Európa elitje sokszínűséggel akar öngyilkos lenni
A fenti címmel olyan cikk jelent meg az amerikai Wall Street Journalban, hogy annak olvasója azonnal szemdörzsölésbe kezd. Pedig nincs tévedés. Szerzője nem az életre keltett Mussolini, stb. – ismerjük a balliberális sajtót… -, hanem a 37 éves brit Douglas Murray, a brit konzervatív Spectator hetilap társszerkesztője, akinek e publikációjához hasonlóan „felháborító” (értsd, tényeken és nem ideológián alapuló) könyvét ezzel a címmel merik árulni angol nyelven: „Európa furcsa halála: bevándorlás, azonosság, iszlám”. Hogy ennek mondjuk egy német kiadása ellen hány ezer kormány által mutyiban fizetett antifa törné szét Berlin ötven kávézójának a kirakatát, arról csak sejtéseink lehetnek.
2017. június 21. 14:54
Az írás azzal kezdődik, hogy a mai Európát bizonytalanságok kínozzák: az euróövezet válsága, az Európai Unió végtelen kihívásai, az országos választások, amelyek hasonlatosak a golyózápor előli meneküléshez.
 
De még mindezen események is eltörpülnek azon mély, tektonikus csuszamlásokhoz képest, amelyek a kontinens politikája felszíne alatt mennek végbe. Olyan mozgások, amelyeket az európaiak és szövetségeseik saját vesztükre hagynak figyelmen kívül. Murray elmondja, hogy az elmúlt évek migrációs válságának idején sokat utazott a kontinensen, beleértve a befogadó szigeteket és célpont országaikat. Valamint azon hivatalokat, amelyek ösztönzik a migránsok Európába áramlását.
 
Évtizedeken át Európa arra biztatta a vendégmunkásokat és családtagjaikat, hogy jöjjenek. Mint Merkel kancellár egyszer bevallotta azonban, írja Murrey, senki nem gondolt arra, hogy maradnak is. Márpedig maradtak és számuk akkor is duzzadt, amikor nem volt munka számukra. Amikor politikájukra ráébredtek, az európai társadalmak átnevezték magukat „multikulturális” társadalmaknak, miközben azon törték a fejüket, hogy az mit is jelent. Vajon egy multikulturális társadalom támaszthat igényt az újonnan érkezettekkel szemben? Vagy már maga a kérdésfeltevés is „rasszista?” A kétezres évektől a legális és illegális bevándorlás felgyorsult. Mára a nagy migrációról a lapok már nem annyira a címoldalukon írnak. Pedig egy átlagos hétvégén csaknem tízezer ember érkezik Olaszország befogadó szigeteire. Onnan hová mennek? Mit várnak el? És mit várnak el tőlük?
 
De, írja a szerző, mélyebbre hatoló kérdéseket kell feltenni. Miért döntött Európa úgy, hogy be tudja fogadni a világ szegényeit és kisemmizettjeit?
 
Miért döntöttünk úgy, hogy bárki, aki háború elől menekül, vagy akár jobb életet akar, Európába jöhet?
 
„Az okok részben történelmünkben, nem a legkevésbé a mindenen áthatoló német bűnérzetben keresendő, amely átsöpört a kontinensen és még kulturális unokatestvéreinket is befolyásolta Amerikában és Ausztráliában.
 
Lyuk a szívekben
 
Azok által buzdítva minderre, akik rosszat akarnak nekünk, beleestünk azon eszme csapdájába, hogy mi vagyunk egyedül bűnösek, egyedül bennünket kell megbüntetni és nekünk van egyedül szükségünk arra, hogy ennek eredményeként társadalmaink megváltozzanak”, írja Muss…akartam mondani német hatásra, Douglas Murray. Meg az is ok, írja, hogy elfáradtunk abban, hogy már mindent kipróbálni látszottunk.
 
A vallást, a politika minden formáját és változásra vágyunk. Így a sokszínűségre. Sokszor érvelnek azzal, hogy társadalmaink elöregedtek és szükségünk van a migránsokra.
 
De amikor ezeket a teóriákat valaki megkérdőjelezi azzal, hogy vajon a német munkaerő következő generációja miért ne jöhetne inkább Görögországból, mint Eritreából, akkor azzal felelnek, hogy olyan alacsony szaktudású, a helyi nyelvet nem tudó munkásokra van szükség, akik Európát kulturálisan érdekesebbé teszik.
 
„Mintha valami nagy lyuk lenne Dante, Bach vagy Wren szívében”, áll a cikkben. Ami pedig a muzulmán országokból jött terroristákat illeti, arra az a válasz, hogy az nem számít: a globalizáció miatt ez elkerülhetetlen és amúgy sem tudjuk megállítani.
 
Ami tény: Európa politikai és egyéb elitjeinek migrációs politikája öngyilkos politika.
 
Ami igazán érdekes lesz megfigyelni az az, hogy az emberek hajlandóak lesznek-e e paktumhoz csatlakozni. „Nem fogadnék rá”, hangzik az utolsó mondat, amely egyúttal Murray üzenete is a 2018-as magyarországi választásoknak.
 
Lovas István
Magyaridok.hu
  • Copy-paste forradalmak
    A forradalomexport azért veszélyes, mert a Majdan-klónok képesek önmagukat területileg átmásolni.
  • Soros Györgynek saját pártja van Romániában?
    Romániában jelenleg nincsenek tétek Soros György számára, mivel megnyerte az ideológiai harcot – állítja Bogdan Duca román politikai elemző, aki szerint mindhárom nagy párt a progresszista vonalat követi. A politológus arról is beszélt, hogy azonnal megbélyegzik a Sorost, illetve az általa ellenőrzött szervezetek bírálóit.
  • Advent – Az Úr érkezését várjuk
    Idén november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.
MTI Hírfelhasználó