Itt voltak velünk szeretetbombaként
Az elment gyermekek minden látszat ellenére Isten kegyelmében vannak.
2017. január 23. 18:40

Vannak pillanatok, amikor senki sem tud vigasztalást adni. Lehetnek azok a legfőbb egyházi méltóságok, államfők, közvetlen rokonok. Senki. A tragikus gyermekhalál ilyen. Isten csendje ilyenkor kibírhatatlan, akkor is, ha tudjuk, hogy ami történt, nem az ő akarata volt, hanem emberi mulasztás vagy tragikus véletlen okozta. Ilyenkor halljuk a sátán kacaját, érezzük jeges, fojtogató szorítását. Miért pont az ártatlan gyermekek? Lehet pszichológust hívni, orvost, bárkit, de csak egy szalmaszál marad a kereszten elhangzott kérdésre, az őrületes golgotai csendben: „Éli, éli, lamma szabaktani”? (Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?) A válasz Jézustól gyors és egyszerű: „Atyám, kezedbe ajánlom a lelkem.” Ami a ma nyelvén szólva azt jelenti: igen, ez megtörténhet velem is. „Elvégeztetett.” Ez még mindig kevés egy szülőnek, aki elveszti a drága gyermekét egy ennyire tragikus balesetben.

De harmadnap megjelenik az utolsó vacsora termében, „békesség nektek” mondja, és a tanítványok megölelik, vele esznek, belenyúlnak a sebeibe. A feltámadás történelmi ténye döbbenetesen nagy lyukat üt az anyagi világ kibírhatatlanul rideg valóságán, amelyen át fény dereng a lélek sötétségében. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, annak örök élete van” – mondta nagypéntek előtt, de a gyerekekről mást is mondott: „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be Isten országába”, tehát a gyermekeink rögtön oda jutnak. Ártatlan kis bűneikkel együtt. Kivételes kegyelmi vigasz, próbáljuk meg átérezni. Át fogjuk ölelni őket, ahogy Jézust is átölelik a tanítványok feltámadása után. Igen, tizenegy gyermek elment előre. Itt voltak velünk szeretetbombaként, elsőnek velük fogunk találkozni.

A haldoklókat látogató atyák, lelkészek elmondják, hogy sajnos „a zuhanó repülőn, ha ritkán is, de van ateista”. Olyat viszont soha nem mondtak, hogy a gyermekek között is lenne. A gyermekkori teljes, vagy a már kicsit kifogyóban lévő kamaszkori hitben is még olyan közel vagyunk a bennünk élő Istenhez, hogy egy kritikus helyzetben megszólal bennünk Krisztus: „ne féljetek, én veletek vagyok a világ végezetéig”. És ezt a segítséget meg is tapasztalják a gyermekek, függetlenül attól, milyen vallási vagy kulturális környezetből indultak. Így az elment gyermekek minden látszat ellenére kegyelemben vannak.

De a szülőkben ott dohog a kérdés: „Hol voltál, Uram?” Jézusban is ott dohogott. A válasz a feltámadásban van, ami már nem hit kérdése, nemcsak a történettudomány, de a természettudomány is bebizonyította a turini lepel és a manopellói kendő vizsgálatával. Nem gondolhatjuk, hogy a tizenkét apostol „egy blöffért” vállalta volna a vértanúságot a holttest ellopása után, és keresztények százezrei napjainkban is vállalják. Ez az egyház ereje és vigasztalása a gyermekek szüleinek. Amiről írtam, az napi megélt tapasztalatom három éve, mióta megtaláltam kisfiamat megfulladva. Krisztus ott volt az égő busz poklában, ahogy ott van velünk minden szenvedésünkben. Fogta a gyermekek kezét, ahogy fogja minden szenvedő, minden haldokló kezét. Efelől nem lehet kétség. Számtalan misztikus tapasztalat igazolja ezt. De pontosan tudom, hogy ettől még kibírhatatlan a fájdalom – a fájdalmunk – a veszteség miatt.

Imádkozzunk a szülőkért az egész országban Szent Ágoston szavaival:

„A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül,

csak mert a szemed nem lát... 

Nem vagyok messze, ne gondold. 

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.”

Csókay András

agysebész

MNO
  • Majdan Minszkben
    A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Soros: Európa ellenségei ellenzik a nyílt társadalom eszméjét
    Interjút adott a Népszavának Soros György, a milliárdos spekuláns, aki ma ünnepli 90. születésnapját. Az agg agitátor kijelölte az EU-n belüli ellenségeit, amelyek Magyarország és Lengyelország. A világpolitikában pedig Oroszországtól és Kínától tart Soros, aki továbbra is kiáll az örökkötvények gondolata mellett.
  • Építeni akarunk, nem rombolni
    Augusztus elsejétől Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Az előadásaival egész Európában nagy sikert elért, számos külföldi díjat is nyert művész ellen példátlan támadás indult.
  • A tisztességes baloldal egyben nemzeti is
    A liberális tőke olyan totális diktatúrát valósíthat meg, mint Hitler. A nyílt társadalmak hívei destabilizációs kísérletet hajtanak végre az Európai Unióban.
MTI Hírfelhasználó