Lehet építkezni a Gulag emlékéből
Megmozgatta a civil közösségeket és a fiatalokat a szovjet munkatáborokba hetven évvel ezelőtt elhurcoltak sorsának bemutatása, így a jubileumi programsorozat eredményes volt – értékelt a Magyar Időknek Kovács Emőke, a Gulag-emlékév szakmai vezetője. A történész kiemelte: sok településen most tudtak először megemlékezni a messzi távolban mártírhalált haltakról. Készültek adatbázisok, tudományos, művészi feldolgozások, határon innen és túl egyaránt. Az emlékév véget ért, de egy hosszú folyamat vette kezdetét, amely napjainkban is folytatódik.
2017. március 3. 09:08

– Hogyan vonná meg a Gulag-emlékév mérlegét? Mennyiben sikerült áttörni a tájékozatlanság, a tévképzetek falait?

– Inkább egy folyamat állomásairól beszélhetünk, miután egy múltfeltárást nem lehet lezárni, főként ha olyan, sokáig titkolt és tiltott, majd elhanyagolt területről van szó, mint a Gulag, a szovjet munkatáborokba hurcolt magyarság történetének a feldolgozása. Az emlékév amúgy is két esztendeig tartott valójában, így a folytatás szinte kódolva van. Voltak történettudományos munkák, kutatások, de sokszor nem volt utánpótlásuk. Az egyik nagy feladat a túlélők megszólaltatása volt. Természetesen nem a klasszikus nagy visszaemlékezők, például Koós Ottó, Galgóczy Árpád szóra bírása jelentett kihívást, hanem azoké, akikről a kistelepüléseken esetleg még a családjuk, közvetlen környezetük sem tudta, min mentek keresztül.

– A híradásokból azért kiderült, hogy a történész szakma, a tudományos élet is aktivizálta magát az emlékév kapcsán.

– Ez szerencsére így van, sokan vettek részt a munkában a Veritas Történetkutató Intézettől a Nemzeti Emlékezet Bizottságán keresztül a Hadtörténeti Intézet és Múzeumig, a Magyar Nemzeti Levéltárig és a megyei levéltárakig. Össze kellett fésülni a szakmai szervezetek tevékenységét a helyi és a civil, állampolgári kezdeményezésekkel. És persze át kellett tekinteni, mi az, ami elmaradt a rendszerváltás óta eltelt években.

– A nagyközönség miként értesülhet az új kutatási eredményekről?

– A digitalizálás nagy léptekkel halad, ami jelentősen megkönnyíti az emberek tájékozódását. Digitalizálták például a hatalmas külügyminisztériumi hadifogoly-iratanyagot, amelyet a nemzeti levéltár őrzött, és most az MTA Történettudományi Intézet kötetet állít össze belőle. Nagy munka volt az a keresőprogrammal ellátott adatbázis is, amelyet a Hadtörténeti Intézet készített a 66 ezer fős hadifogoly-veszteséglistából. Nemrég jelentették be, hogy Katonák a Gulagon címmel az interneten mindenki számára hozzáférhetővé vált. Várják a visszajelzéseket.

– Korántsem volt minden elhurcolt katona. Rengeteg embert csak kivittek egy kis munkára, azaz malenkij robotra.

– Találtak egy 420 ezer fős listát Moszkvában, amelyen nagyon sok civil neve is lehet. Tervezik ennek a hazahozatalát és digitalizálását. Számottevő előrelépések vannak tehát, így kisebbedhetnek a fehér foltok a Szovjetunióba erőszakkal, törvénytelenül kivittek sorsával kapcsolatban.

– Milyen keletjük volt a meghirdetett pályázatoknak?

– A várakozásokat felülmúlóan sokan jelentkeztek: több száz pályázat érkezett. Nagyon keresett volt mindegyik kategória, a kordokumentumokra, a művészeti alkotásokra és a dokumentumfilmekre meghirdetett is, de a legmeghatóbb, legmegrázóbb pillanatok az emléktábla-avatásokhoz, ünnepi rendezvényekhez fűződtek. Sok kistelepülés most emlékezett meg ünnepélyes keretek között azokról, akiket elhurcoltak tőlük a szovjet lágerekbe.

– A fiatalok megszólítása is az egyik célkitűzésük volt.

– A rendkívüli történelemórákat nagy érdeklődés övezte a fiatalok körében. Kiemelt rendezvényünk volt a zarándoklat, amelynek során középiskolásokat kísértünk el a kárpátaljai Szolyvára. Az egyik idős túlélő, a 84 éves Hartmann Klári néni is velünk tartott, akit mindössze 14 évesen tartóztattak le és hurcoltak el a megszálló szovjet katonák.

– Milyen bűne lehetett egy serdülő lánynak?

– Mint fasiszta kémet vitték el Göncről Szibériába. Az ő története szimbolizálja a kommunista rendszer embertelenségét, amellyel gyermekeket is képesek voltak koncepciós eljárások alá vonni, iszonyú büntetéseket kiszabva rájuk. Az ő sorsán keresztül a most szintén tizenéves iskolások rádöbbenhettek arra, hogy mindenki ki volt szolgáltatva a diktatúrának, amely nem válogatott életkor szerint sem a kiszemelt áldozatok között.

– Milyen kiadványokat jelentettek meg az emlékév alkalmából?

– Szintén főként a mai ifjúság számára készült egy nagyobb füzet formátumú, izgalmas képregény, amely a nemrég, 101 éves korában elhunyt Olofsson Placid atya és a hozzá hasonlóan legendás, szintén pár éve meghalt Menczer Gusztáv életét dolgozza föl Rabtársak a Gulagon címmel. Ezzel szerettük volna megdönteni azt a tabut, hogy a nagy történelmi drámák, nemzeti sorsfordulók nem prezentálhatók a népszerű műfajokon keresztül. Százezer példányban szétküldtük a középiskolák részére. Most jött ki a hadtörténeti múzeum az Elhurcolva – távol a hazától című, illusztrációkkal teli kiadvánnyal a szovjet fogságban raboskodott magyarok adatbázisáról és tárgyi emlékeiről, CD-melléklettel. Megjelent továbbá a Rubicon folyóirat Gulagról szóló tematikus száma. Ne feledkezzünk meg a tárlatokról sem: barakk-kiállításunk legutóbb a Magyarság Háza előtt állt a budai Várban, de bejárta az egész országot. A Veritas vándorkiállítása határon innen és túl egyaránt népszerű volt.
A baranyai Német Kör jóvoltából a Lágerjárat utazó vagonkiállítás szintén körbejárta az országot. Ezeket is nagy érdeklődés kísérte.

– Mik azok a programok, amelyek nem zárulnak le? Hisz nehéz elképzelni, hogy a felerősödő közösségi emlékezés azért ne folytatódjon, mert nincs

rá elég forrás.

– A civil programok, pályázatok megvalósítása jelenleg is zajlik. Sok helyütt éppen azáltal kaptak kedvet az áldozatokról való megemlékezésre, a történelmi visszatekintésre, mert reflektorfénybe került a kérdés. Nőtt az igény emléktáblák állítására, emlékhelyek kialakítására. Sokan most kezdték el keresni eltűnt hozzátartozóik nyomait. Igaz, az országos tanulmányi verseny a januári döntővel lezárult, de a fiatalok körében tapasztalható érdeklődést látva valószínűleg lesz folytatása. Készülnek tovább az oral history interjúk, valamint a digitális tananyag. Pontosabbá válnak az adatbázisok, és szeretnénk elérni, hogy az iskolai tananyagban, tankönyvekben is nagyobb teret kapjanak a szovjet munkatáborokkal kapcsolatos ismeretek.

– Lesz központi emlékezőhely, emlékmű?

– Természetesen lesz, a Szabadság téren avatják fel a szovjet megszállás áldozatainak emlékművét idén novemberben. A február 26-án avatott ferencvárosi malenkij robot-emlékhely is átalakul a tervek szerint egyfajta Gulag-emlékmúzeummá. Ez nem érinti azt az elképzelést, hogy a ceglédi egykori huszárlaktanya átalakul a szovjet munkatáborokban szenvedettek múzeumává. Sor került a Kovács Béla-emlékház alapkőletételére is Pécsett. És most jönnek majd a művészi feldolgozások bemutatói. Ilyen lesz a Sátán fattya és a Be nem gyógyult sebek című film, illetve az Örök tél című nagyjátékfilm, amelyet egy év múlva, 2018. február 25-én, a kommunizmus emléknapján, Kovács Béla szovjet katonák által történt elhurcolásának évfordulóján mutatnak be. Összességében elmondható, hogy a Gulag-emlékév nagyon szép összefogással, széles körű társadalmi támogatottsággal megvalósította mindazt, amelyben szintén volt negyvenévnyi elmaradásunk.

magyaridok.hu
MTI Hírfelhasználó