Orbán a ringben! - I.
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Párbajhoz hasonlatosak: csupa szín, csupa legenda! A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni. Odakint a sarki kocsmában a töredékéért is képen teremtenek, a Tisztelt Házban azonban a mentelmi jog megvéd.
2016. december 15. 09:31

 „Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Az elnök csenget, újra csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját!

Mi változott a Fidesz migrációs politikájában?

 VONA GÁBOR, (Jobbik): - Miniszterelnök Úr! Az érvénytelen népszavazás utáni lépéseivel ön bebizonyította, hogy nem az ország valódi biztonsága érdekli, hanem a szajré!Ha önt az ország valódi biztonsága érdekelte volna, illetve az alaptörvény-módosítás, akkor már réges-régen megszüntette volna a letelepedésikötvény-bizniszt, ami egy gazdaságilag indokolhatatlan, korrupt, biztonságpolitikai szempontból pedig életveszélyes konstrukció. Ha ezt megtette volna, ha nem lett volna önnek fontos a szajré, akkor megszavazta volna az Országgyűlés az alaptörvény-módosítást. De nem tette meg, s nemhogy nem tette meg, , hanem Irakban egy újabb irodát nyitott. Uram ég! Irakban, az ISIS-terroristák közvetlen szomszédságában egy újabb letelepedésikötvény-irodát nyitott, azt üzenve, hogy ha az ISIS-terroristáknak forró a lába alatt a talaj, akkor nyugodtan jöjjenek ebbe az irányba! És ebben a helyzetben, ön kétségbeesve kapaszkodik az Alkotmánybíróság határozatába, olyan kétségbeeséssel, mint annak idején, a 2000-es olimpián Eric, az angolna a medence szélébe. Dobálja, égig dobálja a kalapját, miközben ha valaki elolvassa az Alkotmánybíróság indoklását, a különvéleményeket, akkor abból nem az fog kijönni, hogy az alkotmánymódosításra, az alaptörvény-módosításra nincs szükség, hanem pont az ellenkezője, arra igenis szükség van!

- Miniszterelnök Úr! Ebben a helyzetben ön három dolgot tesz: a saját alaptörvény-módosító javaslatát a saját képviselőivel az Igazságügyi bizottságban folyamatosan leszavaztatja. Hát mi történt? A másik: a mohósága miatt,, amiért nem volt képes lemondani a letelepedési kötvények bizniszéről, most bukott politikusként megy ki Brüsszelbe egy érvénytelen népszavazással és egy eredménytelen alaptörvény-módosítással a zsebében. És miniszterelnök úr, amiért én önt ezzel szembesítem, amiért én ezt kimondom, ön személy szerint ellenem és a pártom ellen vezényel egy soha nem látott aljasságú lejáratókampányt. Azt kérdezem öntől, miniszterelnök úr:

- Ennyire fontos ez a pénz?

- Ennyire fontos a szajré?

- Hát tényleg ide jutott?

***

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Emlékeztetem magunkat arra, hogy a kérdés írásban úgy szólt, mi változott a Fidesz migrációs politikájában. A rövid válasz így hangzik: semmi! A pályaudvar egy helyben áll,  az a vonat viszont mozog, amin ön ül, képviselő úr. Mi az illegális bevándorlás megakadályozását továbbra is nemzeti ügynek tekintjük, szemben önökkel. Felfogásunk szerint önök pártpolitikai és taktikai kérdéssé züllesztettek egy, a jövőnk szempontjából kulcsfontosságú kérdést. Az az értékelésünk, hogy képtelenek voltak felülemelkedni a saját hatalmi törekvéseiken.

- Képviselő Úr! Önök saját magukat meghazudtolva becsapták a magyar embereket! Mi azonban ebben nem követjük önöket! Mi maradunk a magyar emberek oldalán, és ha kell, akkor önök nélkül, sőt, ha kell, akkor önök ellenében is meg fogjuk védeni Magyarországot a bevándorlástól!

***

VONA GÁBOR: - Miniszterelnök Úr!  Úgy látom, hogy ezzel a letelepedésikötvény-üzletággal rátapostam az ön tyúkszemére. Ugyanis az a sajtóhadjárat és az a sajtóhisztéria, amit ellenünk irányított, az tényleg minden képzeletet alulmúl! Egyes sajtóhírek szerint ön házon belül azzal próbálja magyarázni ennek az intenzitását, hogy állítólag én, amikor négyszemközt találkoztunk, önt megfenyegettem, ráadásul a családjával.

- Miniszterelnök Úr!  Nézzen a szemembe! Én önt nem fenyegettem meg, pláne nem a családjával nem fenyegettem meg, ugyanis ez nem az én stílusom! Ez az ön stílusa! És ne a sajtóhiénáit küldje rám! Ne Terry Blackkel üzengessen, ne Árpival, a jó munkásemberrel próbáljon meg engem eltakarítani a politikai életből, hanem ha van még önben bátorság, akkor tíz év után végre álljon ki egy nyilvános politikai vitára, egy élő vitára, ami elől ön folyamatosan menekül.

- Miniszterelnök Úr! Folyamatosan menekül a vita elől! Azt kérdezem: képes még ön tisztességesen és normálisan küzdeni, vagy önnek már csak a mocskolódás maradt?

***

ORBÁN VIKTOR: - Hát, örülök ennek a karácsonyi hangulatnak Fenyegetőzés ügyében csak annyit szeretnék mondani: ember kell ahhoz! Visszatérnék viszont a kérdésére: idén áprilisban önök még hazaárulónak nevezték azokat, akik nem szavazzák meg a kvótaellenes Alaptörvényt. Amikor azonban szavazni lehetett,  akkor a Jobbik nem szavazta meg. Önök súlyos hibát vétettek, ön személy szerint is a vizsgán megbukott! Most újabb javaslatokat tesznek, ha úgy tetszik, ön nálam jelentkezik pótvizsgára. Pótvizsga nincs! Jelentkezését nem áll módomban elfogadni!

Szó nélkül tűri Miniszterelnök Úr, hogy Szolnok Fideszes polgármestere alpári stílusban gyalázzon közösségük érdekében fellépő idős hölgyeket, majd összevissza hazudozva próbálja menteni a menthetetlent?

GŐGÖS ZOLTÁN, (MSZP): - Miniszterelnök Úr! Pár héttel ezelőtt Szolnokon történt egy nagyon csúnya eset a városi közgyűlésen, amikor a jogaikért, a közösség jogaiért kiálló idős hölgyeket nevezett meg úgy a polgármester, amit én most nem szeretnék kimondani, viszont azt gondolom, hogy ebben mind emberileg, mind politikusként óriási hibát vétett, és ezt ő, úgy látszik, nem hajlandó elismerni. Ezért vártuk, hogy majd a Fidesz frakciójából vagy a Fidesz vezetéséből valaki megnyilatkozik és legalább elmondja, hogy neki mi az álláspontja erről az ügyről. Lázár János mondott is valamit, hogy miután jó fideszes, ő majd magánemberként elmondja neki, de mindenképpen megvédi. Én meg azt gondolom, hogy a védhetetlent nem nagyon kellene védeni!

- Miniszterelnök Úr! Az a probléma ezzel, hogy ha valaki gyerekkorától - mondjuk, erre hál’ Istennek jó volt az a többgenerációs együttélés, amiben én is éltem - nem tanulja meg az idősek tiszteletét, akkor az már később nem is fogja. Ha ez viszont egy kormányzati politika része, és csak látszatintézkedéseket tesznek idősügyben, majd utána annak kapcsán a frakcióvezetőjük még a teljes időstársadalmat hülyének is nézi egy mondatával, hogy azért nem lehet postással kivitetni az utalványt, mert akkor azt hinnék, hogy minden hónapban jár, ez nem az a politika, ami azt bizonyítaná, hogy önök nem gondolnak arra, hogy valamikor majd megöregszenek.

- Miniszterelnök Úr! Én arra lennék kíváncsi, hogy ön faluról milyen tanácsokkal vagy hogyan jött el annak idején, hogy mit kell az idősekkel kapcsolatban tenni? És  mi az elképzelése erről? Hajlandó-e legalább, mondjuk, a polgármesterével kapcsolatban, amivel nyilván önnek van hatásköre, önnek van lehetősége valamilyen lépést tenni, mert úgy látszik, hogy ő ezt még mindig nem tartja komolynak. Ráadásul az volt a nagy baj, hogy még utána hazudott is amin aztán nyilván újra lebukott. Várom válaszát!

***

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Képviselőtársam! Habár szokatlan, hogy ilyen életrajzi ihletettségű kérdéseket tesz föl, mégis inkább megköszönöm, hogy kíváncsi a véleményemre. Én arra kérek mindenkit, önöket is beleértve, minden magyar parlamenti képviselőt és mindenkit az országban, hogy adja meg a tiszteletet az időseknek, adja meg a tiszteletet a hölgyeknek és különösen adja meg a tiszteletet az idős hölgyeknek.

A másik dolog, amit tudok önnek válaszolni az úgy hangzik: fölfogásom szerint az a helyes, hogy ha valaki hibát követ el, akkor azt rendezze a lovagiasság szabályai szerint!

***

GŐGÖS ZOLTÁN: - Tudja miniszterelnök úr, annak idején mi a dédit mindig kiültettük a kiskonyha elé, s minden reggel elmondta, hogy lyukas a tető, mi meg nem vettük komolyan. Egyszer aztán beázott a ház, és akkor utána elkezdtük komolyan venni, amit mond, nagyon komolyan. Én meg úgy gondolom, hogy önök továbbra sem akarnak ezzel az üggyel komolyan foglalkozni.

- Remélem, hogy én is, ön is és itt sokan még hosszú és békés öregkort érünk meg, de majd ne lepődjön meg, ha ez a felfogás, amit mondjuk, az ön polgármestere képvisel, továbbmegy, és nem lesz megfelelő ellenlépés, azt eredményezi, hogy majd egyszer, hogy amikor szól, és már harmadszor szól, hogy segítsen már önnek valamikor, amikor majd rászorul, és hasonló választ fog kapni, ne lepődjön meg ezen, miniszterelnök úr!

***

ORBÁN VIKTOR: - Képviselőtársam! Ha barátságtalan tónusra vált, akkor engedje meg, hogy kövessem, és fölidézzem: nem emlékszem arra, hogy tiltakozott volna, amikor az ön miniszterelnöke Őszödön az egész országot trágár szavakkal illette. Arra sem emlékszem, hogy valaha is szóvá tette volna az akkori miniszterelnök sértő trágárságát. Ezért azt kell mondanom: szerintem ön most itt egy farizeus, szemforgató és képmutató álláspontot képvisel!

Bartha Szabó József
MTI Hírfelhasználó