soir-ban. A bizottság alkalmatlan vezetője látszólag egy határozott lépést tett arra, hogy a szétesőben lévő EU negatív folyamatait valamelyest megzabolázza. Valójában Jean-Claude Juncker megnyilvánulásai félelem által vezérelt aktusok, és a Martin Schulz távozó parlamenti elnök által biztosított hátország nélkül folyamatosan fogy a levegő a bizottsági elnök körül.

Az elmúlt hónapok globális történései – és nemcsak Donald Trump választási sikerére gondolhatunk – nyomán Scheppele és balliberális társai körül nemhogy a levegő fogy, de mára már vákuumba kerültek.

Az általuk és Soros György által hirdetett szalonképtelen, szélsőséges és kirekesztő, klasszikus liberálisnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető eszmék radikális irányváltás és példás önmérséklet hiányában könnyen a történelem szemétdombjára kerülhetnek.

ifj. Lomnici Zoltán

A szerző alkotmányjogász

magyaridok.hu
MTI Hírfelhasználó