Az afrikai lakosság 2050-re meg fog duplázódni
A növekvő lakosság nem jelent automatikusan általános szegénységet.
2017. július 14. 21:13

Afrika a legszegényebb az összes kontinens közül, ám ez nem jelenti azt, hogy a globális versenyfutásban esélytelen volna nagy eredmények elérésére. A nemzetközi kimutatások szerint egyes országok nemcsak időnként, hanem folyamatosan is képesek fenntartani a gazdasági fejlődést, növelni az általános életszínvonalat és hatást gyakorolni szomszédaikra vagy akár a távolabbi országokra.

A legmegbízhatóbb ebből a szempontból a Dél-Afrikai Köztársaság, Kelet-Afrikában Kenya, az utóbbi időben egyre inkább Etiópia, a Guineai-öbölben Nigéria, a nagyon stabil Ghána, valamint a hosszas polgárháború után magára talált Angola. Nem beszélve a Szaharától északra fekvő országokról, amelyek kulturálisan és politikailag is különválnak a kontinens déli területein található államoktól, fejlettségben is messze fölöttük állnak, és a politikai helyzet függvénye, kell-e számolni hosszú távon az olajban gazdag Líbiával, Algériával, Marokkóval vagy Egyiptommal.

 

A robbanásszerűen fejlődő Luanda. Méregdrága tornyok a bozótosban Forrás: Reuters 

Etiópia tipikus példája annak, hogy a sok ember nem feltétlenül jelent szegénységet. A nyolcvanas években Etió­pia pusztító szárazsággal és éhínséggel küzdött, legendássá vált nincstelensége, a bélyeg pedig rajta ragadt. Az ország helyzete akkor sem volt tökéletesen kétségbeejtő, csak a média torzító hatása miatt lett az ország neve az éhínség szinonimája, ma pedig – miután átvészelt egy újabb, de kevésbé dokumentált szárazságot – egy százmilliós ország, amely ugyan hatalmas nincstelen tömegek otthona, de 2003-tól ­2014-ig tíz százalék fölötti GDP-bővülést ért el, regionális szerepe pedig megkérdőjelezhetetlen.

A hatalmas tömeg több mint fele élt rendkívüli szegénységben 2000-ben, ez az arány tavaly 33 százalékra csökkent, a gazdagok száma pedig jelentősen nőtt. Elemzők rámutatnak, az afrikai lakosság 2050-re meg fog duplázódni, a mai 1,2 milliárd főről közel két és fél milliárdra, amelyet semmiféle programmal nem lehet megállítani. A hatalmas növekedés azt is jelenti, hogy az évszázad közepén az afrikai lakosság fele 25 év alatti lesz, a számokat tekintve pedig egyértelműnek tűnik, hogy a többség a hazájában marad. Csakhogy az a töredék, amely Európában látja a jövőt, az is tízmilliókban mérhető, így lehet bármilyen vonzó Johannesburg, Lagos vagy Nairobi a térség lakói számára, mindenképp lesz egy tömegnek számító közösség, amelynek a csillogó afrikai városok nem elegendőek.

Visszatérő portugálok

A világ legdrágább városa jelenleg meghökkentő módon az angolai Luanda. Egy belvárosi lakás négyzetmétere 2,5 millió, ugyanennek a lakásnak a kibérlése egy hónapra 700 ezer, egy farmernadrág 32 ezer forintba kerül abban a városban, ahol 1975-ben egyik napról a másikra elmentek a portugál gyarmatosítók, és a dzsungel beköltözött az áram és víz nélkül haldokló városba. Azóta fordult egyet a világ, Angola meggazdagodott az olajkincséből, a rengeteg pénzt pedig Portugáliában költi el, ahol a gazdag angolaiak ingatlanokat vásárolnak, odahaza pedig évek óta tart a visszatérés a gyűlölt és imádott távoli gyarmatra. Portugália gazdasága sokkal szerteágazóbb, stabilabb és kifinomultabb, mint a bivaly­erős Angoláé, amely azonban egy lábon áll, de most az angolaiak számítanak gazdagnak a portugálokhoz képest. Az elmúlt években több tízezer portugál költözött Angolába, ahol nincsenek nyelvi problémáik, munka van bőven, és – hazájuktól eltérően – meg is fizetik őket. Luanda épp átalakulóban van, néhány év alatt modernizálják az egész várost, hogy rá se lehessen ismerni a régi fővárosra. A kimutatások szerint Angola még az út elején jár, hiszen az olaj többsége az Egyesült Államokba vándorol, a belső reformok pedig lassabbak, mint az elvárható volna, s afrikai sajátosságként az egész lakosság nem élvezheti a gazdagságot, igaz, a mélyszegénységből rengetegen kikerültek, és egyre több az angolai szupergazdag. A fejlődés egyértelmű jele, hogy Luandában van kínai negyed, márpedig a ­kínaiak nem szoktak letelepedni olyan városban, ahol a kereskedelmet veszély fenyegeti.

Magyaridok.hu
  • Majdan Minszkben
    A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Vidnyánszky, a „román”
    A DK-szimpatizánsok keménymagja egyenesen Romániába zavarnák „vissza” a Beregszászról származó művészt.
  • Trianon 100 kompozíció a debreceni virágkarneválon
    Bár a járványhelyzet miatt elmarad a virágkocsik és a művészeti csoportok hagyományos felvonulása augusztus 20-án Debrecenben, az 51. virágkarnevált megtartják: tíz színpompás virágkompozíciót tekinthetnek meg majd az érdeklődők a főtéren, a táncosok pedig a város különböző pontjain mutatkoznak be - jelentették be a szervezők csütörtökön sajtótájékoztatón, ahol bemutatták a készülő virágkocsikat is.
  • Népszerű a Mahart nyaralóhajózási programja
    Sikerrel indult júliusban a Mahart nyaralóhajózási programja, jelentős az érdeklődés, a hajók kihasználtsága augusztusban 62 százalékos - közölte Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos sajtótájékoztatón csütörtökön Budapesten.
MTI Hírfelhasználó