Zrínyi és Szulejmán „vallásháborúja” ma is tanulságos
Szulejmán négyszázötven évvel ezelőtt fél Magyarországot elfoglalta, de egy szappanoperának köszönhetően néhány éve immár a képernyőkön hódít.
2017. április 12. 09:07

Szulejmán szultán holtában is felülkerekedik Zrínyi Miklóson. Ugyanazon a napon haltak meg, de ki volt a nagyobb hős?

Az 1566-os szigetvári ostrom története, valamint az ütközet két kulcsfigurája, Zrínyi Miklós és I. Szulejmán legendákkal övezett halála az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába került. Ennek kétség kívül köze van a török televíziós filmsorozatok térhódításához, de ahhoz is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatócsoportja mintegy másfél éve megtalálta Szigetvár közelében az oszmán szultán egykori sírja helyén felépített sírkápolna és a mellette kialakult zarándokváros főbb épületeinek maradványait – írja a Főtér.ro.

A Bolyai Társaság meghívására a kutatásban részt vevő Fodor Pál történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója tartott előadást a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Aula Magnájában, aki a téma népszerűségét – a már említetteken túlmenően – az iszlám és kereszténység szembenállásának aktualitásával magyarázta. Zrínyi és Szulejmán párbaja mind a török, mind a magyar nemzet történelmére rendkívüli hatással volt, küzdelmük pedig máig ható tanulsággal szolgál – fogalmazott.

Fodor Pál történész, Péter István adjunktus, az előadássorozat társszervezője és Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese (Fotó: Mészáros Tímea)Fodor Pál történész, Péter István adjunktus, az előadássorozat társszervezője és Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese (Fotó: Mészáros Tímea)

 

Birodalmi agytrösztöt hoztak létre

Az Oszmán Birodalom létrejöttét egy nagyon kedvező közel-keleti politikai kontextus tette lehetővé: a népvándorlás, mely mögött a tatárok álltak. Az 1240-as évektől kezdve nemcsak Közép-Európát támadták, hanem a Közel-Keletet is, meghódították Iránt, majd több százezer török nomáddal benyomultak Kis-Ázsiába, ahol kihasználva az akkori nagyhatalmak megingását az 1300-as évek fordulójára egy sor török államot hoztak létre. Állandó hadseregük világhírűvé vált, államszervezők pedig elszántan védték a birodalom területi integritását. Nemcsak az az iszlám és a keresztény világ határvidékén adódó geopolitikai helyzetet használták ki, hanem tárt karokkal fogadták más nemzetek kultúráit, tapasztalatait. Száz év alatt a régi Bizánci Birodalommal vetekedő hatalmat sikerült kiépíteniük, és az 1390-es évekre elérték Magyarország határait.

Egyszerre több helyen háborúztak

Szulejmán a világ számos pontján több háborút folytatott egyszerre: hadakozott Iránnal, csatákat vívott a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon, a Vörös-tengeren, Észak-Afrikában, de az 1540-es évek elejére be kellett lássa, hogy nem tudja az eredeti terveit megvalósítani. Attól tartott, hogy elveszíti a már megszerzett területek fölötti hatalmát, ezért megszállta Magyarország középső részét, és hozzálátott a végvári rendszer több lépcsős kiépítéséhez.

A muszlim áradattal szembeni védekezés, és az ezzel kapcsolatos európai politika a 16. századra megváltozott. Egyre több európai állam lépett szövetségre a törökökkel, Magyarország pedig elszigetelődött. A törökök nyugati politikájában viszont egy nagy erejű fordulat következett be, miután 1520-ban Szulejmán szultán kerül a trónra.

Szépen terebélyesedett a török hódoltság alá került terület, de ezzel párhuzamosan a magyar királyi hatalom is sorra vette át a korabeli a földesuraktól a végvárak kiépítésére alkalmas várakat. 1565–66 körül három fő magyar végvár – Szigetvár, Eger és Gyula –  képezte a törökök további terjeszkedésének és stabilizálódásának legfőbb akadályát.

A törökök méltán érezhették azt, hogy nem uralják a leigázott területeket. Ez volt az egyik oka annak, hogy 1566-ben Szulejmán szultán úgy döntött, hogy személyesen vesz részt az itteni hadviselésben. A másik ok Erdély helyzete volt, ahol stabilizálni akarta Szapolyai János uralmát. Mint ismeretes, 1541-ben, Szulejmán döntése nyomán jött létre az a csíra, melyből 1556-ra megszületett az önálló Erdélyi Fejedelemség előképe.

Szulejmánnak nem volt érdeke, hogy elfoglalja Erdélyt, hiszen a Bécs elleni hadjáratokhoz nem volt szüksége az itteni területekre. Magyarország megosztottsága, illetve az, hogy Erdély lekötötte a Habsburgok figyelmét, előnyös helyzetet teremtetett számára.

A szultán legitimációs válságba került, és egy utolsó magyarországi győzelemmel szerette volna bebizonyítani, hogy előrehaladott kora és egészségügyi állapota ellenére is ugyanaz a hódító uralkodó, aki apjától átvette a hatalmat. Egyes történészek szerint még ekkor sem tett le arról a régi vágyáról, hogy meghódítsa Bécs városát. Ha így is volt,  előtte mindenképpen Szigetvárt kellett leigáznia, ahol Zrínyi Miklós volt a várkapitány.

Szigetvár ostroma

Az Európa figyelmét magára vonó ostrom, a vár eleste és a két kulcsfigura, Szulejmán és Zrínyi halála kapcsán rengeteg legenda keringett az elmúlt 450 évben. Arról, hogy hogyan követték egymást a történések, többek között Zrínyi apródja, Ferenac Črnko (magyarosan Cserenkó Ferenc) visszaemlékezéséből értesülhetünk, de a korabeli keresztény és oszmán források is segítségünkre lehetnek. Zrínyiék a tudatában voltak annak, hogy ha Szigetvár elesik, akkor az egész Dél-Dunántúl odavész, ezért utolsó leheletükig küzdöttek.

Szigetvár a 16. században (Forrás: Wikipedia)

Szigetvár a 16. században (Forrás: Wikipedia)

Az ötvenezres török sereg 1566. augusztus 5-én érkezett Szigetvárra, a küzdelem pedig szeptember 7-én, drámai módon ért véget. A törökök lépésről lépésre haladtak előre az ostrommal, de miután felrobbantották a külső vár legfontosabb bástyáját, nyert ügyük volt. Zrínyi pár ezres seregét beszorították a belső várba, ahonnan már csak a biztos halálba való kirohanás volt az egyetlen esély.

Szeptember 6-án éjjel azonban történt valami: Szulejmán szultán meghalt. Az akkor 72 éves uralkodót vérhas kínozta, de más egészségügyi bajai is voltak, ezért nem lehet pontosan tudni, mi okozta a halálát. A hadvezérek titokban akarták tartani a hadsereg előtt elhunytát, ezért holtestét tartósították (kérdéses, hogy mumifikálták, vagy csak a kor szokásainak megfelelő tartósítási eljárásnak vetették alá), halotti lepelbe csavarták, és a szultáni sátor mellett 42 napra eltemették.

Alig tíz órára rá Zrínyi is meghalt. Miután belátta, hogy a helyzet reménytelenné vált, egy utolsó beszédet intézett a katonáihoz, majd egy nagy erejű utolsó robbantás után az apjától örökölt szablyával, vitézei élén a ostromlók közé rohant. 2-3 lövést is kapott, melyek közül egy fejlövés okozta vesztét. Halála után holttestét kifosztották, fejét levágták és lándzsára tűzték a császári sátor mellett. A fejet végül Csáktornyán, a Szent Ilona kolostorban helyezték végső nyugalomra, testének sorsa ismeretlen.

Patthelyzet alakult ki

Szulejmán és Zrínyi halálával mindkét fél számára nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy hadjáratok ideje lejárt. A Habsburgok is belátták, hogy nem tudnak Erdélybe eljutni és megerősödni. Ez a patthelyzet Magyarország számára a lehető legrosszabb kimenetelt jelentette: a következő 150 évre állandósult egy olyan helyzet, melyben minden nap háború volt. Az egyik legtragikusabb végkifejlet, hogy a magyarság aránya a Mohács előtti 70-75 százalékról a 18. század elejére 50 százalék alá esett. Fodor Pál szerint a 20. századi nagy tragédiák gyökere innen eredeztethető.

Szulejmán magyar szempontból azt a személyt jelenti, aki a középkori Magyarországot a romokba taszította, a törökök számára viszont az egyik legnagyobb uralkodó. Nagyságát és a „pompázatos évszázadnak” nevezett korszakban betöltött szerepét elég későn, csak az 1980-as években ismerték fel. Kultusza azóta töretlen.

Az 1530-40-es évek Magyarország történelmének egyik legsötétebb időszakát jelentették, amikor az erkölcsi megingások közepette az ország teljesen elvesztette az irányt – fogalmazott Fodor Pál. Ebben az ellehetelenített helyzetben a Zrínyik és a Dobók megjelenése új reményt hozott. Ők rámutattak arra, hogy van kiút: az ellenállás. Felismerték azt, hogy a törökök nemcsak az ország, hanem a kereszténység ellenségei, és jelenlétük a Közép-Európában élő népek identitását veszélyeztetik.

Fodor Pál szerint a Zrínyi Miklós által felmutatott modellt az utóbbi évtizedekben teljesen elfelejtettük. Pedig a Zrínyiről kialakult utólagos emlékezet már az 1580-as évekre kanonizálódott: alig húsz év alatt egy olyan Zrínyi-képet alakítottak ki, melyben a hős hadvezér legyőzve is a győztes szerepébe került, és azzal a példával szolgált, hogy a haza érdekében életáldozatot is lehet hozni.

A történész tartalmas előadása végén hangsúlyozta, 450 évvel Zrínyi halála után a szigetvári hős példájának – különösen most, amikor ismét fontos témává vált az iszlám és keresztény szembenállás –, ma is van relevanciája. Szükségünk van Szulejmánra ahhoz, hogy Zrínyiről és hősiességéről a világ is tudomást szerezzen.

foter.ro/hirado.hu
MTI Hírfelhasználó