Polgárpukkasztó orosz volt az EU egyik megálmodója
A kémkedéssel vádolt Alexandre Kojève neve minden bizonnyal nem fog elhangzani a szombati évfordulós ünnepélyen, pedig az orosz diplomata provokatív, de lehengerlő fellépésével kulcsfontosságú szerepet játszott a Római Szerződés megkötésében.
2017. március 25. 12:05

Alexandre Kojève orosz arisztokrata, filozófus és magas rangú francia köztisztviselő létére kulcsfontosságú szerepet töltött be a Római Szerződés megkötésében.

Rövid, ám eseménydús karrierje egy egész generációnak mutatott utat, és befolyásos köztisztviselőként olyan fiatalok mentorává vált, akik később európai országok vezetőivé váltak.

Bár az új európai szövetség ötletének “több atyja volt”, valójában Kojève-nek köszönhetjük a Római Szerződés létrejöttét, ami még szorosabbra fűzte az Európai Gazdasági Közösség országai közti kötelékeket. Amit az utókor megtagadott tőle, azt ő megosztó személyiségével és eseménydús életútjával pótolta: “Sztálin lelkiismereteként” tekintett magára, és még a háború utáni európai egység felépítése alatt is büszkén vállalta a szükséges gonosz, a provokátor szerepét.

Elit baráti kör, világhírű alkotások

Egy jómódú moszkvai család gyermekeként, 1902-ben született Aleksandr Kozhevnikov néven. Az 1920-as orosz forradalom után viszont elhagyta szülőhazáját, és Németországban folytatta tanulmányait. Filozófiát tanult, majd Franciaországba költözött és nevét a francia csengésű Kojève-re változtatta.

Hat évig tanított a párizsi École pratique des Hautes Études egyetemen, ahol Hegelről tartott legendás előadásairól híresült el. Tanítványai közé tartozott a pszichoanalitikus Jacques Lacan, a politológus Raymond Aron, és a Stílusgyakorlatokról elhíresült Raymond Queneau is. Szoros barátságot ápolt Robert Marjolin közgazdásszal, az Európai Bizottság egyik első biztosával, Leo Strauss politikai filozófussal folytatott nyilvános vitái pedig világszerte ismertté tették (például a zsarnokságról folytatott vitájuk).

A ’30-as évektől nyíltan sztálinistának vallotta magát. Nem voltak illúziói a  sztálini rezsimről, de úgy gondolta, hogy a modernizáció kényszere lehet az egyetlen járható út a jogszabályok megváltoztatásáért vívott harcban. Hegelről szóló könyvét, melyet Allan Bloom amerikai filozófus a huszadik század egyik legfontosabb filozófiai alkotásának nevezett, még ma is a háború utáni európai politikai identitásváltás megértésének egyik alapkövének tekinthetik.

A “diplomáciai terrorista”

Kojève tolmácsként kezdte pályafutását a gazdasági minisztériumban, eleinte szanszkrit, orosz, francia és német nyelven fordított, mielőtt elkezdett volna felfelé haladni a ranglétrán.

“Mikor megérkezett, a delegációkban eluralkodott a pánik ” – mesélték róla francia vezetők. Az orosz diplomata a Banque de France későbbi kormányzójával, Bernard Clappier-vel és a külügyminisztériumi Wormserrel együtt ütős hármast alkotott, részben nekik köszönhető a háború utáni francia gazdaságpolitika reformja.

A háború után minden európai nemzetnél eluralkodott a protekcionalista gazdaságpolitika, ám Kojève arra használta tapasztalatait és kapcsolatrendszerét, hogy szétrombolja a nemzetek közötti kereskedelmi akadályokat. Az ő ötlete volt az Európai Unió hat alapító tagja – Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok – közötti  piac létrehozása is, mivel meglátása szerint a liberalizációt “csak akkor lehet a sikeresen véghezvinni, ha minden felet ugyanakkor éri el”.

Ez az irányelv segített behatárolni a Római Szerződés felé vezető utat is, 1968-ban pedig felvetette a Közös Piac ötletét, ami egy évvel később meg is alakult.

Csak a vesztesek nem álltak mellé

Kojève módszerei utólag egyszerűnek tűnhetnek, de a ’70-es években meg kellett küzdenie minden kis sikeréért: provokátorként szeretett kaotikus helyzeteket okozni a tárgyalóasztalnál, ahol a zavarodott vezetők végül mindig ugyanarra a döntésre jutottak: csakis Kojève terve mentheti meg őket a bukástól.

A ’60-as években, mikor a vámtárgyalások alatt az Európai Gazdasági Közösség összekapta a port az amerikaiakkal, azonnal hívatták Kojève-et. Az orosz diplomata megjelent, győzött, majd távozott. A kanadai diplomáciát lenyűgözte, de az amerikaiak nem voltak elragadtatva látványos győzelmétől, és bosszúból a “kígyó” gúnynevet ragasztották rá. Kojève válaszul azzal szórakoztatta magát, hogy amikor csak tehette, rámutatott az amerikaiak következetlenségére.

Megkapta az ország legfontosabb elismerését, a francia Becsületrendet is, de korai halála után kétségbe vonták hűségét.

Kémkedési vádak

Egy ’99-es “leleplező cikkben” a francia Le Monde egy orosz hírszerzési dokumentumra hivatkozva azt állította, hogy az orosz filozófus a szovjet hírszerzés beépített ügynöke volt. Bár a bizonyítékok nem bizonyultak elegendőnek, a brit Daiyl Telegraph egyik szerzője melodramatikus írásában “csodálatos felfedezésként” írta meg, hogy egy orosz kém férkőzött be az Európai Unió hajdani berkeibe, és rosszmájúan “A kém, aki rajongott Hegelért” címet adta cikkének.

Kojève baráti köre viszont elhessegette a vádakat. Psi, egy korábbi bizottsági tisztviselő azt mondta, hogy ő sosem hitte el a vádakat, Wormser pedig kijelentette, hogy ő egy pillanatra sem dőlt be azoknak, akik lekommunistázták barátját, akit ő inkább reakcionistának tartott.

A legtöbben meg nem értett, polgárpukkasztó politikai szereplőként ismerték, aki ugyan provokálta a francia rendszert, de mindezt a hazafiasság jegyében tette.

Mikor szolgálata alatt Kojève-nek szegezték a kérdést, hogy miért lett filozófusból diplomata, az orosz csak ennyit mondott: “Tudni akartam, hogyan írják a történelmet”.

hirado.hu - Politico
  • Elhunyt Sára Sándor, a nemzet művésze
    Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor Kossuth-nagydíjas filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója - közölte a család az MTI-vel.
  • A romboló Lügenpresse
    A rendező, Christian Twente érzi ezt a dilemmát, és ezért olyan nőnek állítja be a kancellár asszonyt, aki a köz, sőt mi több, egy egész földrész, vagy egy egész világ javára szenteli életet, és nincs ideje csip-csup magánéleti ügyekkel foglalkozni.
  • Szijjártó Péter: Ismét erőltetik a kötelező kvótát
    Európában ismét egy olyan időszak következik, amikor növelni akarják a nyomást a bevándorlásellenes kormányokon, és újra megpróbálják az európai országok torkán lenyomni a kötelező kvótát - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.
MTI Hírfelhasználó