A NOlimpia nem játék!
És milyen lenne Budapest és az ország ma, ha nolimpikonjaink már 1896-ban ügyködtek volna és sikerül megtorpedózniuk az Ezredéves Kiállítást?
2017. február 17. 09:56

Háziasszonyok jól ismerik a jelenséget, mikor egy nagyobb vendégségre összekapják a házat: beszerzik azt, amit már rég kellett volna, kitakarítják, amit már rég ki kellett volna, de mindig volt más, fontosabbnak tűnő teendő. Egy ilyen alkalom rendbe képes tenni egy otthont, egy családot, és feledhetetlen élménnyel gazdagítja a vendégség minden résztvevőjét. Ugyanezt remélném a 2024-es Olimpiai Játékoktól is, hazánk tekintetében.

A liberális politikai ellenzék új vezéreszméjét a 2024-es Nyári Olimpiai Játékok magyarországi megrendezése elleni tiltakozásban találta meg. A régóta halódó és nehezen megjegyezhető ellenzéki csoportosulásoknak újszerű, kevésbé elcsépelt jelszavakra, alakulatokra és arcokra volt szüksége, ez öltött testet a NOlimpia zászlaját kibontó ifjak kezdeményezésében.

Miután közeleg a választás és a szimpla „csakorbánviktortne!” nem hozott áttörést a népszerűségi mutatókban, keresni kellett egy olyan témát, ami jobban teríthető, kevésbé elcsépelt az eddigieknél. Régi baloldali recept, hogy érdemes ilyen vészterhes pillanatokban az emberek zsigeri félelmeire apellálni. Ez már működött 2004-ben is, azon a szégyenteljes december 5-én, mikor a határon túli magyarok kedvezményes honosítási eljárását vétózták meg a minden anyaországit nyomorba süllyesztő 23 millió román beözönlésének víziójával.  És láss csodát, azóta közel nyolcszázezren vették fel a magyar állampolgárságot és nem omlott össze sem az egészségügy, sem a nyugdíjrendszer…

Most épp az Olimpia az, ami veszélyeztetné életünket, szedné ki zsebünkből a pénzt, tenné tönkre a jövőnket/időskorunkat/egészségünket/jólétünket/esélyeinket és egyáltalán, hozna ránk rontást. Az Olimpiába, amibe belehajszolna minket e vakmerő kormányzat, illene minimum belepusztulnunk.

Itt csak halkan kérdezem, hogy utánajártak-e vajon a szervezők annak, hogy a „világ legnagyobb faluja”, Helsinki és kedves finn rokonaink hol tartanának most, ha 1952-ben hasonlóan gondolkodtak volna? És milyen lenne Budapest és az ország ma, ha nolimpikonjaink már 1896-ban ügyködtek volna és sikerül megtorpedózniuk az Ezredéves Kiállítást és az egész Millenniumi ünnepségsorozatot, annak minden hozadékával?

Ha nincsenek nagy célok, nincsenek nagy fejlesztések sem, mert nincs kényszer, határidő és lelkesültség, ha pedig nincsenek ilyenek, a fejlődés is stagnál.  Nem túl bonyolult belátni, hogy az erőforrások akkor szabadulnak fel egy párkapcsolatban is, ha van közös cél, mondjuk, érkezik a baba; egy családban is, ha például építeni kezdik az új otthont vagy egy kisebb közösségben is, ha készülnek egy nagy ünnepre. És a nemzet szintjén ugyanígy érvényes ez.

De háziasszonyok is jól ismerik a jelenséget, mikor egy nagyobb vendégségre összekapják a házat: beszerzik azt, amit már rég kellett volna, de a hétköznapok elsodorták a to do lista elejéről, kitakarítják, amit már rég ki kellett volna, de mindig volt más, fontosabbnak tűnő teendő. Egy ilyen alkalom rendbe képes tenni egy otthont, egy családot, és feledhetetlen élménnyel gazdagítja a vendégség minden résztvevőjét. (Egy nagyobb parti során pedig akár olyan kapcsolatok is szövődhetnek, amelyek üzleti partnerséget eredményezhetnek a jövőben.)

Ugyanezt remélném a 2024-es Olimpiai Játékoktól is, hazánk tekintetében.

És ha valakik, a sportolók aztán igazán tudják, milyen módon sokszorozódik meg az erő egy olimpiai viadalban, és hogy mit jelent, ha aztán a dobogó legfelső fokán állhat valaki az egész világ szeme előtt, ráadásul hazai pályán!  A siker egyszerre lelki természetű és összegszerűsíthető.

Az országunk épp egy ilyen dobogó felé igyekezne, ezért gondolom azt, hogy a NOlimpia nem játék!

Máthé Zsuzsa

történész

kotelekbog.hu
megmondó
Korruptak voltak Honecker alatt, korruptak voltak Medgyessy alatt, és „megbízhatóak”újabb bő évtized elteltével Brüsszelben az Európai Unió égisze alatt is.
  • Soros után
    „A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.”
  • Resurrexit tertia die
    Protonok, elektronok, neutronok élettelen parányaiból ragyog fel a csodálatos, megfoghatatlan, de azért körülírható és csodálatos érték: a szeretet.
  • Korlátozni a napi hülyeséget
    Állítólag Einstein mondotta egyszer, hogy a világűr és az emberi butaság végtelen – de különösen az utóbbi.
  • Gyűlölet és politika
    A kis párt elnöke utóbb bebújt egy pénzember hóna alá, olyan milliárdos hajlatába, amely figura korábban a nagy párt elnökének bizalmasa, diáktársa volt.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI