Palagáz és demokrácia
Ha valaki eddig nem sejtette, most megtanulhatja: a gazdaság szavai csupán alakjukban különböznek a politika szóképeitől, tartalmuk azonos.
2017. augusztus 1. 18:15

A verseny: harc. A piac: csatatér. A konkurencia: ellenség. A kooperáció: szövetség. A monopólium: uralkodás. A tőke: hatalom.

A tananyagot most éppen a transzatlanti szövetségen belüli energetikai harc szolgáltatja, amely leplezetlenül zajlik az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között. Előbbi képviselőháza e héten fogadott el egy törvénycsomagot, amely széleskörűen szankcionálja az Oroszországgal folytatott európai energetikai együttműködést. Olyannyira, hogy nemcsak államokon, még az európai cégeken is számon kérné, hogy hagyományos gázüzleteket kötnek, sőt terveznek kötni (lásd pl. Északi Áramlat II.) az oroszokkal.

Szép új világ van itt kibontakozóban.

Az amerikaiak több legyet is ütnének egy csapással.

Leginkább saját cseppfolyósított gázexportjuk előtt tisztogatnák meg a terepet, mondván, hogy Európának a folyékony palagáz jóval előnyösebb lenne. Persze nem anyagilag, hanem politikailag. Csökkenne Európa orosz energiafüggése, nőne az amerikai profit, és mégiscsak megnyugtatóbb egy jó baráttól, mintsem egy gyanús eurázsiaitól függeni.

Geopolitikai reflexeik egyébként is régóta rángatóznak Európa és Oroszország energetikai frigyétől. Tradicionálisan tartanak attól, hogy ez akár egy új szárazföldi világhatalmi csomósodás előjátéka lehet, persze nem ma, talán még nem is holnap, de esetleg holnapután. Tudják, hogy az energia milyen szoros kötéseket képes kialakítani, márpedig Európa és Oroszország szerintük már most is szorosabb a kelleténél.

Mindemellett még Donald Trumpot is kellemetlen helyzetbe hozhatják, ami az amerikai belpolitikában mostanság prioritás. Az oroszbarátság gyanújával körbekerített elnök nemigen ellenezheti a szankciókat, mert ezzel a gyanút erősítené. Pedig „oroszbarátsága” jól jönne, mondjuk a szíriai helyzet rendezésénél, ami nemcsak az érintettek, hanem a térség, sőt az egész világ érdeke. Csakhogy Trump ez idő szerint gúzsba kötve kénytelen a világpolitika parkettjén táncolni, s ki tudja, mit hoz neki a közeljövő…

Szokásuktól eltérően az Európai Unió vezetői – akik az európai cégek érdekeit nagyon is a szívükön viselik – ezúttal feltűnően erőteljesen tiltakoznak. Ennek fényében még érthetőbb lett Angela Merkelnek a korábbi G-20-as csúcson tett megjegyzése Amerika halványuló európai elkötelezettségéről, hiszen nyilván már akkor is voltak a készülő törvénycsomagról információi.

Sem őt, se más európai kollégáját aligha nyugtatja meg, hogy a csomagra még az amerikai szenátusnak is rá kell bólintania. Valószínűtlen ugyanis, hogy az amerikai politikai és gazdasági elit ne „vajazta volna le” ezt a kiemelten fontos stratégiai tervet. Szóval nyílt harc ez már az energetikai csatatéren a szövetségesekből ellenségekké vált felek között.

 Egy amerikai politikus még azt sem restellte kijelenteni, mindez csupán azt célozza, hogy Európa egésze demokratikus és szabad legyen”.

Ebből aztán a szamár is láthatja, mily mély összefüggés van a palagáz és a demokrácia között. 

Galló Béla, mozgasterblog.hu
megmondó
Egy amerikai tőzsdespekuláns széles, több kontinenst lefedő hálózatot szőtt az utóbbi negyven évben.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI