Özönlenek a panaszok... I.
Változatlanul nem számíthat a Taláros Testület nyugalmas napokra. A héten 23 döntés született. Íme!
2017. október 6. 16:53

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Már az elolvasásuk, s főleg a megértésük is  ”hősi tett”, - az igazság ”megtalálása” pedig, ”észbontó” feladat.

A héten 23 döntés született. Íme!

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései

Végrendeleti örökös földszerzése.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. § 7) pontja, a 10. § (2) bekezdés, a 34. § (1) és (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz  vizsgálata.

Az indítványozó végrendelet alapján három külterületi szántó művelési ágú föld-ingatlant örökölt. Az eljáró közjegyző megkereste az illetékes kormányhivatalt hatósági bizonyítvány kiadása végett. A kormányhivatal a bizonyítvány kiadását megtagadta, tekintettel arra, hogy az indítványozó (végrendeleti örökös) birtokában lévő föld területnagysága már meghaladja az 1 hektárt és az indítványozó nem minősül földművesnek, további földszerzése a tulajdonszerzési korlátozás megsértését eredményezné, így tulajdonszerzésének a támadott jogszabályi rendelkezés szerinti feltételei nem állnak fenn. Minderre tekintettel a közjegyző a mezőgazdasági ingatlanokat a törvényes öröklés rendje szerint a Magyar Államnak adta át. A végzés ellen az indítványozó fellebbezéssel élt, a másodfokú bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sérti a jogállamiság elvét, az alapvető jogokat aránytalanul korlátozza, sérti a tulajdonhoz való jogot és a jogegyenlőség elvét..

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a végrendeleti örökösnél a hatósági jóváhagyás megtagadása esetén olyan vagyoni hátrány jelentkezik, amelyet a törvény nem kompenzál, vagyis az Alaptörvény által előírt arányosság követelménye nem teljesül. A mulasztás kiküszöböléséhez az szükséges, hogy a végrendeleti örökös az állammal, mint szükségképpeni örökössel szemben vagyoni ellentételezéshez jusson. Az Alkotmánybíróság ezért  jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, és felhívta az Országgyűlést egy kompenzáló szabály megalkotására 2017. december 31-ig.

A Taláros Testület a jogalkotói mulasztás megállapításán túl kimondta: nem érvénytelen az a végrendeleti rendelkezés, amelynek kapcsán a hatóság a tulajdonszerzés jóváhagyását megtagadta. Az örökhagyó és az örökös örökléshez való joga az Alaptörvény védelme alatt áll, ezért minden olyan szabály, amely az öröklés címén való tulajdonszerzést korlátozza, az öröklési jogba való beavatkozásnak minősül. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint mulasztás megállapításáról, IV/24/2017.)

A határozathoz Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Stumpf István különvéleményt, Pokol Béla  párhuzamos indokolást csatolt.

Kártérítés megfizetése.

A Debreceni Törvényszék 1.G.40.057/2012/118. számú ítélet, a Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.106/2015/7. számú ítélet, és a Kúria Gfv.VII.30.183/2015/10. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó főtevékenységként hortobágyi fehér lúd, illetve hortobágyi pekingi kacsa tenyésztésével és fajtafenntartó nemesítésével foglalkozó termelő cég. A legális tollszedési tevékenységével azért hagyott fel, mert az alperesi állatvédő alapítvány és az alperesi vágóhidak közötti szerződés kötelezően írta elő ezt a feltételt. Ennek következtében az alperesi vágóhidak valamint az indítványozó közötti szerződés kikötötte, hogy a vágóhidak kizárólag akkor veszik meg az indítványozó lúdtojásait, ha az indítványozó vállalja, hogy a lúdtojásokat produkáló törzsállományáról a jövőben nem szed tollat. Tehát az indítványozó nem önként döntött úgy, hogy befejezi a legális tollszedési tevékenységet, és nem önként szenvedett el kárt, hanem jogellenes gazdasági kényszerbe került. Amennyiben az indítványozó nem fogadta volna el ezt a feltételt, akkor a perbeli kárhoz képest négyszeres kárt szenvedett volna el, mert a tojások eladatlanul megsemmisültek volna.

Az indítványozó álláspontja szerint az első- és másodfokú határozatok a keresetét tévesen és jogszabálysértő módon ítélték meg, a keresetét elutasították, a Kúria pedig a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. 

