A növekvő lakosság nem jelent automatikusan általános szegénységet.
2017. július 14. 21:13
Afrika a legszegényebb az összes kontinens közül, ám ez nem jelenti azt, hogy a globális versenyfutásban esélytelen volna nagy eredmények elérésére. A nemzetközi kimutatások szerint egyes országok nemcsak időnként, hanem folyamatosan is képesek fenntartani a gazdasági fejlődést, növelni az általános életszínvonalat és hatást gyakorolni szomszédaikra vagy akár a távolabbi országokra.
A legmegbízhatóbb ebből a szempontból a Dél-Afrikai Köztársaság, Kelet-Afrikában Kenya, az utóbbi időben egyre inkább Etiópia, a Guineai-öbölben Nigéria, a nagyon stabil Ghána, valamint a hosszas polgárháború után magára talált Angola. Nem beszélve a Szaharától északra fekvő országokról, amelyek kulturálisan és politikailag is különválnak a kontinens déli területein található államoktól, fejlettségben is messze fölöttük állnak, és a politikai helyzet függvénye, kell-e számolni hosszú távon az olajban gazdag Líbiával, Algériával, Marokkóval vagy Egyiptommal.
A robbanásszerűen fejlődő Luanda. Méregdrága tornyok a bozótosban Forrás: Reuters
Etiópia tipikus példája annak, hogy a sok ember nem feltétlenül jelent szegénységet. A nyolcvanas években Etiópia pusztító szárazsággal és éhínséggel küzdött, legendássá vált nincstelensége, a bélyeg pedig rajta ragadt. Az ország helyzete akkor sem volt tökéletesen kétségbeejtő, csak a média torzító hatása miatt lett az ország neve az éhínség szinonimája, ma pedig – miután átvészelt egy újabb, de kevésbé dokumentált szárazságot – egy százmilliós ország, amely ugyan hatalmas nincstelen tömegek otthona, de 2003-tól 2014-ig tíz százalék fölötti GDP-bővülést ért el, regionális szerepe pedig megkérdőjelezhetetlen.
A hatalmas tömeg több mint fele élt rendkívüli szegénységben 2000-ben, ez az arány tavaly 33 százalékra csökkent, a gazdagok száma pedig jelentősen nőtt. Elemzők rámutatnak, az afrikai lakosság 2050-re meg fog duplázódni, a mai 1,2 milliárd főről közel két és fél milliárdra, amelyet semmiféle programmal nem lehet megállítani. A hatalmas növekedés azt is jelenti, hogy az évszázad közepén az afrikai lakosság fele 25 év alatti lesz, a számokat tekintve pedig egyértelműnek tűnik, hogy a többség a hazájában marad. Csakhogy az a töredék, amely Európában látja a jövőt, az is tízmilliókban mérhető, így lehet bármilyen vonzó Johannesburg, Lagos vagy Nairobi a térség lakói számára, mindenképp lesz egy tömegnek számító közösség, amelynek a csillogó afrikai városok nem elegendőek.
Visszatérő portugálok
A világ legdrágább városa jelenleg meghökkentő módon az angolai Luanda. Egy belvárosi lakás négyzetmétere 2,5 millió, ugyanennek a lakásnak a kibérlése egy hónapra 700 ezer, egy farmernadrág 32 ezer forintba kerül abban a városban, ahol 1975-ben egyik napról a másikra elmentek a portugál gyarmatosítók, és a dzsungel beköltözött az áram és víz nélkül haldokló városba. Azóta fordult egyet a világ, Angola meggazdagodott az olajkincséből, a rengeteg pénzt pedig Portugáliában költi el, ahol a gazdag angolaiak ingatlanokat vásárolnak, odahaza pedig évek óta tart a visszatérés a gyűlölt és imádott távoli gyarmatra. Portugália gazdasága sokkal szerteágazóbb, stabilabb és kifinomultabb, mint a bivalyerős Angoláé, amely azonban egy lábon áll, de most az angolaiak számítanak gazdagnak a portugálokhoz képest. Az elmúlt években több tízezer portugál költözött Angolába, ahol nincsenek nyelvi problémáik, munka van bőven, és – hazájuktól eltérően – meg is fizetik őket. Luanda épp átalakulóban van, néhány év alatt modernizálják az egész várost, hogy rá se lehessen ismerni a régi fővárosra. A kimutatások szerint Angola még az út elején jár, hiszen az olaj többsége az Egyesült Államokba vándorol, a belső reformok pedig lassabbak, mint az elvárható volna, s afrikai sajátosságként az egész lakosság nem élvezheti a gazdagságot, igaz, a mélyszegénységből rengetegen kikerültek, és egyre több az angolai szupergazdag. A fejlődés egyértelmű jele, hogy Luandában van kínai negyed, márpedig a kínaiak nem szoktak letelepedni olyan városban, ahol a kereskedelmet veszély fenyegeti.
Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
Mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre.
Egyre többször hallani, hogy a Bánk bánt nem fogadják be a középiskolások, a magyartanárok számára teherré vált annak tanítása, sőt egyesek ki is hagyják a magyaróráról.
A Karácsonyt megelőző időszaknak minden országban és minden családban megvannak a hagyományai. Vannak, akik a megváltó eljövetelére készülnek, mások vásárlási lázban égnek. Sok gyerek pedig az adventi kalendárium ablakait nyitogatva türelmetlenül számolja vissza a napokat a Jézuska vagy a Mikulás és az ajándékok érkezéséig.
Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki. 
