Talán megússzuk harmadik világháború nélkül
Alig több mint száz napja foglalta el az Ovális Irodát Donald Trump. Kampánya során alapvető amerikai külpolitikai stratégiák szükségességét kérdőjelezte meg.
2017. május 4. 20:38

Ezért a korábbiaktól eltérően jóval nagyobb érdeklődéssel várta és várja a mai napig a világ, mi is valósul az amerikai elnök ígéreteiből. Mit kezd például az USA Kínával, hogyan tartja kordában Észak-Koreát, kell-e fegyverkeznie Japánnak vagy Dél-Koreának, és mit lép minderre Oroszország? Súlyos kérdésekre keresték a választ egy geopolitikai konferencián.

Közeledés vagy távolodás? – Az Egyesült Államok új külpolitikája hozhat-e világrendi változásokat Kelet-Ázsiában – ezzel a címmel rendezte meg a PAGEO geopolitikai kutatóintézet vitasorozatának következő részét. Négy debattőr csapott össze egymással, sportos hasonlattal élve az egyik sarokban Szapáry György, Magyarország korábbi washingtoni nagykövete, a jegybankelnök jelenlegi főtanácsadója és Csoma Mózes, az ELTE BTK Koreai Tanszékének vezetője, a másik sarokban pedig Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgató-helyettese és Klemensits Péter, a PAGEO Délkelet-Ázsia senior kutatója.

Donald Trump amerikai (b) és Hszi Csin-ping kínai elnök Trump Palm Beach-i birtokán, Mar-a-Lagóban 2017. április 7-én. MTI/AP FotóDonald Trump amerikai (b) és Hszi Csin-ping kínai elnök Trump Palm Beach-i birtokán, Mar-a-Lagóban 2017. április 7-én. MTI/AP Fotó

 

A status quo pártján

A megoszlás a fent említett kérdésből fakad, előbbiek szerint ugyanis az új amerikai elnök vehemens kampányígéretei ellenére fennmarad a jelenlegi status quo a világgazdaság jövőbeni epicentrumában, Kelet-Ázsiában, míg utóbbiak arra számítanak, hogy Amerika veszít befolyásából, helyét pedig az egyre erősebb Kína veszi majd át.

Szapáry György és Csoma Mózes azzal érvelt, hogy az alapvető amerikai geostratégiai érdekek hosszú távúak, nem befolyásolják azokat elnöki ciklusok és nem függnek a pártoktól sem. Csoma ezt azzal támasztotta alá, hogy az elmúlt 20-25 évben egyszer sem merült fel Amerika távol-keleti bázisainak bezárása. Az USA számára pedig alapvető érdek az is, hogy a THAAD rakétavédelmi rendszere Kelet-Ázsiába kerüljön. Ugyanis ha Amerika csökkentené a befolyását a térségben, akkor azonnal kitöltené a vákuumot valaki.

Kína megállíthatatlan

Utóbbi megvalósulása mellett érvelt Ugrósdy Márton, aki úgy vélte, ez nem azt jelenti majd, hogy átalakul az egész világrend, viszont a térség hatalmi viszonyaiban változást hoz majd, Peking javára. Klemensits Péter szerint ez nem számít újdonságnak, a folyamat már 2010-ben megkezdődött; a fő kérdés inkább az, hogy ez a Trump-adminisztráció alatt mennyire halad majd előre.

A kutató szerint a délkelet-ázsiai országok közeledése a jövőben biztosan folytatódni fog Kínához, Peking gazdasági erejéből ugyanis ezen államok is részesülni akarnak. Kína kibontakozó regionális gazdasági dominanciájával Amerika nem tudja felvenni a versenyt, így még a regionális amerikai szövetségesek is érdekeltek a kínai gazdasági együttműködésben.

Úgy tűnik, például a Fülöp-szigetek már kezd távolodni Amerikától, és közeledni Kínához. Trump ráadásul felmondta az Obama-adminisztráció alatt megkötött csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodást, az viszont egyelőre még kérdéses, hogy a TTP után milyen gazdasági lépés következik – magyarázta Klemensits Péter.

A térség egyik legégetőbb, megoldásra váró problémáját az észak-koreai rakétakísérletek jelentik. Az elmúlt hónapokban ugyanakkor változott az amerikai háborús retorika a rezsim kapcsán. James Mattis védelmi miniszter februári szöuli látogatásán egyértelművé tette, hogy Amerika hatásos választ adna egy szövetségesét ért észak-koreai támadásra, márciusban Rex Tillerson külügyminiszter pedig már megelőző csapásról beszélt Dél-Koreában. Trump és a kínai elnök áprilisi találkozója után az amerikai vezető viszont a napokban már azt mondta: megtiszteltetés lenne számára, ha találkozhatna Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral.

