Obama kudarca
Ám ami a külvilágnak a legfontosabb: külpolitikai területen is egy romhalmaz marad az elnök után.
2017. január 18. 09:58

Január 20-án véget ér az Egyesült Államok első színes bőrű elnökének mandátuma. Az a tény, hogy afroamerikaiként Barack Obama először költözhetett a Fehér Házba, már önmagában előkelő helyet biztosít számára a történelemkönyvekben. Emlékszünk a 8 évvel ezelőtti kampányra, a „Yes we can” szlogen magával ragadó, de rideg tárgyilagossággal kimondva meglehetősen tartalmatlan ismételgetésére. És persze arra is, hogy az amerikai polgároknak addigra éppen elege lett Bush elnök háborús kardcsörtetéséből, amit a snájdig chicagoi szenátor, aki már washingtoni karrierjének 2004-es kezdetekor is a nemzetegyesítés szándékával agitált, ki is használt. Amerikai elnök nem lesz akárkiből, s ez igaz Obamára épp úgy, mint a most megválasztott Donald Trumpra – bármennyire is szörnyülködünk néha „szokatlan” mondatain. Obama is okosan, jó egyetemi pedigrével építette fel karrierjét, kihasználta az elektronikus médiumok hirtelen térhódítását, társadalmi mozgalmat tudott indítani érzelemgazdag szövegével – mert hogy még az amúgy elég jó amerikai átlaghoz képest is valóban fantasztikus retorikai képességekkel rendelkezik.

Az sem állítható, hogy ne ért volna el sikereket. A válságból éppen csak kilábaló gazdaságot dinamizálni tudta, a munkanélküliséget 10-ről 5 százalékra csökkentette, és a társadalombiztosítás reformját is végrehajtotta, így ma már Amerikában sem luxus a betegbiztosítás, még ha a rendszer nem is működik tökéletesen. Ezek az eredmények egy ideig elhitették a közvéleménnyel, hogy ez a karizmatikus, jó humorú, érzelmes politikus, népszerű feleségével, intakt család életével valóban hozzájárult az Egyesült Államok tekintélyének növeléséhez. Csakhogy közben megfeledkezett arról a fehér középosztályról, amelyik a közép-nyugati vidékek ipari központjaiban egyre több problémával szembesült.

Ugyanakkor számos olyan ígéret sem vált valóra, ami épp elég hangzatos volt ahhoz, hogy most a búcsúzó elnök orra alá lehessen dörgölni. Nem záratta be a guantanamoi fogolytábort, s a szabados fegyverhasználati jogokat sem módosította, aminek pedig az elmúlt években számos látványos gyilkosság, őrült ámokfutás épp elég apropót adott volna. Nem tudott úgy kormányozni, hogy a kezdetben meglévő demokrata többség idején okos kompromisszumokkal békítette volna meg a republikánus hadakat, akik aztán mindent meg is tettek, hogy ellehetetlenítsék az Obama-kormányzat utóbbi éveit. A vélt vagy – olykor talán – valós intellektuális fölénye tudatában az elnök elvesztette realitásérzékét, amit mit sem mutat jobban, mint utódjának megválasztása. Nem csak az ő hibája persze, hogy nyolc év után egy ideológiailag, politikailag kettéhasadt USA-t hagy ránk, ami egy ilyen nagy és befolyásos ország esetében nekünk sem lehet mindegy. A republikánusok blokád-politikája is ezt a folyamatot erősítette, s talán ők sem gondolták, hogy ennek következtében a Trump nevű szellem is kiszabadulhat a palackból. Amióta folynak ilyen mérések, vagyis az ötvenes évek óta Obama a leginkább megosztó elnök-személyiség: míg a demokrata választók 90 százaléka gondolja azt, hogy jó elnök volt, a republikánusoknak csupán 12 százaléka gondolja ugyanezt. Félő, utódjával sem lesz ez másként, sőt! Abban az országban, ahol a politikai kultúra fontos eleme volt – a pártos különbözőségeken átívelő - bizonyos fokú kontinuitás, ahol az önkorlátozás az alapító atyák óta már-már közmondásos velejárója a kormányzásnak, most az a veszély fenyeget, hogy Trump egy tollvonással semmisítheti meg az elmúlt évek mégoly pozitív eredményeit is. Obama annyira hitt egykori külügyminisztere választási győzelmében, hogy biztos volt benne: elnöki nagyságát még évekig fogják zengedezni Washingtonban.

Ám ami a külvilágnak a legfontosabb: külpolitikai területen is egy romhalmaz marad az elnök után. Szíriában teljesen hiteltelenné vált az Aszaddal szemben fenyegetőző, de cselekvésképtelen USA-politika, az egyre csak puhuló amerikai biztonságpolitika láttán Oroszország és Kína is vérszemet kapott, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. A hamarosan beiktatandó új elnök fejtegetéseit hallgatva nem lesz könnyű kijönni ebből a helyzetből, hacsak nem lesz elég a „Yes, we can”-hez hasonlóan gyakran felharsanó kampányszöveg: „make America great again”, vagyis hogy fontos helyreállítani az USA nagyságát. A mantra azonban itt is kevés lesz.

Obamának nem sikerült politikai kommunikációs tehetségét olyan határozottsággal, taktikai érzékkel, távlatos gondolkodással párosítani, ami által az első afro-amerikai ember elnöki mandátuma valóban történelmi léptékű lehetett volna. Kár.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

messzeletoblog.hu
  • Soros legyőzte Budapestet
    Lehet persze hőbörögni, lehet hisztériázni meg reggelig antiszemitázni, mondom, hogy lehet, de ettől még a Hálózat kiválóan teljesített.
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Átrendeződés kezdődhet az ellenzéki oldalon
    Hétfőn kezdődik a parlament őszi ülésszaka. A szakértő szerint vannak pártok, amelyek megerősödtek az elmúlt időszakban, de érdekes helyzetet teremt majd az új főpolgármester csapata is, amelyek kapcsán eddig olyan nevek merültek fel, akik 2010 előtt voltak meghatározó személyek.
  • Tovább vizsgálja a Kúria az ’56-os megtorló ítéleteket
    Több mint harminc egykori eljárás 142 elítéltje esetében állapította meg mostanáig a Kúria, hogy elmarasztalásuk semmis. Az esetek vádlottjai jórészt olyan munkások, diákok, tisztviselők voltak, akik az 1956-os forradalom idején részt vettek az ellenállásban. Holnap újabb három meghurcolt személy ügyében tehet igazságot a bíróság.
  • Juliette Binoche gálavetítés az idei Titanicon
    Október 24-én a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Szerelemre kattintva (16) című francia romantikus dráma premier előtti gálavetítése is színesíti az idei Titanic Filmfesztivál programját.
MTI Hírfelhasználó