Bicskával kergették haza az utánuk küldött rábeszélőket
Az első Jugoszláviába érkezett magyar menekültek nem a kommunista rendszer elől, hanem annak ledöntésétől félve menekültek.
2017. február 19. 17:51

Nem csak Ausztria, hanem Jugoszlávia felé is nagy tömegben menekültek magyarok az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetétől egészen 1957 első feléig. A délszláv államba húszezer magyar szökött át, és egy ideig bizonytalan volt sorsuk, főleg, hogy a Kádár-rezsim nem törődött bele a távozásukba, a határon át is utánuk nyúlt.

Már 1956. október 23-a után az első Jugoszláviába érkezett magyar menekültek nem a kommunista rendszer elől, hanem annak ledöntésétől félve menekültek. Ezeket a kisebb, tízes-húszas csoportokat jellemzően a dél-magyarországi helyi, megyei rákosista elit tagjai alkották, akik tartottak a forradalmároktól. A többek közt Szegedről és Lentiből elmenekült pártembereket Jugoszlávia befogadta, és igen kedvező körülményeket között szállásolta el őket, például palicsi üdülőhely vendégházaiban a családjaikkal együtt.

 

Először a kommunisták szöktek

A kiszökött rákosisták jó része a kádári konszolidáció megindulásával visszatért Magyarországra, mentek azonban a helyükre mások, az első, majd a második szovjet katonai beavatkozás után. Az újabb, már nagyobb menekülttömeg első hullámában néhány száz ember érkezett a jugoszláv határra, azonban a különutas, Szovjetuniótól független, de szintén kommunista állam ezeket a személyeket eleinte nem engedte be, visszaadta őket a magyar hatóságoknak. Fegyvereket kerestek náluk, mert olyan hírek is terjedtek, hogy a délvidéki magyarok puskákat, pisztolyokat próbáltak csempészni a forradalmároknak. Ez a gyakorlat azonban csak néhány napig tartott.

Illusztráció – Egy magyar menekült család a londoni Victoria pályaudvaron. További 240 magyar menekült érkezett Londonba november 19-én

Rijekai üdülőkbe is mentek

Az igazán nagy menekülthullám 1957 januárjában indult el Jugoszláviába, majd tavaszig folytatódott, főleg mert nyugat felé ekkora már lezárták a magyar határokat, és az osztrákok sem fogadták már szívesen a magyarokat. A déli határon átkeltek száma végül megközelítette a húszezret. (Ausztria felé több mint 200 ezer magyar szökött át a forradalom leverése után.)

Az 1957-ben érkező magyarokat Jugoszlávia már befogadta, de a nagy hullámot nehezen tudta kezelni, se pénz, se szálláshely nem volt elég, ezért még Rijeka környéki üdülőket is felszabadítottak. Végül negyven tábort létesítettek a magyar menekülteknek a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Szerbiában.

Bicskával fenyegették a Kádár-huszárokat

Érdekes, hogy – ellentétben Ausztriával – Jugoszláviával már a Kádár-kormány megalakulása után kialakul az együttműködés, közös bizottság áll fel a menekültkérdés vizsgálatára. A magyar delegáció meglátogathatta a menekülttáborokat, elsősorban azért, hogy agitáljanak, és hazatérésre bírják az ott élőket. Voltak azonban helyek, ahonnan a menekültek azt üzenték, be ne tegyék a lábukat a „Kádár-huszárok”, mert előveszik a bicskájukat. Előfordult az is, hogy volt ÁVH-st fedeztek fel a magyarországi küldöttségben, amiből óriási botrány lett.

Titóék megpróbálták lefölözni a magyar tömeget

A magyar kormány hazatelepítési törekvései végül eredménytelenek maradtak, Jugoszlávia pedig egyedül maradt a problémával. A Josip Broz Tito kommunista diktátor vezette állam ezért, bár nem szívesen tette, részben anyagi kényszerből, beengedte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát.

Ezt követően a legtöbb jugoszláviai magyar menekült Franciaországba ment, ám előtte a délszláv hatóságok megpróbálták kihalászni a tömegből a magyar értelmiségi, műszaki és humán elitet. Próbálták rábírni őket, hogy maradjanak Jugoszláviában, de nem sikerült nekik. A húszezres tömegből csak mintegy hatszáz ember maradt a délszláv államban.

hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
  • Gothár-ügy: hallgat a balliberális ellenzék
    – A Marton-ügy kapcsán a teljes balliberális ellenzék petíciózott a szexuális zaklatás ellen, és követelték a fellépést, míg mostanra elfogyott a bátorság és hallgatnak – mondta Rétvári Bence, az EMMI államtitkára az Országgyűlésben. Szó volt arról is, hogy a Jobbik feladta nemzeti elveit és a posztkommunisták mellé szegődött, illetve arról, hogy a bevándorláspártiak nem tettek le a kötelező kvóta bevezetéséről.
  • Vidnyánszky: Demokratikus az új színháztörvény
    Az új színháztörvénnyel demokratikus módon kezelné a kormány a színházak évtizedes problémáit, például a finanszírozás kérdését – mondta Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Nemzeti Színház igazgatója hétfő reggel az M1-en.
  • MSZP-s vallomás: rólam ír az Angyal Ügyvédje
    Egy mocskos zsarolási ügyről van szó – mondta az ATV reggeli műsorában Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója. A politikus az adásban ugyanis azt árulta el, a nemrég felbukkant Angyal ügyvédje blog róla írt.
MTI Hírfelhasználó