A szándék nyilvánvaló…
„A szándék jó, a szándék követhető, a törvény pedig megfelel annak az elvárásnak, hogy keretszabályozással a kultúrát valóban arra a rangra emelje, ahol a gondolkodásunkban, a mindennapi életünkben mindig is volt és van!”
2017. május 9. 17:40

A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosítása több célkitűzést is megfogalmaz: így a kulturális alapellátás kiterjesztését célzó kormányzati törekvés törvényi rögzítését, valamint a közművelődési alapszolgáltatások bevezetését, továbbá a közösségi művelődési intézményrendszer differenciált meghatározását.

A javaslat a muzeális intézmények és a könyvtárak vonatkozásában rögzíti azok részvételét a kulturális alapellátás kiterjesztésében, ezáltal mozgósítva az intézményrendszer erőit annak érdekében, hogy minél több ember számára nyújtson hozzáférési lehetőséget a művelődés, a tudás és a műveltség megszerzéséhez a helyben igénybe vehető és a távolról elérhető szolgáltatások fejlesztésével.

A könyvtári területet érintő jelentősebb módosítás, hogy a javaslat – a feladatkör kettőségét kifejezve – a megyei könyvtár elnevezését megyei hatókörű városi könyvtárra módosítja, amivel egyrészről megteremti a koherenciát a megyei hatókörű városi múzeumok elnevezésével, másrészről hangsúlyozza, hogy ezen könyvtártípus feladatköre a városi könyvtári feladatokat és a megyei hatókörű feladatokat is tartalmazza.

A közösségi művelődést érintő tartalmak módosításának eredményeként a közösségi művelődés szabályozásának fókuszába a szakpolitika célkitűzései, a közművelődési alapszolgáltatások kerülnek, jogszabályi garanciái lesznek a közművelődési alapszolgáltatások minőségi biztosításának és differenciált megszervezésének, így a helyi szükségletekhez és igényekhez jobban illeszkedő módon működnek a közösségi művelődés intézményei.

A közösségi művelődési szakpolitika elsődlegesen feladatokban gondolkodik. A célkitűzések megvalósulását az alapszolgáltatások biztosítása garantálja, melynek eszközrendszere a differenciált intézményi hálózat. A javaslat meghatározza a közfeladatként nyújtandó közművelődési alapszolgáltatásokat, célokat és újraszabályozza a közművelődési tevékenységek körét. A javaslat a közművelődési alapszolgáltatásokat biztosító intézmény- és szervezetrendszer újradefiniálását is tartalmazza. Ezt a különböző feladat-ellátási formák (intézménytípusok) és az azokhoz kapcsolódó szakmai minimumok, standardok kidolgozásával és bevezetésével éri el.

A közművelődési tanácsok száma az eltelt időszakban lecsökkent, és formálissá vált a szerepük a helyi közösségi művelődés befolyásolásában. A javaslatban szereplő módosításokkal hangsúlyosabbá válik a szerepük.

A módosítás meghatározza a hagyományőrzéssel és a néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami feladatokat. A néphagyománnyal és hagyományőrzéssel összefüggő állami feladatokat jogszabály nem határozta meg korábban, amely szabályozás hiánya a közművelődés népművészettel kapcsolatos területén a szakmai szervezetek tevékenysége során problémákat okozott. A módosítás e hiány megszüntetését célozza. (Előadó: Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere. Szövege: PDF.)

***

A törvényjavaslat általános vitájában a KDNP vezérszónoka fejtette ki pártja álláspontját. 

Dr. HOFFMANN RÓZSA: - Nagyon fontos mozzanatnak tartom, hogy viszonylag jó helyen, napközben kulturális törvényekről tárgyal a Tisztelt Ház. Nem mindig volt ez jellemző, és közéletünkben is egy meglehetősen elferdült, torzult gondolkodásra vall az, hogy a kultúra dolgait mindig a gazdaság, a politika és a sport, ami egyébként szintén a kultúra része, végére sorolják. Így kialakul az emberekben egy olyan torz képzet, hogy ami kultúra, múzeum, irodalom, könyvtár, közművelődés és így tovább, amelynek java részét ez a törvénymódosítás is érinti, valami másodlagos, mi több, valami kártékony fogyasztója a közjónak. Ez a törvény ezt a gondolkodást nemcsak azáltal, hogy az Országgyűlés délben tűzte napirendre, hanem a mondanivalójával is igyekszik felülírni.

- A törvény szándékában semmi olyat nem látok, ami ne volna támogatható! Ez egy korszerű kerettörvény. A részletek szabályozását miniszteri végrehajtási rendeletekre bízza, és nincsenek benne olyan részletek, amelyek például a miniszteri hatalom növekedéséről és központosításáról szólnának. Éppen ellenkezőleg, utalok itt arra a törvényhelyre, amely több esetben is megszünteti a miniszter előzetes véleményezési jogkörét, ezáltal csökkenti az adminisztrációt és csökkenti a bürokráciát! Hogy majd a miniszteri végrehajtási rendeletek milyenek lesznek, abban is példaértékű, mert egy-két tekintetben rámutat már, hogy hogyan akar szabályozni, de ezt majd meglátjuk. Én ettől egyáltalán nem tartok.

- A mostani kulturális kormányzat pozíciójának elfoglalása óta nagyon következetesen  kulturális alapellátásról beszél, ki akarja terjeszteni a kulturális alapellátást minden magyar állampolgárra. Bevezette ezt a fogalmat, erről többször tájékoztatta a Kulturális bizottságot is, amely egyetértéssel fogadta. Ez a szándék tetten érhető ebben a törvényben és a további jogalkotásban majd aprópénzre lesz váltható. Ez rendkívül fontos, mert a kultúra nem egy fogyasztó, hanem értéktermelő ágazat, javainak fogyasztása és a kultúra termelésében való részvétel növeli minden ember életminőségét. Azáltal, hogy a kultúrát fogyasztjuk, alkotjuk, gyarapítjuk, a gazdasághoz is hozzájárulunk, és életminőségünk javul! Az a fajta szemléletet, amely a sor végére teszi általában a klasszikus értelemben vett kultúrát, bizony ideje felülmúlni! Én ezt a szándékot egyértelműen tetten értem a törvényszövegben. Kulturális alapellátásról, közösségi szolgáltatásról beszél, ami minden magyar állampolgár számára az életminőség javulását eredményezheti! Ilyen kulturális alapellátás nélkül sivárabb lenne az életünk, és sivár életű, a kultúra javaiban nem részesülő emberek bizony a gazdaságban is, a munkahelyükön is sokkal gyengébben teljesítenének. Ez az összefüggés teljesen világos!

- A törvény utal arra, hogy a költségeket majdan a költségvetési törvény fogja meghatározni, és semmi egyebet nem mond. Ezért tehát az előttem szóló szocialista képviselő szavait nem értem, hogy tudja összefüggésbe hozni ezzel a törvénnyel a költségek csökkentését. Majd amikor a költségvetésről tárgyalunk, a mi dolgunk az, hogy ügyeljünk arra, hogy ne a sor végén kullogó fogyasztóként szerepeljen a kultúra, hanem ezek a szempontok ott valóban megjelenjenek. Arra, hogy azok a rendeletek, amelyek majd a kultúra személyi, infrastrukturális és szakmai követelményeit fogják szabályozni, valóban ezt a célt szolgálják, ez a törvény megadja a lehetőséget.

- A második gondolat, ami miatt nagyon jó szívvel támogatjuk ezt a törvényt, a népművészetek, a néphagyomány, a hagyományőrzés és az örökségvédelem hangsúlyozása. Az elmúlt évtizedekben, ahogy visszaemlékszem, amikor kultúráról volt szó, elsősorban az úgynevezett elitkultúrára gondolt mindenki, a művészetekre, az operára, az irodalomra és így tovább, a népművészetek egy kicsit mindig mostohagyermekek voltak. Elég arra utalni, hogy például a népzenész szak indulása a zeneképzésünkben sem egy sima történet, miközben a kultúránknak nemcsak hogy szerves része a népművészet, hanem enélkül nem is beszélhetnénk magyar kultúráról. Itt helyes, ha az állam feladatait meghatározza a jogszabály a népművészettel, hagyományőrzéssel kapcsolatban, és nagyon helyes, hogy a minőségre helyezi a hangsúlyt.

- Nemcsak a népművészet tekintetében, ahol az alkotások minősítésében megint csak a minőség az alapvető szempont, hanem más területen is megjelenik a minőség-központúság - itt utalok a „Minősített könyvtár” cím és a „Könyvtári minőségi díj” bevezetésére, ami nagyon kívánatos, és csak javasolni tudom a kulturális kormányzatnak, hogy a kulturális életünk minden területén, egyre több területén gondoskodjék arról, segítse, hogy minőségi díjak, nemcsak állami, hanem területi, önkormányzati és egyéb díjak ösztönözzék a minőségi kultúrának a fejlődését.

- A harmadik pont, amit nagyon melegen támogatunk, szerves összefüggésben az előbbiekkel, hogy a magyar kultúra szerves részének tekinti a nemzetiségi kultúrát, és erre büszkék lehetünk a nagyvilágban és Európa-szerte, ahol pontosan tudják, hogy Magyarország a nemzetiségekkel való kapcsolattartás, a nemzetiségi önkormányzatok intézményének bevezetése, a nemzetiségi oktatási és kulturális intézmények működésének segítése szempontjából bizony példamutató. Bár minden európai országról el lehetne ezt mondani!

- Magyarországot nagyon sok helyen pozitív mintának tekintik, és egy kicsit irigykedve is néznek errefelé, jóllehet bizonyára a nemzetiségi szószólóink is érzékelik, hogy ez a folyamat sem nélkülöz bizonyos zökkenőket olykor-olykor, de ez a törvény, amelyet itt most tárgyalunk, egyértelműen bizonyítja a magyar államnak, a magyar politikai élet vezetőinek azt a szándékát, hogy itt a nemzetiségi kultúrát a magyar kultúra szerves részeként, de külön nevesítve említse meg. Ezért a nemzetiségi bázisintézmények is, amelyeket a törvény kilátásba helyez, ezt a fajta minőségi szemléletet eredményezik.

- A Kereszténydemokrata Néppárt számára a szándék nyilvánvaló: a szándék jó, a szándék követhető, a törvény pedig megfelel ennek annak az elvárásnak, hogy keretszabályozással a kultúrát valóban arra a rangra emelje, ahol a gondolkodásunkban, a mindennapi életünkben mindig is volt és van! Tehát a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja ezt a törvényjavaslatot! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Bartha Szabó József
MTI Hírfelhasználó