Véleménye szerint a Kúria döntésének azon megállapítása, hogy az indítványozó önkéntesen szüntette be a tevékenységét alaptörvény-ellenes. A bíró döntések megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogát, mert a gazdasági érdekének indokolatlan, aránytalan sérelme valósult meg amikor a két fő gazdasági tevékenysége közül az egyiket kénytelen volt abbahagyni, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát is, mert a Kúria ítéletében nem a csatolt okiratokra, tanúvallomásokra, peradatokra, hanem az alperesek bizonyítatlan állításaira alapozta döntését. 

***

A Taláros Testület érdemi vitája során nyilvánvalóvá váltak az indítvány indokolási hiányosságai. Az Alaptörvény 28. cikke Alaptörvényben biztosított jogot nem tartalmaz, így arra alkotmányjogi panasz keretében hivatkozni nem lehet. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének, XIII. cikkének, valamint XXVIII. cikkének sérelme vonatkozásában pedig sem az indítvány, sem az indítványkiegészítés nem tartalmaz olyan érvelést, mely alkotmányjogilag releváns lenne.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/352/2016.)

A végzéshez Czine Ágnes, Sulyok Tamás, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt  csatolt.

Beavatkozás iránti kérelem elutasítása.

Az Egri Törvényszék 12.P.20166/2014/47. számú végzés, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 56. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az Egri Törvényszék az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapítása iránt folyamatban levő perben a beavatkozás iránti kérelmét elutasította. Az elutasító végzés ellen nem volt helye fellebbezésnek. Az indítványozó azért kérelmezte a beavatkozás engedélyezését a közérdekű perbe, mert a pernyertesség esetén úgy látja, hogy saját gyermekeinek az egyenlő bánásmódhoz való joga érvényesülése is biztosított lenne. A per tárgya ugyanis egy olyan közoktatási gyakorlat alkalmazása, mely kultúra- és társadalmi rétegfüggő mérési eljárások alkalmazásával az iskolaköteles normál képességű roma tanulókat etnikai alapon, közvetlenül megkülönbözteti azzal, hogy őket indokolatlanul minősíti fogyatékosnak. 
Az indítványozó álláspontja szerint a határozat megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az I. cikk (3) bekezdésébe foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvét, a XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmát, mert véleménye szerint ezen alapvető jogok potenciális sértettjeit is megilleti a bírósághoz való fordulás joga. Továbbá sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mert elutasították a kérelmét, ezzel megvonták azt a lehetőséget, hogy a beavatkozása nem csupán a saját, egyéni szempontjainak bemutatásával járulhatott volna hozzá a felperesek pernyertességéhez, hanem azzal is, hogy számára olyan jogorvoslati lehetőségek is biztosítottak lettek volna, amelyek a közérdekű igényérvényesítőt nem illetik meg. Állítja még: sérült továbbá a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga is, mert a Pp. 56. § (3) bekezdése ezen végzés elleni fellebbezést kizárja. 

***

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a beavatkozók kérelmét elutasító végzés elleni fellebbezést jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával összefüggésben nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést,, azért az Abtv. 64. § d) pontja alapján az alkotmányjogi panaszokat visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3088/2015.)

A végzéshez Hörcherné Marosi Ildikó, Salamon László és Sulyok Tamás különvéleményt csatolt.

Nyugellátás megállapítása.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2012. október 12. napja és 2012. december 31. napja között hatályos 13. §-a, valamint a Kúria Mfv.III.10.045/2016/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert az öregségi nyugdíj összegének meghatározásának alapjául szolgáló összegből előírt levonás az indítványozó olyan munkavégzésért kapott pénztulajdonát csökkenti, amely aktív kereső korszakában azonos jogcímen és összegben már csökkentésre került. Sérti továbbá az Alaptörvény XIX. cikk (1) és (4) bekezdését, mert az előírt levonással csökkenő öregségi nyugdíj az indítványozó szociális biztonságát és időskori megélhetéséhez való jogát veszélyezteti.

Az indítványozó érvelése szerint a támadott bíró döntések is jogszabály-ellenesek, sértik az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, és a XIX. cikk (4) bekezdését.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a korhatár előtti ellátás automatikusan válik öregségi nyugdíjjá. A korhatár előtti ellátás összegére speciális csökkentő szorzók voltak és vannak hatályban, amelyek létjogosultsága arra vezethető vissza, hogy az, aki a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárnál hamarabb kéri az ellátás megállapítását, rövidebb ideig fizet nyugdíjjárulékot, mint az, aki a korhatár betöltésével kéri az ellátás megállapítását.

A sérelmezett szabályok kielégítik a szükségességi és arányossági teszt által támasztott követelményeket és nem sértik az Alaptörvény nyugdíjak alapjának számítási módjára vonatkozó paragrafusait. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1856/2016.)

A határozathoz Dienes- Oehm Egon és Juhász Imre párhuzamos indokolást fűzött.

Vízvezetési szolgalmi jog.

A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 80. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Alapjául szolgáló ügyben a helyi önkormányzat kérelmet nyújtott be az illetékes I. fokú vízügyi hatósághoz, amelyben a leendő felperes tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan vízvezetési szolgalom fennállásának megállapítását kérte. Megtörtént.

A felperes fellebbezett az elsőfokú közigazgatási határozat ellen, majd ennek sikertelenségét követően a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt pert indított a közigazgatási és munkaügyi bíróságon.

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája  az előtte folyamatban lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett, az Alkotmánybíróságtól kért előzetes állásfoglalást.  A véleményét természetesen mellékelte. Érvelése szerint sérti a jogállamiság elvét és a tulajdonhoz való jogot, ha vízvezetési szolgalom utólagos megállapítása esetén az érintett ingatlan tulajdonosa nem élhet kártalanítás iránti igénnyel. Állítja: a szabályozás nincs összhangban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, illetve az új Ptk. rendelkezéseivel sem.

***

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. Megállapította: a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 80. § (3) bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tulajdonhoz való jog sérelme okán – alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: III/1378/2017.)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései

Vezetői engedély tartózkodási hely hiányában.

A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) kormányrendelet 15. § első mondata elleni bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az eljárás alá vont személyt érvénytelen hatósági engedéllyel közlekedett személygépjárművével, ezért az illetékes rendőr-főkapitányság pénzbírsággal sújtotta. A büntetés ellen kifogással élt, melyben előadta, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésre tekintettel, Magyarország területén lévő szokásos tartózkodási hely hiányában, érvényes okmányokat beszerezni nem tudott. Álláspontja szerint a támadott jogszabály a külföldön dolgozó és élő magyar állampolgárok jogait jelentősen sérti, valamint az Alapjogi Charta 45. § (1) bekezdésébe is ütközik, ugyanis a rendelkezés alapján vezetői engedélyt csak olyan kérelmezőnek lehet kiadni, akinek szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van.

Az indítványozó bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - szerint a támadott rendelkezés sérti a jogállamiság elvét, az Alaptörvény E) cikkében, T) cikkében foglaltakat és a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, mivel magyar állampolgárok bejelentett magyarországi lakóhely, vagy szokásos tartózkodási hely hiányában ügyintézésük során nehézségbe ütköznek, jogaikat érvényesíteni, kötelezettségeiket teljesíteni nem tudják..

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdés szerinti törvényi feltételeknek, ezért azt, az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/1037/2017.)

Túlterjeszkedés a fellebbezési kérelmen.

A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.506/2016/18. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli alperes - gazdasági társaság és a perbeli felperes gazdasági társaság között vállalkozási szerződés jött létre, amelynek tárgya az indítványozó tevékenysége során keletkező szelektíven gyűjtött hulladékfajták felperes igénybevételével történő begyűjtése és elszállítása volt. A felperes a szelektív szemétszállításhoz engedéllyel nem rendelkezett, ezért azt alvállalkozó útján teljesítette. Az indítványozó a perbeli szerződést felmondta, és a szemétszállítási díj ellenértékét nem fizette ki.

A felperes keresetében kérte az indítványozót a vállalkozási díj megfizetésére való kötelezésére. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és kötelezte az indítványozót meghatározott összeg és kamati megfizetésére.

Az indítványozó szerint a támadott döntés sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, mivel a másodfokú bíróság olyan kérdésben is döntött a fellebbezés során, amelyet fellebbezéssel nem támadtak, így az első fokon jogerőre emelkedett..

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasz befogadásának fontos feltétele, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Ez a panasz azonban  az alapjog tekintetében nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést, ezért nem értékelhető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.  A testület ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/492/2017.)

Tartozás megfizetése.

A Veszprémi Törvényszék 1.Pf.21.013/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli alperes - üdülőhasználati jogot vásárolt, amelyhez hitelszerződést kötött a perbeli felperessel. A perbeli felperes először fizetési meghagyás kibocsátást kérte mert az indítványozó a hitel törlesztését megszüntette. Az indítványozó ellentmondása folytán a ügy perré alakult, a perbeli felperes a kölcsönszerződésből eredő tartozás megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót.

Az elsőfokú bíróság a tartozás megfizetésére kötelezte az indítványozót. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. 
Az indítványozó szerint a támadott döntések sértik a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát, mivel az üdülőhasználati szerződése érvénytelensége a hitelszerződést is érvénytelenné tette.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést. A befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Mindezek alapján a  testület az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/105/2017.)

Kártérítés iránti per.

A Kúria Pfv.V.21.348/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozót - fuvarozási társaságot - teljesítési segédek bevonásával kötött adásvételi szerződésből kifolyólag kár érte, ezért a már kifizetett vételárrész visszafizetése iránt pert indított (előzményper). E perben a jogerős döntés kimondta, hogy az indítványozó és az alperes között  tipikus, hitelnyújtással vegyes adásvételi szerződés jött létre. Megállapította az alperes felelősségét a szerződés meghiúsulásáért és kötelezte az alperest a vételárrész visszafizetésére. Az alperes kérelmére eljárt Kúria a jogerős döntést fenntartotta.

További káraira vonatkozóan az indítványozó újabb keresetet indított. Az elsőfokú bíróság keresetének helyt adott, ugyanakkor a másodfokú bíróság a keresetét elutasította, mert az alperes felróhatóságát nem találta megállapíthatónak. A Kúria felülvizsgálati döntésében a jogerős ítéletet fenntartotta, az alperes felróhatóságának hiányát elfogadta.

Az indítványozó szerint sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy a perben az alperes felróhatóságának tekintetében a korábbi jogerős ítélettel szembemenő ítélet született, amely a bírói döntések kötőerejét sérti. A res iudicata sérelmén túl előadja, hogy a Kúria nem vizsgálta érdemben a felülvizsgálati kérelem iratellenességre és teljesítési segédre vonatkozó hivatkozásait, amely a tisztességes eljárás sérelmén túl a fegyveregyenlőség elvének a sérelmére is vezet, mivel az előzményperben a Kúria nem állított az alperes elé hasonlóan szigorú formális követelményeket..

***

Az Alkotmánybíróság szerint a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, a bíróságok jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott ítéletekben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.

Mindezek alapján az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntések érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában meghatározott törvényi feltételek egyikének sem felel meg. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése, és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/142/2017.)

Kártérítés.

A Kúria Pfv.III.20.004/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó mint felperes keresetet terjesztett elő nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt egy kórház ellen, ahol férje elhalálozott. Keresetét az eljáró bíróságok elutasították.

Álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert elmulasztották a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó kötelezettségüket. Véleménye szerint a bíróságok megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságot is, mert egy miniszteri rendelettel ellentétes gyakorlatot mondtak ki helyesnek.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó egyetlen alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában sem adta az érdemi vizsgálat lefolytatására alkalmas indokolását alapjogai sérelmének. Beadványában a részleges pervesztességét megállapító (és helyben hagyó) bírósági ítéletek felülmérlegelését kérte, holott erre az Alkotmánybíróság hatáskörrel nem rendelkezik. A bírósági döntéseket a testület kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja, a jogértelmezés, a bizonyítékok mérlegelésének kérdése egyaránt a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróság csupán „az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki.” Ugyanez a megállapítás vonatkozik a bíróságok indokolási kötelezettségére, abból ugyanis „nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása”

Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadására a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén kerülhet sor. Az indítványozó panasz-beadványa egyik törvényi kritériumnak sem felelt meg, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja és – a jogállamiságot kimondó alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában – h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/602/2017.)

Rágalmazás polgári per során.

A Balassagyarmati Törvényszék 4.Bf.238/2016/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - magánvádló - feljelentést tett a vádlott és ismeretlen tettes ellen rágalmazás vétsége miatt, mivel a vádlott kölcsön visszafizetésére irányuló polgári perben a bíróságra előterjesztett nyilatkozatában - amelynek megszövegezése ügyvéd közreműködésével történt - valótlan tényállításokat tett.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást megszüntette, mivel az egységes bírói gyakorlat értelmében nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, és az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett tényállítása akkor sem, ha az a becsület csorbítására objektíve alkalmas. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik az emberi méltóságát, a jó hírnévhez való jogát és a véleménynyilvánítás szabadságát..

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány érvelése nem az alkotmányjogi összefüggés érdemére, hanem a bírósági döntés szakjogi felülvizsgálatára irányul. Az Alkotmánybíróság  azonban - következetes gyakorlatának megfelelően - a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság „csak” az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki.

Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek, a cselekmény jogellenességének vagy a jogellenesség hiányának a megállapítása, továbbá a valóságbizonyítás elrendelése vagy mellőzése olyan szakjogi kérdések, amelyekre az Alkotmánybíróság felülvizsgálata nem terjedhet ki. Az Alkotmánybíróság jogköre ugyanis nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz az ügyet érdemben befolyásoló alkotmányellenességet, illetve alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

A kifejtett indokok alapján a testület az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/922/2017.)

Rágalmazás polgári per során.

A Balassagyarmati Törvényszék 13.Bf.192/2016/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - magánvádló - feljelentést tett a vádlott ellen rágalmazás vétsége miatt, mivel a vádlott kölcsön visszafizetésére irányuló polgári perben a bíróságon előterjesztett nyilatkozatában valótlan tényállításokat tett.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást megszüntette. Indoklásában hangsúlyozta: az egységes bírói gyakorlat értelmében nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, és az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett tényállítása akkor sem, ha az a becsület csorbítására objektíve alkalmas. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik az emberi méltóságát, a jó hírnévhez való jogát és a véleménynyilvánítás  szabadságát..

***

Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány érvelése nem az alkotmányjogi összefüggés érdemére, hanem a bírósági döntés szakjogi felülvizsgálatára irányul. A Taláros Testület – következetes gyakorlatának megfelelően - emlékeztetett arra, hogy a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek, a cselekmény jogellenességének vagy a jogellenesség hiányának a megállapítása, továbbá a valóságbizonyítás elrendelése vagy mellőzése olyan szakjogi kérdések, amelyekre az Alkotmánybíróság felülvizsgálata nem terjedhet ki. Az Alkotmánybíróság jogköre ugyanis nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor - vélt vagy valós - jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Mindezekre tekintettel, a bírósági határozat érdemben befolyásoló alkotmányellenességet, illetve alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/921/2017.)

Felülvizsgálat kisajátítási ügyben.

A Kúria Kfv.II.37.400/2016/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók, a perbeli ingatlan tulajdonostársai - a bírósági eljárás felperesei - a tulajdonukban lévő ingatlanokra vonatkozó közigazgatási határozat megváltoztatása iránt nyújtottak be keresetet arra hivatkozva, hogy a kisajátítási hatóság elfogadhatatlanul alacsony négyzetméter árat állapított meg kisajátítási kártalanítási összegként.

Keresetüket a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A jogerős ítélettel szemben a felperesek kérelmére felülvizsgálati eljárás indult, a Kúria kérelmüket hivatalból elutasította, hangsúlyozván: kisajátítási ügyekben felülvizsgálatnak nincs helye, ha a kártalanítási összeg az egymillió forintot nem haladja meg.

Az indítványozók szerint sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joguk azáltal, hogy a kereseti kérelmüket nem kimerítő és több tekintetben hiányos első fokú ítélet ellen nincs lehetőségük jogorvoslatra amiatt, hogy a kisajátítási hatóság 1 millió forint alatti kártalanítási összeget határozott meg. Így a bírósági döntés, illetve az azt megalapozó bírósági gyakorlat a kisajátítással kapcsolatos alkotmányos garanciák érvényesítését érdemben akadályozza és ez végső soron arra vezet, hogy az állam a kisajátítási eljárás keretében lényegesen alacsonyabb szintű törvényességi kontroll mellett tud csak az ingatlanok tulajdonjogát elvonó döntéseket hozni. Álláspontjuk szerint sérült az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti, hátrányos megkülönböztetés tilalma is azáltal, hogy magánfelek közötti jogvitákban hárommillió forintos felülvizsgálati értékhatárt állapít meg, ami azonban nem vonatkozik az ingatlan tulajdonára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkozó ügyekre.

Így a szabályozás általában engedi az ingatlanokkal összefüggő jogvitákban a felülvizsgálatot, azonban amikor a tulajdonjogi jogvitát a kisajátításról döntő közigazgatási hatóság bírálja el, felülvizsgálatra az egymillió forint alatti ügyekben érthetetlen módon nincs lehetőség.

***

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésre és azok alkalmazására hivatott rendes bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.”

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1654/2016.)

Bartha Szabó József
megmondó
Egy amerikai tőzsdespekuláns széles, több kontinenst lefedő hálózatot szőtt az utóbbi negyven évben.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI