Eltaktikázta magát May
Kormányalakításba kezd, és a brexit­tárgyalásokat sem késlelteti Theresa May. A brit konzervatívok vezetője annak ellenére állja a sarat, hogy a kormánypárt meglehetősen alulteljesített a csütörtöki előre hozott parlamenti választások során. A brit sajtó szerint lehetséges, hogy a korábban az EU-tagság fenntartása mellett szavazók álltak bosszút a miniszterelnökön.
2017. június 10. 10:35

Kisebbségi kormány is alakulhat Nagy-Britanniában, miután a kormányzó konzervatívok elveszítették abszolút többségüket a brit alsóházban. Theresa May miniszterelnök az észak-írországi protestáns Demokratikus ­Unionista Párttól (DUP) várja a segítséget, arról azonban egyelőre nem nyilatkozott, hogy formális koalíció formájában szövetkezne-e a párttal, vagy kisebbségi kormányát kívülről támogatja-e a DUP. May pénteken délután megkapta kormányalakítási felhatalmazását.

A miniszterelnök és férje elindul a Downing Streetről a Buckingham-palotába Forrás: Reuters

II. Erzsébet királynőtől, majd a ­Downing Streeten mondott rövid beszédében leszögezte: olyan végrehajtó hatalomra törekszik, amely biztonságot nyújt, és vezeti Nagy-Britanniát ebben a kritikus időszakban.
Hetekkel ezelőtt talán a kormányfő sem gondolta volna, hogy épp az előre hozott parlamenti választások fokozzák majd a szigetország megosztottságát. Theresa May azzal a szándékkal írta ki a voksolást, hogy még erőteljesebb mandátummal küzdjön Brüsszelben, de a terv visszafelé sült el: a konzervatívok „mindössze” 318 mandátumot szereztek a 650 fős brit alsóházban. Az eredmény jócskán elmarad a 2015-ös teljesítménytől: az akkor David Cameron vezette párt 330 képviselői hellyel biztosította abszolút többségét.

A konzervatív kudarc az ellenzéki Munkáspárt előretörésével párosult, Jeremy Corbyn és pártja 261 mandátumot szerzett a Westminster alsó kamarájában. A polgárközeliségéről ismert Corbyn az eredményhirdetés után lemondásra szólította fel Theresa May-t. Szerinte egyértelmű, hogy melyik párt nyerte a parlamenti voksolást, az Egyesült Királyságnak pedig olyan kormányra lenne szüksége, amely valóban a polgárok érdekeit képviseli.

A Munkáspárt meggyőző választási teljesítményéhez leginkább a fiatalok járultak hozzá. A Sky News csatorna által ismertetett adatok szerint idén a 18–24 éves korosztály 66,4 százaléka szavazott, szemben a 2015-ös esztendővel, amikor csupán 43 százalékuk tűnt fel a szavazóurnáknál. Korábban a YouGov közvélemény-kutató is jelezte: Corbyn és a Munkáspárt rendkívül népszerű a brit huszonévesek körében, és minél idősebb az adott szavazó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a konzervatívokra voksol. Mások a tavaly júniusi brexitnépszavazásra vezetik vissza a konzervatív bakit: a The Telegraph napilap szakértője szerint egyszerű a képlet, az egykori uniószimpatizánsok szavazták le a „kemény brexitért” harcoló May-t. „A Remain-tábor (a bennmaradást szorgalmazók) egy második népszavazásnak vette a voksolást, és azt támogatták, aki a legenyhébb kilépési feltételeket kínálja” – írja a lap.

Ez annak fényében meglepő, hogy a Liberális Demokraták választási programjukban az EU-ban maradás lehetőségét is felkínálták, a párt mégsem teljesített túl fényesen: a negyedik legnagyobb politikai tömörülésként 12 főt küldenek majd az alsóházba. Vezetőjük, Tim Farron intézte talán a legkeményebb kritikát Theresa May felé. Mint fogalmazott, a miniszterelnök – akárcsak elődje, David Cameron – hiúsága és arroganciája miatt kockára tette az ország jövőjét. „A megkoronázásaként tekintett a választásokra. Minket pedig a lehető legcinikusabb módon lenézett” – hangoztatta a liberális pártvezető.

A skót nacionalistáknál ugyancsak elmaradt a diadal: 56 parlamenti mandátumukból 21-et elveszítettek a voksolás során. Nicola Sturgeon skót kormányfő ennek ellenére a konzervatív veszteséggel példálózott és kijelentette: May az alsóházi abszolút többséggel együtt hitelességét is elvesztette. Sturgeon egyúttal ígéretet tett rá, hogy másokkal együttműködve mindent megtesz azért, hogy a konzervatívok ne kerülhessenek a kormány közelébe. „Mindig mondtuk, hogy szívesen összefognánk másokkal egy tisztességesebb ország felépítéséért” – hangsúlyozta.

Gyengülhet London alkupozíciója

A Konzervatív Párt gyenge választási teljesítménye várhatóan nem késlelteti Nagy-Britannia uniós kilépési tárgyalásainak elindítását, de könnyen lehetséges, hogy a brexitalku tartalmára hatással lesz. Theresa May miniszterelnök péntek délutáni beszédében közölte, a terveknek megfelelően tíz nap múlva elkezdődnek a brexittárgyalások, amelyek során az ő kormánya képviseli majd az Egyesült Királyságot. Emlékezetes, hogy egyszer már eltolódott a Brüsszel és London közötti alkufolyamat: épp a brit előre hozott választások kiírása és megrendezése miatt.

Brüsszeli sajtóforrások szerint az uniós vezetők aggodalommal figyelik a szigetországban előállt patthelyzetet, hiszen ezen a ponton már elfogadták a brexit tényét, és mielőbb a klubon kívül látnák Londont. – Ami a bizottságot illeti, akár holnap reggel fél kilenckor is el tudnánk kezdeni a tárgyalásokat. Várjuk a látogatókat Londonból – kommentálta a helyzetet Jean-Claude Juncker

------------------------------------------------------------

Business as usual

A nyugati véleményformálók előszeretettel beszélnek arról, hogy a válságok ellenére mégsem erősödnek Európában a populistának, radikálisnak, elitellenesnek nevezett pártok. Sőt az emberek sorozatban mondanak nemet a populizmusra, és olyan nagyszerű államférfiakat ajándékoznak a világnak, mint Emmanuel Macron, Mark Rutte vagy Justin Trudeau. Ők még tiszteletben tartják az emberi jogokat és kellő elszántsággal aggódnak a globális felmelegedés miatt.

Az úgynevezett populisták – a tömeges bevándorlást megakadályozni akaró, a szuverenitást féltő és a hagyományos családmodell mellett kiálló gonosz, lelketlen politikusok – azonban nemhogy meggyengültek volna, kifejezetten megerősödtek az elmúlt években.

Franciaországban Marine Le Pen totális vereségén örvendezett a fősodorbeli sajtó, noha a Nemzeti Front elnöke sosem szerepelt még ilyen jól: 10,6 millió szavazatot kapott a májusi választáson, a francia választópolgárok 34 százaléka szavazott rá. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A szocialista párt mindeközben eltűnt a politikai térképről, az euroszkeptikus, antiglobalista radikális baloldal viszont nagyon megerősödött. A holland Geert Wilderst is kinevették márciusban, amiért a felmérésekhez képest rosszul szerepelt, pedig tizenötről húszra növelte mandátumai számát a hágai parlamentben. Németországban a bevándorlásellenes AfD hanyatlása miatt mosolyognak kárörvendően, holott lassan mindegyik tartományi parlamentben képviselteti magát és a harmadik legerősebb párttá vált. Ez is elképzelhetetlen lett volna korábban.
Az euroszkeptikus pártok Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban és Skandináviában is egyre népszerűbbek. Ahol pedig visszaszorulóban vannak, ott a jobb- és baloldali kormányok kezdték alkalmazni retorikájukat. Szóval a nyugati véleményformálók szempontjából mégsem olyan rózsás a helyzet. A tényektől és a valóságtól elrugaszkodva szemlélik a világot.

Theresa May-t sem kell lesajnálni. Igaz, a brit miniszterelnök súlyos hibát követett el. De nem az előre hozott választások kiírásával, hiszen pártja egy hónappal ezelőtt még magabiztos fölénnyel vezette a népszerűségi listákat. A kormányfő a kampány során követett el súlyos hibákat. Ellenfeleit lenézte, a televíziós vitákon nem vett részt, a Manchestert és Londont megrázó terrorcselekményekről pedig azt hihette, hogy azokból ő húz politikai hasznot, hiszen a Konzervatív Párt mindig is a szigort és a rendet képviselte.

A helyzet az, hogy Theresa May győzött, és egy hasonszőrű északír párttal fog együttműködni. A brit konzervatívoknak ugyanis jelenleg nincs alternatívájuk. Egyedül a Munkáspárt kormányozhatna, de a marxista filozófiát kedvelő Jeremy Corbyn vezetése alatt ez valószínűleg sosem fog megtörténni. A nyugati véleményformálók legnagyobb bánatára a Munkáspárt neoliberális szárnya is a múlté, a baloldal ma több államosítást akar, és az EU-ért sem rajong különösebben.

Theresa May nincs sokkal rosszabb pozícióban, hogy megkezdje a tárgyalásokat Brüsszellel és a többi EU-tagállammal Nagy-Britannia kilépését illetően. A luxemburgi politikusok, az egykori belga miniszterelnökök, a balliberális pártok eddig sem voltak a britek jóakarói, és most sem lesznek azok. Dörzsölik a tenyerüket. Keselyűkként leselkednek Nagy-Britanniára. Alig várják, hogy szétmarcangolhassák.
Pedig ezek a kárörvendő keselyűk a válságok igazi vesztesei. Csak elfelejtették megemlíteni, vagy nem akarnak tudomást venni róla. Business as usual.

Kottász Zoltán
magyaridok.hu
MTI Hírfelhasználó