Phenjan célkitűzése 20 év óta állandó: a hidegháború után nemzetközi vákuumba került, és egyrészt demonstrálni akarja, hogy nem lehet csak úgy megtámadni, mint például Szaddám Huszein Irakját, másrészt ki akarja zsarolni a kétoldalú tárgyalásokat Amerikával, amivel nemzetközileg legitimálnák a rezsim fennmaradását – fejtette ki Csoma Mózes.

A tanszékvezető szerint Kína és Oroszország próbál szolidáris lenni Phenjannal, de az érdekeik, mint a legtöbb téren, itt is eltérőek. Peking gazdaságilag két Koreában érdekelt, hisz például a nagyon olcsón felvásárolt észak-koreai nyersanyagot háromszoros áron adhatja el a délieknek. Egy túl erős, egységes Korea a szomszédjában viszont veszélyes lenne számára. Oroszországot ezzel szemben Kína ereje tölti el aggodalommal, így egy egyesült Korea potenciális szövetségese lehetne.

Szapáry György úgy vélte, Phenjan kérdésében közelíthet egymáshoz Kína és az Egyesült Államok. A történelmi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy amikor a két Korea csalódik a saját nagyhatalmi patrónusában, Észak-Korea Kínában, Dél-Korea Amerikában, akkor közelednek az álláspontjaik. Utoljára 1972-ben volt ilyen, és most is látható. Ezért, kiegészülve a dél-koreai elnökválasztással, sok érdekesség várható a közeljövőben e téren – egészítette ki Csomag Mózes.

Káosz jöhet

Bár Donald Trump kampányában többször is beszélt arról, hogy Dél-Koreának és Japánnak többet kell tennie a saját védelme érdekében, nem támaszkodhatnak kizárólag az amerikai védőhálóra, Ugrósdy Márton szerint az USA-nak kevés az igazán erős szövetségese a térségben, így nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezeket a bástyákat, ha fel akarja tartóztatni Kínát. Peking ki akarja szorítani a partjaitól az Egyesült Államok felszíni flottáját, ezért zajlanak a szigetfeltöltések és fejlesztik az anyahajók megsemmisítésére is alkalmas fegyverzetüket.

Kína mellett Oroszország is fegyverkezik, közép, hosszú távon rivalizálás várható a nagyhatalmak között, így Amerika sem mutathat gyengeséget – emelte ki Szapáry György. Amikor az USA legutóbb ezt megtette, akkor Putyin bevonult a Krímbe. Ha egy nagyhatalomnak megvannak az eszközei, akkor azokat használni is fogja. Vagy ők, vagy mi, ilyen egyszerű a nagyhatalmi logika – tette hozzá.

Hosszabb távon mindenképp konfliktusos lesz a nagyhatalmak kapcsolata. A fő kérdés, hogy Kína meddig lesz békés és mikorra kerül olyan helyzetbe, hogy meglévő területi igényeit benyújtsa. A helyzet komoly lesz, remélhetőleg nem egy harmadik világháborúval – vetítette elő.

A szakértők véleménye eltért a tekintetben, hogy ha be is következik irányváltás, geopolitikai fordulat Kelet-Ázsiában, akkor az mikor lesz. A Külgazdasági és Külügyi Intézet stratégiai igazgató-helyettese szerint 10 éves távlatban kell vizsgálni a változásokat, a volt washingtoni nagykövet 20-30 éves intervallumról beszélt, az ELTE tanszékvezetője pedig úgy vélte, az időtartam mindig úgy értelmezhető csak, ha közben nem történik vis maior helyzet, manapság azonban sok a bizonytalan tényező.

hirado.hu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Ha lejönnek a havasokból
    Bizalmi kérdés, szavahihetőnek tartjuk-e a történészt, amikor azt állítja: igyekszik sokoldalúan bemutatni a különféle élethelyzeteket. Ablonczy Balázst különösen foglalkoztatja, mi mindent fed el Trianon. Traumákról, tévhitekről, illúziókról is olvashatunk a napokban megjelent Ismeretlen Trianon című könyvében.
  • A Magyarország elleni propagandaháború újabb fejezete
    A nyugati média szemében egyfajta kulturális eretnekségnek minősül, hogy a magyar kormány nem hajlandó alávetni magát az Európai Uniót vezető személyiségek tekintélyének, sem a hollywoodi ultraprogresszív konszenzusnak.
  • Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus történészi szemmel
    Mérföldkő - kiszabadították a katolikus világtalálkozó emlékezetét a tévhitek és a marxista történelemértelmezés fogságából.
MTI Hírfelhasználó