A zátonyra kormányzott zászlóshajó
Szabad Európa Rádió (SZER) - a vég jelei. Várkonyi Balázs írásából.
2017. augusztus 29. 19:49
"Az amerikai fenntartó az amúgy is jelentősen túlköltekező SZER-t spórolásra utasította. Mindegyre az okot keresték, amivel a nézetük szerint funkcióvesztett intézmény megszüntethető. Felfigyeltek arra, hogy München trükközik a hallgatottsági mutatókkal.
 
Egy, a SZER által végzett 1989-es közvélemény-kutatás a magyar adások 58 százalékos hazai hallgatottságát mutatta ki. A hozzáértő a képtelen szám hallatán akár röhögőgörcsöt is kaphatott volna. Különös módon készült a felmérés: Bécsben és Münchenben magyar turistákat faggattak, fizetségért töltötték ki az íveket, így aztán volt, aki egyszerre egy tucat ívet is kitöltött. Szakszerűtlen kérdezést szakszerűtlen feldolgozás követett. Így adódott a legnépszerűbb hazai műsorokat is meghaladó hallgatottsági index. A valóság ezzel szemben egészen más volt.
 
Borbándi Gyula könyvében végigköveti az eseményeket. Idézi a SZER közvélemény-kutató osztályának 1990 nyarán végzett felmérését, valamint felidézte személyes tapasztalatait, amelyek szerint a nyugati hallgatottság 1988-89 folyamán nőtt, és „a SZER soha nem volt olyan hallgatott a nyugati magyaroknál, mint a demokrácia térfoglalásának és győzelmének évében”. Hónapok óta tartó találgatások után 1990. október 26-án jelentette be a vezetőség az újabb takarékossági intézkedéseket (elsősorban magyar és csehszlovák területen). A magyar osztály napi műsora rövidült, műsorszámok szűntek meg, a külső munkatársak száma csökkent. Ezzel egy időben érezhetően romlott a műsor minősége, „a szerkesztőség egy része – és nem is a gyengébb – kétségbe vonta, helyes-e a munka jelentős részét Budapestre telepíteni”. A müncheni rádióadás megkezdésének negyvenedik évfordulójára való emlékezést 1991-re beárnyékolta a rádió létének-nemlétének kérdése. A szerző megállapítása szerint bár kínálkozott volna feladat a SZER részére az új viszonyok között is, ehelyett inkább a magyar belpolitikával való foglalkozás növekedett, a külső munkatársak elhallgattak, így a SZER sajátos nyugati jellege is elhalványodott.”  
 
Régi axióma, hogy minden modell annyit képes átörökíteni, amennyit a modellt működtető mechanizmus önmaga is tükrözni képes. Ha a hazai sajtóközállapotokra tekintettel vagyunk, nyilvánvaló, hogy a tükröző szerep torzul a mechanizmus betegségei okán, mert a sajtó olyan, amilyen. Amilyenné válhatott negyven év alatt. Ám, hogy „a szabadság hangját” hozó müncheni műhely hangkulisszája mögött milyen erőrendszert találunk, arról sokáig nem volt fogalmunk.
 
Az 1991-es feljegyzésem egy müncheni munkaértekezletről, első kézből, a jelen lévő Rajki László közlése alapján: „A bizottsági ülés végtelen nyugalmát a kazah szerkesztő törte meg. Szavai agresszíven belerobbantak a csöndbe. Lengyelek, szlovákok, magyarok, románok kapták föl a fejüket. Azt fejtegette a kazah kolléga, hogy beszélhetnek a műsorokban demokráciáról, elveszményekről, társadalmi és politikai magatartási modellekről, ha a szerkesztőségekben tort ül a diktatúra. A kisebbség diktatúrája a többség felett. Az eddig csendben lévők meredten néztek a közös igazságot kimondóra.”
 
Ahol naponta koptatott jelszó volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának az eszmék és gondolatok szabad áramlásáról szóló idézete, a „birtokon belüli” gondolatok már régen nem áramolhattak szabadon. Sok más mellett ez, az intézményi önkény is a SZER végveszélybe kerülésének egyik oka."
 
(Részlet Várkonyi Balázs: A zátonyra kormányzott zászlóshajó - A Szabad Európa Rádió agóniája 1988–1993 című írásából, mely teljes terjedelmében megtalálható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) kiadásában megjelent Rendszerváltó Archívum folyóiratában, melyet olvasására szívesen ajánlunk.)
gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó