Ab: elfogadott és elutasított panaszok
Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Összeállításunk fontos szempontja: eredetiben olvashatók az emlékezésre vagy feledésre méltó legfrissebb alkotmánybírósági döntések.
2017. június 18. 21:13

Szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés végrehajtásának elévülése.

A büntetés-végrehajtási 2013. évi CCXL. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata. 

Az indítványozó bíró - az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett -  beadványában azt állította, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés szabályozása nem felel meg a jogbiztonsággal összefüggő és a hátrányos megkülönböztetés tilalmából fakadó alkotmányos követelményeknek. Ennek indoka, hogy a pénzbüntetés a más okból elrendelt fogva tartás ideje alatt nem évül el, így korlátlan ideig végrehajtható.

***

Vizsgálatának eredményeként az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. Megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azon mulasztásával, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés végrehajthatóságának az elévülését a büntetés-végrehajtási törvényben nem a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően szabályozta. Ezért felhívta az Országgyűlést, hogy az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében jogalkotói feladatának 2017. december hó 31. napjáig tegyen eleget.  (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról: III/1948/2016.)

A határozathoz  Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Salamon László különvéleményt csatolt.

Bírák nemzetbiztonsági ellenőrzése.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényi rendelkezések  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó indítvány vizsgálata.

A Kúria elnöke a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény azon rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amelyek a bírák nemzetbiztonsági ellenőrzéséről és a nemzetbiztonsági ellenőrzés felülvizsgálati eljárásáról szólnak. Az indítványozó álláspontja szerint a törvény az országgyűlési képviselőket kiveszi a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel érintett személyek köréből, a bírákat viszont nem, az érintett személyi kör önkényes kiválasztására adva lehetőséget. Aggályai szerint ugyanis nem állapítható meg pontosan, hogy mely bírákra vonatkozik az adott szabályozás, és milyen esetekben. Az indítvány szerint a támadott jogszabályi rendelkezések sértik – többek között – a jogállamiságból eredő jogbiztonságot, a hatalommegosztás elvét, a törvényes bíróhoz való jogot, valamint a bírói függetlenség elvét is,  ezért azok alaptörvény-ellenesek.

***

Az ügyben a vélt vagy valós nemzetbiztonsági érdek, valamint az indítványozó által felvetett alapjogi sérelem közötti mérlegelést végezte el az Alkotmánybíróság. Álláspontja szerint  a törvény alapján főszabállyá válhat a bírók megszorítás nélküli nemzetbiztonsági ellenőrzése, azonban az Alaptörvényből nem következik olyan nemzetbiztonsági érdek, amely ennek szükségességét igazolná.

Mindezek alapján Taláros Testület az indítványt megalapozottnak találta, és megállapította: a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény egyes szövegrészei alaptörvény-ellenesek, így azokat megsemmisítette.

Tekintettel azonban arra, hogy jelen határozattal megsemmisített rendelkezések alkotmányos újraszabályozása jogalkotási feladatot ró az Országgyűlésre, az Alkotmánybíróság megítélése szerint az azonnali megsemmisítés jogbizonytalanságot okozna, ezért az Nbtv. 72/B. § (2) bekezdés e) pontjában szereplő „nemzetbiztonsági ellenőrzésre hatáskörrel rendelkező nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója” és az „így különösen” szövegrészeket – az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján – jövőbeli, 2018. június 29-i hatállyal semmisítette meg. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: II/1063/2015.)  

A határozathoz  Czine Ágnes párhuzamos indokolást,  Szívós Mária pedig különvéleményt csatolt.

Országos Bírósági Hivataláltali képviselet.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 86. § (3) bekezdés b) pontjának „és bíróságokat” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint folyamatban lévő eljárásban alkalmazásának tilalmát szorgalmazó bírói kezdeményezés vizsgálata.

A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló polgári perben a felperes kártérítési igényt érvényesített a Budapest Környéki Törvényszék alperessel szemben, arra hivatkozva, hogy az alperes bíróság előtt indított ügyei elhúzódtak. A perben az alperest az Országos Bírósági Hivatal (OBH) képviselte, ez azonban az indítványozó álláspontja szerint sérti a független és pártatlan bírósághoz való jogot, illetve a bírói függetlenséget is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az OBH elnökének személyügyi jogkörei és a bírák javadalmazása, illetve munkájuk értékelése között nincs összefüggés, továbbá az OBH elnöke a bírói pályázatok elbírálása tekintetében is csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezik. A bírák kinevezésének, felmentésének, az ellenük indítható alkalmassági, illetve fegyelmi eljárásnak a szabályai is csak korlátozott jogosítványokat biztosítanak az OBH elnöke számára. Az OBH elnökének a bírák státuszát érintő hatáskörei többségüket tekintve közvetettek, amennyiben pedig közvetlenek (pl. a bírósági vezetők kinevezése), akkor pedig erős korlátok között gyakorolhatók, ami kellő garanciát nyújt az önkényes döntés lehetőségével szemben.  A támadott jogszabályi rendelkezés esetében tehát kellő garanciák állnak rendelkezésre a bírói pártatlanság biztosítására. A kizárási szabályok léte nemcsak a konkrét elfogultság esetén védi a pártatlan bírói döntéshez való jogot, hanem általánosságban is elősegíti a pártatlan jogállami igazságszolgáltatás képének kialakítását, megerősíti az abba vetett közbizalmat, mivel azt sugallja, hogy adott esetben az állam védelmet nyújt a személyében elfogult, vagy legalábbis elfogultnak tűnő bíróval (bírósággal) szemben.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a bírói kezdeményezést elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1047/2016.)

A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.

Bírói ítélet indokolásának hiányossága.

A  Gyulai Törvényszék 14.B.374/2013/280. számú ítélet, és a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.420/2016/37. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panaszvizsgálata.

A gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények elkövetésével vádolt indítványozót   bűnösségét a bíróság jogerősen megállapította, letöltendő szabadságvesztésre és pénzbüntetésre, valamint közügyektől eltiltásraés vagyonelkobzásra ítélte. 

Az indítványozó szerint a bírói döntések megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogát azzal, hogy indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A másodfokú bíróság ítéletében nem fejtette ki maradéktalanul, hogy milyen indokok alapján jutott arra a megállapításra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vette fel a bizonyítást, és a tényállást megfelelően derítette fel. Az indítványozó szerint ugyanis a tényállás nem volt kellően felderítve, a bíróság alaptalanul mellőzte bizonyítási indítványait, és az ítélet indokolásában sem adta indokát az elutasításnak. Az ítélet tényről tényre helytelenül következetett, valamint nem fogalmazta meg egyértelműen az elkövetési magatartást sem.

***

Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította:az indítvány nem a bizonyítás törvényességét kifogásolja, hanem a bizonyítékok értékelésével nem ért egyet. A bíróságok indokolási kötelezettségéből azonban nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása.

A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata. Az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vet fel. 

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/484/2017.)

Magánvádló által benyújtott alkotmányjogi panasz.

AKaposvári Törvényszék 1.Bf.463/2015/6/III. számú ítélet, és a Nagyatádi Járásbíróság 13.B.34/2014/34/IV. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panaszvizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott határozatok iratellenesek és az eljárt bíróságok nem tettek eleget tényállás tisztázási kötelezettségüknek, tekintettel arra, hogy az általa előterjesztett bizonyítékokat indokolás nélkül utasították el és a jogerős ítéletet másfél hónap elteltével közölték vele, ezért a támadott bírói döntések sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó beadványában előadta: saját kerítésük építése közben a szomszéd fejszével rátámadt, és rágalmazta. Feljelentése nyomán azonban az eljáró bíróságok lényeges dolgokat megváltoztattak, illetve semmissé tettek. Figyelmen kívül hagytak olyan tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a rendőrség a lefolytatott nyomozás során – videofelvétel, tanúvallomások, helyszíni szemle alapján – megállapított. Kifogásolta, hogy az ügyet „sima zaklatásnak vették”, az ügyészségen panaszt is tett emiatt, azonban panasza elutasításra került azzal, hogy a cselekmény önmagában nem alkalmas sem emberölés előkészülete, sem pedig emberölés kísérletének megállapítására, ugyancsak nem alkalmas életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására.

 Azt is sérelmezte, hogy nem vették magánlaksértésnek az ügyet. A szerinte helytelenül alkalmazott büntető anyagi jogszabályokat illetően utalt a Btk. (1978. évi IV. törvény) 6. §-ára, valamint 81. §-ára. Véleménye szerint az évek óta tartó viszály éppen a bíróságok miatt fajulhatott idáig, mivel az elkövető bűncselekmények sorozatát követheti el, és „ezért nincs priusza sem, mert soha nem kap olyan büntetést, amely visszatartó erővel hatna rá”. Ezen túlmenően az indítványozó az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelmét is állította.

 „Olyan súlyos alapjogokat, méltósághoz való jog, tisztességes tárgyaláshoz való jogot sértettek meg, hogy az ember nem találja rá a szavakat. Egyszerűen sárba tiporták az összes törvényt, még ember számba sem vettek bennünket. Magyarországon, ahogy az ember a híradóból értesül, az állatoknak több joga van, mint nekünk sértetteknek ebben az ügyben (…)”– összegezte sérelmeit az indítványozó.

***

Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította: az indítványozó által állított sérelmek nem a támadott ítéletek alkotmányossági vizsgálatára irányulnak, hanem az eljáró hatóságoknak a bűnösség terén kialakított álláspontjának megváltoztatását, valamint a súlyosabb szankció kiszabását kívánja elérni. Az alkotmányjogi panasz indokolása pedig az Alaptörvény cikkeinek megjelölésén túl nem tartalmaz alkotmányossági érvelést, hanem a sérelmeket ismerteti.

Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a bíróságok ítélkező tevékenységének, és annak részét képező bizonyítékok mérlegelésének, valamint az ezek eredményeként kialakult bírói álláspontnak a felülmérlegelése.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/883/2016.)

Hitelező követelése.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzésalaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panaszvizsgálata.

Az indítványozó kérelmére indult eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével megindította az adós felszámolását, és kirendelte a felszámolót. Az indítványozó - hitelező - a felszámolónak bejelentette hitelezői igényét és előadta, hogy követelését az adós tulajdonában álló ingatlanon fennálló jelzálog biztosítja. A felszámoló bírósághoz benyújtott beadványában kérte az indítványozó - hitelező - követelését vitatott igényként elbírálni.

Az indítványozó a felszámoló késedelmes nyilvántartásba vétele ellen kifogást nyújtott be. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az indítványozó hitelezői igényét elutasította, mivel a nyilvántartásba vételi díj megfizetése a jogszabályban előírt jogvesztő határidőn túl történt meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezői követelés határidőn belül bejelentett követelésként vegye nyilvántartásba.

A felszámoló felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a hitelező határidőn belül bejelentett követelésként való nyilvántartásba vételét elrendelő határozatot hatályon kívül helyzete és kötelezte a felszámolót, hogy a követelést a határidőn túl érkezett követelések között vegye nyilvántartásba.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti a jogbiztonság elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot, összemosta a hitelezői igény bejelentésének és a regisztrációs díj befizetésének határidejét, joggyakorlata kiszámíthatatlan.

***

Az Alkotmánybíróság szerint még ha sérül is az észszerű időben való elbírálás követelménye az eljárás felfüggesztése, megismétlése, illetve a jogorvoslati eljárások miatt az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a konkrét ügyben arra, hogy az adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. A bíróságok feladata, hogy az ügyben releváns jogszabályokat értelmezzék és alkalmazzák, mint ahogy az is, hogy eldöntsék: alkalmazható-e egy korábbi ügyben hozott határozat az adott tényállásra, avagy sem. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz – részben az indítványozói jogosultság hiánya, részben pedig az Abtv. 27. §-ában, valamint 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – nem felel meg a befogadhatóság törvényben előírt feltételeinek, ezért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1715/2016.)

Baleseti járadék egy összegű megváltásának adómentessége.

A  Kúria Kfv.I.35.574/2015/6. számú ítélete és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.30.927/2014/48. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott bírósági döntések iratellenesek és az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, amikor úgy foglaltak állást, hogy az indítványozó számára megítélt baleseti járadék nem adómentes. Mindez sérti a tulajdonhoz és az egészséghez való jogát, a jogbiztonság követelményét, a hátrányos megkülönböztetés  és a kettős adóztatás tilalmába ütközik,  gátolja a hitelező igényérvényesítését..

***

Az Alkotmánybíróság szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. Az a körülmény pedig, hogy a Kúria az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően alkalmazott jogi normákat, mérlegelt és értékelt bizonyítékokat, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem tekinthető alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek sem.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1206/2016.)

Ingatlanügy, telekhatár megállapítása.

A Kúria Pfv.I.21.844/2015/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz  vizsgálata.

Az indítványozó előadta: ingatlana ingatlan-nyilvántartási határvonalára szándékosan nem létesített kerítést, hogy az állagmegóvási munkákat könnyebben el tudja végezni. Ennek következtében 16 nm2 saját tulajdonú terület található a kerítés túloldalán.

Az indítványozó, perbeli felperesek előadták: 1980. óta ½-½ arányú tulajdonukban áll egy „lakóház-udvar” megnevezésű ingatlan. A kerítést szándékosan nem ingatlanuk ingatlan-nyilvántartási határvonalára létesítették, hanem azon belül, saját telkükre, hogy az azzal kapcsolatos állagmegóvási munkákat könnyebben el tudják végezni. Ennek következtében 16 m2 területű, 30 cm széles területsáv tulajdonukban lévő terület található a kerítés túloldalán. Az alperesek 2000. évben szerezték meg az indítványozókkal szomszédos, lakóház-udvar” megnevezésű ingatlan tulajdonjogát és tették először vitássá azzal az állítással, hogy a kerítés mentén, az alperesek felé eső oldalon egy 30 cm széles területsáv még az indítványozók telkéhez tartozik. Az alperesek mint a szomszédos ingatlan új tulajdonosai nem fogadták el azt a tényt, hogy a két ingatlan joghatályos adatait a közhiteles ingatlan-nyilvántartás helyesen tartalmazza, a használati viszonyok azonban nem felelnek meg az ingatlanok joghatályos adatainak, mert az ingatlanokat elválasztó kerítés nem a hatályos telekhatáron húzódik.

A bíróság - a telekhatár megállapítása iránti perben - az indítványozók keresetét elutasította, a másodfokú bíróság - a per fő tárgyát illetően - helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria pedig  a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozók álláspontja szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményével, a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal, a kisajátítás XIII. cikk (2) bekezdése szerinti garanciális követelményeivel és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.

***

Az Alkotmánybíróság - többek között - megállapítottaaz indítványozók alkotmányjogi panaszukban a bírói jogalkalmazás helyességét, valamint a bíróságok döntését vitatják. Alapvetően nem értettek egyet a Miskolci Törvényszék azon megállapításával, hogy két ingatlan közös ingatlan-nyilvántartási térképi határa megegyezik a használati határral, azaz a kerítés vonalával. Álláspontjuk szerint a törvényszék és a korábban eljáró járásbíróság nem megfelelően értékelték a bizonyítékokat, helytelenül jutottak arra a jogi következtetésre, hogy az ingatlanok nyilvántartásbeli határa a használati határral egyezőnek tekintendő. Az indítványozók az ítéletek vizsgálatát tehát valójában nem alkotmányossági szempontból kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az indítvány azonban nem tartalmaz olyan elemet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését, ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglalt befogadhatósági feltételeknek.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1862/2016.)

Adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.31.235/2016/10. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz  vizsgálata.

A panasz alapjául szolgáló ügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatóság ellenőrzést folytatott az indítványozóval szemben. Határozatában az indítványozó terhére a személyi jövedelemadó adónemben adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, amely után adóbírságot szabott ki az indítványozóval szemben.

A másodfokon eljáró Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, majd ítéletébena  Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is. 

Az indítványozó szerint az ítélet azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a bíróság a kereseti kérelemben foglaltakkal ellentétben nem vizsgálta, hogy az alperes határozatával megsértette a számviteli törvény rendelkezéseit. Nézete szerint a bíróság azzal is megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy negligálta az ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmét. Az első- és másodfokú adóhatósági határozatok sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, a XXX. cikk (1) bekezdésében foglalt arányos közteherviselési kötelezettséget, és a XIII. cikkben garantált tulajdonhoz való jogát is.

***

Az Alkotmánybíróság - többek között - megállapította: …Azindítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére a bíróság pártatlanságával összefüggésben is hivatkozott, azonban az e körben felhozott állításait nem igazolta, holott az Abtv. 52. § (6) bekezdése értelmében az indítvány mellékleteként meg kell küldeni azon dokumentumokat is, amelyek az indítványban foglaltakat igazolják. …A tárgyalás hangfelvétel útján történő rögzítésére vonatkozó indítványozói kérelem elutasítása, önmagában szintén nem veti fel a tisztességes bírósági eljárás sérelmét és nem alkalmas arra, hogy a bíróság pártatlanságát kétségbe vonja. …Az eljárt bíróság az indítványozó jogértelmezésétől eltérően értelmezte az alkalmazott anyagi és eljárásjogi normákat, amely önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. …A panasz nem tartalmaz olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – részben a határozott kérelem követelményeinek való meg nem felelés, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése szerint  eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1962/2016.)

Bartha Szabó József
megmondó
Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
  • Az Andorra-szindróma
    A következmények súlyosak: labdarúgásunk várt fölemelkedése újra beláthatatlan távolságba került, fiatalságunk megint elfordul a futballtól.
  • Alois Mock és „Küldjük a Gyulát”
    A határőrök az előző napon visszaépítettek 10 méternyi kerítést. A „vasfüggönyt” ugyanis már korábban lebontották, de a tévéfelvételhez kellett egy díszlet.
  • Külföldről fizetett gyűlöletkeltők
    Felbérelt vörös gárdisták másznak erkélyre, és hőbörögnek, rontanak be szerkesztőségbe, és fenyegetőznek – természetesen népes médiapereputty kíséretében.
  • Maoista vörös gárdisták szerkesztőséget támadnak
    A liberális szélsőség a maoista kulturális forradalomhoz nyúl vissza, annak módszereit veszi át, és igyekszik elterjeszteni Közép-Európában.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI