András tényleg kiabálhatna
Mi a szartól félsz? Hát kik ezek?
2017. szeptember 3. 23:51

Azt mondod a Mancsban (2017. aug. 24.): Én ugyanúgy kiabálnék, mint Schilling, csak gyáva vagyok hozzá… Néha betelik a pohár és akkor elmormolom magamban, hogy gyáva és cinkos, aki néma. Néha meg azt gondolom, hogy nekem nem a kiállás a dolgom, aztán meg azt, hogy nincs olyan, hogy nem ez a dolgom. Zavarban vagyok, és ez dühít… Legszívesebben ordítanék, de nem merek. Tartok a következményektől. Hogy mi lesz velem, de nem csak velem, hanem a környezetemmel is.

András, bátor, aki kimondja, hogy gyáva, de gyáva, aki nem meri kimondani azt, amihez nem kell különösebb bátorság. És, tudod, a legnagyobb baj, hogy ma, majdnem harminc évvel a szocializmusnak mondott átkos megszűnése után be kell szarnod attól, hogy kimondod a véleményed. Hogy féltened kell magadat és a környezeted, gondolom, a családodra gondolsz, a gyerekeidre.

András, amit kimondtál, a maga módján az is „kiabálás”, mert mindenki tisztában van azzal, hogy kikről és mikről beszélsz. Kiabálás az is, hogy elmondod: kiabálnál.(...)

Ilyen, András, ilyen, amiért akkor is kiabálnod kellene, ha ezzel ártasz magadnak és környezetednek.(...)

András, nem kell azon gondolkodnod, hogy mi lesz veled.

Nagy színész vagy, művész, aki magasról szarhat azokra, akik ma még politikusok, hatalmat gyakorló pöffeszkedők, holnap meg ugyanúgy eltűnnek a süllyesztőben, mint a miskolci rendőrkapitány, tudod, a kurva még akkor is kurva lesz, amikor ő már rég nem lesz rendőrkapitány.

Latabár Kálmán akkor is mert, amikor ennél gyalázatosabb volt a helyzet, tudod, fogta Rákosi képét, és körbehordozta a díszletszobában, azt mondogatva: „Hova akasszam?… Hova akasszam?”

András, félelmetes, amit mondasz: Az az én hírem, vagy idézőjelesen az imázsom, hogy ami a szívemen, az a számon. Épp ezért vagyok dühös, mert elérték, hogy féljek, nem tudom azt mondani, ami a szívemen van.

Ez az igazi gyalázat, András: „Elérték, hogy féljek!” Nem jöttél rá, hogy ez az igazi botrány? Hát hol élünk, kérdem én is, ahogy Te kérdezted: „Milyen világ ez már?!”

Ilyen világ, András, és még csak olyan hatalmaskodó politikust sem lelsz, aki emiatt szégyellné magát. Mit mondott Bibó? „Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” Demokrata vagy, ennyi ésszel és tehetséggel megáldva nem lehetsz más. Akkor hát hol a bátorság, András?

Mi a szartól félsz? Ezektől? Hát kik ezek? (...)

András, elégedj meg kevesebb pénzzel, és gyarapítsd az erényeidet, melyeket azzal is jól jellemzel, hogy mondod, ami a szíveden. Te nem vagy eladó. Megfizethető vagy, kötelező, hogy megfizessenek, de tilos, hogy megvásároljanak. Akkor kell igazán féltened magad és környezetedet, ha ez megtörténik.

Mondod, tüntetésre nem jutsz ki, este játszol, „de bennem van, hogy kimegyek, annyira elegem van néha”. Meg hogy „a közérzetem afelé visz, hogy előbb-utóbb én is kimegyek az utcára”.

András, inkább kerülj az utcára (nyugi, nem fogsz), de ne légy lealázottá.

Gondolj Máraira, aki inkább elment a hazából, hogy a hazához hű író maradhasson.

Neked itt a helyed, nem kell elmenned. De maradnod és itt élned csak úgy érdemes, ha kiabálod, ami a szíveden.

Baráti öleléssel köszönt rajongód, aki Pécsett nézi meg a Hegedűst: Bandó

Nagy Bandó: Merj ordítani, Stohl András!

24.hu
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI