A növekvő lakosság nem jelent automatikusan általános szegénységet.
2017. július 14. 21:13
Afrika a legszegényebb az összes kontinens közül, ám ez nem jelenti azt, hogy a globális versenyfutásban esélytelen volna nagy eredmények elérésére. A nemzetközi kimutatások szerint egyes országok nemcsak időnként, hanem folyamatosan is képesek fenntartani a gazdasági fejlődést, növelni az általános életszínvonalat és hatást gyakorolni szomszédaikra vagy akár a távolabbi országokra.
A legmegbízhatóbb ebből a szempontból a Dél-Afrikai Köztársaság, Kelet-Afrikában Kenya, az utóbbi időben egyre inkább Etiópia, a Guineai-öbölben Nigéria, a nagyon stabil Ghána, valamint a hosszas polgárháború után magára talált Angola. Nem beszélve a Szaharától északra fekvő országokról, amelyek kulturálisan és politikailag is különválnak a kontinens déli területein található államoktól, fejlettségben is messze fölöttük állnak, és a politikai helyzet függvénye, kell-e számolni hosszú távon az olajban gazdag Líbiával, Algériával, Marokkóval vagy Egyiptommal.
A robbanásszerűen fejlődő Luanda. Méregdrága tornyok a bozótosban Forrás: Reuters
Etiópia tipikus példája annak, hogy a sok ember nem feltétlenül jelent szegénységet. A nyolcvanas években Etiópia pusztító szárazsággal és éhínséggel küzdött, legendássá vált nincstelensége, a bélyeg pedig rajta ragadt. Az ország helyzete akkor sem volt tökéletesen kétségbeejtő, csak a média torzító hatása miatt lett az ország neve az éhínség szinonimája, ma pedig – miután átvészelt egy újabb, de kevésbé dokumentált szárazságot – egy százmilliós ország, amely ugyan hatalmas nincstelen tömegek otthona, de 2003-tól 2014-ig tíz százalék fölötti GDP-bővülést ért el, regionális szerepe pedig megkérdőjelezhetetlen.
A hatalmas tömeg több mint fele élt rendkívüli szegénységben 2000-ben, ez az arány tavaly 33 százalékra csökkent, a gazdagok száma pedig jelentősen nőtt. Elemzők rámutatnak, az afrikai lakosság 2050-re meg fog duplázódni, a mai 1,2 milliárd főről közel két és fél milliárdra, amelyet semmiféle programmal nem lehet megállítani. A hatalmas növekedés azt is jelenti, hogy az évszázad közepén az afrikai lakosság fele 25 év alatti lesz, a számokat tekintve pedig egyértelműnek tűnik, hogy a többség a hazájában marad. Csakhogy az a töredék, amely Európában látja a jövőt, az is tízmilliókban mérhető, így lehet bármilyen vonzó Johannesburg, Lagos vagy Nairobi a térség lakói számára, mindenképp lesz egy tömegnek számító közösség, amelynek a csillogó afrikai városok nem elegendőek.
Visszatérő portugálok
A világ legdrágább városa jelenleg meghökkentő módon az angolai Luanda. Egy belvárosi lakás négyzetmétere 2,5 millió, ugyanennek a lakásnak a kibérlése egy hónapra 700 ezer, egy farmernadrág 32 ezer forintba kerül abban a városban, ahol 1975-ben egyik napról a másikra elmentek a portugál gyarmatosítók, és a dzsungel beköltözött az áram és víz nélkül haldokló városba. Azóta fordult egyet a világ, Angola meggazdagodott az olajkincséből, a rengeteg pénzt pedig Portugáliában költi el, ahol a gazdag angolaiak ingatlanokat vásárolnak, odahaza pedig évek óta tart a visszatérés a gyűlölt és imádott távoli gyarmatra. Portugália gazdasága sokkal szerteágazóbb, stabilabb és kifinomultabb, mint a bivalyerős Angoláé, amely azonban egy lábon áll, de most az angolaiak számítanak gazdagnak a portugálokhoz képest. Az elmúlt években több tízezer portugál költözött Angolába, ahol nincsenek nyelvi problémáik, munka van bőven, és – hazájuktól eltérően – meg is fizetik őket. Luanda épp átalakulóban van, néhány év alatt modernizálják az egész várost, hogy rá se lehessen ismerni a régi fővárosra. A kimutatások szerint Angola még az út elején jár, hiszen az olaj többsége az Egyesült Államokba vándorol, a belső reformok pedig lassabbak, mint az elvárható volna, s afrikai sajátosságként az egész lakosság nem élvezheti a gazdagságot, igaz, a mélyszegénységből rengetegen kikerültek, és egyre több az angolai szupergazdag. A fejlődés egyértelmű jele, hogy Luandában van kínai negyed, márpedig a kínaiak nem szoktak letelepedni olyan városban, ahol a kereskedelmet veszély fenyegeti.
Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
A „politikai korrektség” pszichoterrorja hatott. Egy újságíró agya áldozatul esett: meghibbant attól a megfeleléskényszertől, amelyet környezete kialakított benne. Nem merte leírni azt, hogy a tettes, a bűnöző, a terrorista.
Nyílt levél színművészeinktől - A Színház- és Filmművészeti Egyetemen százötvenöt éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy támogatunk minden olyan átalakítást, amely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot - továbbfejlesztve azt - nemzeti örökségünk megőrzésének és gyarapításának szolgálatába állítja.
Ha Magyarország nem engedi, hogy a koronavírus-járvány ismét "felszaladjon", ha "észnél van a határvédelemnél", ha támogatja a beruházásokat és a munkahelyteremtést, és ha nem engedi, hogy "baleknak" nézzék Nyugaton, akkor megerősödve kerülhet ki a válságból - mondta Orbán Viktor kormányfő a közrádióban.
Sajnos, korábban valahogy (nyilván nem véletlenül!) nem fordítottak kellő figyelmet a magyar történelem tanításában a kimagasló személyiségekre, eseményekre. Példa erre a 907-es pozsonyi csata vagy a második, 1285 februárjában történt tatárjárás, amely fényes magyar győzelemmel végződött.
Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
A „politikai korrektség” pszichoterrorja hatott. Egy újságíró agya áldozatul esett: meghibbant attól a megfeleléskényszertől, amelyet környezete kialakított benne. Nem merte leírni azt, hogy a tettes, a bűnöző, a terrorista.
