Szembe szállt a kommunista politikával. Nyilvánosan emelt szót az 1947. évi választási csalások, és az egyházi iskolák államosítása ellen. Ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez.

A többi között ez volt a “bűne” Mindszenty Józsefnek, a magyarországi katolikus egyház akkori vezetőjének, akit 1948 karácsonyán letartóztattak, a következő év februárjában pedig életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.

 

Hűtlenség, kémkedés és valutaüzérkedés (!)

Hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanújával vették őrizetbe 1948. december 26-án. A hírhedt ÁVH központba, az Andrássy út 60-ba vitték, ahol megkezdték kihallgatását és kínzását.

Alvásmegvonás, gyógyszerezés

Vallatói rendszeresen verték és napokig nem hagyták aludni. Az Államvédelmi Hatóság nyomozói és a szovjet tanácsadók által előszeretettel használt pszichotróp szerek hatása alatt végül minden ellene felhozott vádat elismert.

A szerek azt is biztosították volna, hogy ezt az állapotot a tárgyalóteremben, egy látványos perben is fenntartsák, de a bíboros évtizedek óta, a köznyelvben csak golyvaként ismert Basedow-kórban, egy gyógyíthatatlan pajzsmirigy autoimmun betegségben szenvedett.

Kínzói, élükön Décsi Gyula államvédelmi alezredessel, nem merték megkockáztatni, hogy a főpap esetleg súlyos életveszélyes állapotban álljon a legnagyobb nyilvánosság elé.

Még az aláírt vallomását is hamisították

Az 1949. február 3. és február 8. között a Budapesti Népbíróság életfogytig tartó fegyházra ítélte Mindszenty-t, aki az utolsó szó jogán, békét kért az egyházának, a magyar államnak és a lelkének.

Az ÁVH által foglalkoztatott két írásszakértő, Sulner László és felesége Fischof Hanna később elismerték, hogy ők hamisították a per okmányait, köztük Mindszenty saját kezűnek feltüntetett vallomásait is. Ők is megerősítették, hogy Mindszentynek a vallatása és a tárgyalás alatt is vegyszereket adtak kihallgatói.

XII. Piusz pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt vett Mindszenty elítélésében. Az Acerrimo Moerore kezdetű apostoli levelében nyilvánosan elítélte a bíboros bebörtönzését és kiemelte a per során tanúsított nem megfelelő bánásmódot.

Betegsége és a hatalmas nyugati nyomás miatt 1955. július. 14-én házi őrizetbe került. Előbb Püspökszentlászlón, majd a felsőpetényi Almásy-kastélyban tartották fogva.

’56-os szerepe

Az 1956-os forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt.

Kiszabadítását követően, 1956. október 31-én katonákból és felkelőkből álló népes csoport kísérte Rétságról Budapestre. November 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez.

Másnap a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott.

1957. március 9-én bejelentették, hogy ítélete hatályban van, majd 1962-ben – távollétében – 1956-os szerepéért még egyszer elítélték.

Utolsó évei

1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget.

Egy 1973. december 18-án kelt levélben azonban VI. Pál pápa lemondásra szólította fel, majd koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én – Mindszenty tiltakozása ellenére – megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott.

A pápa ugyanakkor a bíboros haláláig nem nevezett ki új esztergomi érseket. Lemondatása ugyanis Kádárék követelése volt, akik ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt papokat és egyházi személyeket.

Mindszenty utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el, hamvait 1991-ben Magyarországon az esztergomi bazilikában helyezték végső nyugalomra. 1994 márciusában kezdődött boldoggá avatásának folyamata.

1990 február 8-án semmissé nyilvánították a ’49-es koncepciós ítéletet. Másnap Németh Miklós miniszterelnök és Agostino Casaroli bíboros aláírta a Magyarország és a Szentszék közti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló egyezményt.