Sufnituning kell labdarúgásunknak (is)
A magyar futballrajongók a válogatott tétmérkőzésen is még mindig kisiskolás módjára „tanulni” akaró nebulónál sokkalta többet érdemelnek.
2017. március 28. 15:01

A Magyar Labdarúgó Szövetség jelenlegi vezetősége alkalmatlan arra, hogy labdarúgásunkat a világ első tíz futballja közé emelje a következő másfél-két évtizedben. Lisszaboni kudarcunk több oldalról mutatja meg, miért reménytelen a helyzet.

A szövetségi kapitány nyilatkozata gyerekes.

„Tanulni kell az Európa-bajnok elleni vereségből, hogy megtarthassuk a csodás közönségünk támogatását” – a sajtó szerint így foglalható össze Bernd Strock szövetségi kapitány véleménye a Portugália elleni 3–0-s vereséget követően.

A német szakember nincs tisztában feladatával.

Ő azt hiszi, azért húzza busás fizetését, hogy „tanuljon”… Egy ország válogatottjának élén még mindig elemi iskolában érzi magát. Jövedelmét egyfajta társadalmi ösztöndíjnak tekinti. Tanul. És majd hasznosítja. Valahol.

Válogatott élén már nem tanulni, hanem teljesíteni kell.

Egy futballválogatott vezetésére olyan szakembert kérnek fel, aki már tanult. Iskolákban is, gyakorlatban is, szakmai tanácskozásokon is. Egy tétre menő válogatott mérkőzés már nem a az alsó fokú tanfolyam része.

Ott már produkálni kell a korábban megtanultak alapján.

Nem új a magyar futballban ez a szemléletmód. „Kikaptunk, de ezek a meccsek erre vannak.” Ezt a szörnyű mondatot 1996 tavaszán hallottuk egy akkor friss szövetségi kapitánytól. Azonnal meneszteni kellett volna. De ez csak tíz vereség után történt meg.

Vereségért küldte pályára csapatát…

Tíz évvel később egy ifjú kapitánnyal egy ifjú válogatott váratlanul egy-nullra győzött Kanada ellen. Nagy siker volt, mindenki örült, a bátor – már-már hazardőr – megújítás sikerét látta, és reményt érzékelt. Ekkor jött a borzalmas kapitányi mondat.

„Győztünk, de nem ez a fontos.”

Hogyan került ez az ember a futballpálya közelébe? Mit látott előzőleg a mérkőzéseken, akár élőben, akár televízióban? Melyik sikeredzőtől – és nem sikeredzőtől – hallhatott ilyen épületes sületlenséget? Mit táplálhatott be játékosainak agyába, őket futballra alkalmatlanná téve?

Hallgassuk csak Sir Alex Fergusont.

„Teljesen mindegy, hogy egy mamut klubot vagy egy aprócska harmadosztályú csapatot irányítasz, ha te magad bármilyen szituációban a pályára lépsz, egy futballmeccsen csak a győzelem számít. Semmi más. És pont.” A mester ezt 2011-ben Graham Hunternek adott interjújában fogalmazta meg.

Nem mondott különöset: ezt minden épkézláb labdarúgó tudja.

Hazánkban azonban egy drága pénzen vett német edző kisiskolásként tanulni akar válogatott tétmérkőzés, mely meccs elvesztésével továbbjutási reményeink szinte elszálltak. Egy másik „mágus” vereségekért küldi pályára csapatát. A harmadik megnyeri a meccset, majd ezért elnézést kér…

Agyficamodott vezetőkkel nem lehet az első tíz közé kerülni.

A londoni olimpia után született meg a kifejezés: sufnitunig. Tudniillik a brit szigeteken a mi versenyzőink sokkal jobb eredményeket értek el, mint amilyen sikereket az itthoni sporttudományos háttér és financiális hinterland „lehetővé tett” volna.

Csakhogy ami megtörtént, az lehetséges.

A tényeket akkor is el kell fogadni, ha azok a magyarokra nézve kedvezőek. Ugyanis kis szellemi közösségek – baráti agytrösztök – a sufniban alapozták meg azt a tudást, amely a győzelmekhez kellett. A sufnituninggal elért eredményekkel sok sportban megvertük a világot.

Ezt kell alkalmaznunk a labdarúgásban is.

Az MLSZ – amely a napokban a 17 éves válogatottunkat tétmérkőzésen falusi libalegelőnek beillő pályára küldte küzdeni –, alkalmatlan arra, hogy csúcsfutballhoz kellő környezetet alakítson ki futballunk köré.

Civil szellemi műhelyek kellenek.

Nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakembereinknek – az MLSZ-től függetlenül – kisebb, de annál lelkesebb szellemi műhelyeket – sufnikat – kell életre hívniuk, hogy a csúcsfutballhoz kellő tudást összegyűjtsék, helyzethez igazítsák, kikristályosítsák.

A Lisszabonba szorgos nebulóként utazó mester ideje lejárt.

Mert a magyar futballrajongók a válogatott tétmérkőzésen is még mindig kisiskolás módjára „tanulni” akaró nebulónál sokkalta többet érdemelnek.

Kovács G. Tibor
megmondó
A liberális szélsőség a maoista kulturális forradalomhoz nyúl vissza, annak módszereit veszi át, és igyekszik elterjeszteni Közép-Európában.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI