Özönlenek a panaszok... II.
Változatlanul nem számíthat a Taláros Testület nyugalmas napokra.
2017. október 7. 12:12

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Már az elolvasásuk, s főleg a megértésük is  ”hősi tett”, - az igazság ”megtalálása” pedig, ”észbontó” feladat.

A héten 23 döntés született. Íme!

 

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései

Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.159/2016/20. számú ítélete és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és az egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontja elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli felperes - rehabilitációs ellátását az illetékes kormányhivatal határozatával megszüntette és rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat ellen az indítványozó fellebbezett. A határozatot a másodfokú hatóság helybenhagyta. Az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet azonban a bíróság elutasított.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sérti a jogállamiság elvét, a tulajdonhoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel a döntés következtében nem részesül az eddig folyósított ellátásban, ezért szociális biztonsága veszélybe került.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott ítélet a contra legem jogértelmezés, meghatározott feltételek fennállása esetén alaptörvény-ellenességhez vezethet, jelen esetben azonban nem merült fel az alkalmazandó jogszabályokkal ellentétes jogértelmezés, a jogszabályi rendelkezések önkényes félretétele, továbbá a fentiekben levezetetteknek megfelelően az alkalmazott rendelkezések esetleges alaptörvény-ellenessége sem, ekként a támadott ítélet nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét sem.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/707/2017.)

A végzéshez Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

Civil szervezet megszüntetése.

A Kúria Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - jogerős döntéssel megszüntetett érdekvédelmi civil szervezet - ellen az ügyészség nyújtott be keresetet a szervezet megszüntetése iránt arra hivatkozva, hogy a nem fizető vállalkozókkal szemben "tulajdon-visszavételi" akciókat szervezett, azokat felszólítás ellenére sem függesztette fel, így működése jogszabályba ütközik.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és elrendelte a civil szervezet megszüntetését. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme során eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó elfogadja, hogy "bűnjel-lefoglalási" akcióikat a bíróság mérlegelése alapján "tulajdon-visszavételi" akciónak minősítette és jogsértőnek ítélte. Ugyanakkor azáltal, hogy a bíróság az érdek-képviseleti szervként folytatott további (egyeztetési, békéltetési, érdek-képviseleti) tevékenységüket is jogellenesnek találta, olyan döntést hozott, amely sérti az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése szerinti jogát, miszerint az érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon tevékenykedhetnek. A szervezet megszüntetését pedig a bíróság úgy mondta ki, hogy nem folytatta le az Alaptörvény 1. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti szükségességi-arányossági  vizsgálatot.

***

Az Alkotmánybíróság rámutatott: önmagában az a tény, hogy a Kúria az indítványozó értelmezésétől eltérően értelmezte mérlegelési jogkörében az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Megállapította: az indítványozó kérelme az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya .

Tekintettel arra, hogy az indítvány nem felelt meg a határozottság követelményének, illetve nem vetett fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/588/2017.)

Bizonyítékok felülmérlegelése.

A Fővárosi Törvényszék 57.Pf.637.426/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó kártérítés iránt indított pert az I. és II. rendű alperes ellen. A Budai Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletében a keresetnek részben helyt adott, és a II. r. alperest kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet a II. r. alperessel szemben is elutasította.

Az indítványozó sérelmezi, hogy a Törvényszék nem tartott nyilvános tárgyalást, és nem adott lehetőséget az indítványozónak, hogy a munkalap bizonyító ereje tekintetében nyilatkozzon. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, ezen belül a nyilvános tárgyaláshoz és a kontradiktórius eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való  jogát.

***

Az Alkotmánybíróság következetesen érvényre juttatja azt a gyakorlatát, mely szerint a jogorvoslathoz való jog annak lehetővé tételére kötelezi a jogalkotót, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében az, akinek a határozat jogát vagy jogos érdekét sérti, valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulhasson

E gyakorlat keretében az egyfokú fellebbezési rendszer kielégíti a jogorvoslathoz való jog követelményét. és az a jelen peres eljárásban is biztosítva volt a felek részére. A Pp. ezen rendelkezéseiből az következik, hogy a jogorvoslat (fellebbezés), illetve – az elsőfokú perben való pernyertességére tekintettel – a másodfokú eljárásban való tevékeny részvétel lehetősége nyitva állt az indítványozó számára. Az indítvány nem mutat rá olyan körülményre, amelyből az következne, hogy a Fővárosi Törvényszék elzárta az indítványozót a jogorvoslat, illetve az ellenérdekű fél jogorvoslati kérelmére való reagálás lehetőségétől. Ezért az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények nem valósultak meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában sem.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy eddig kimunkált gyakorlata teljes körben lefedi az indítványban előadott sérelmeket a megjelölt alapvető jogok vonatkozásában, és azok nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Ezért – az Abtv. 56. § (3) bekezdésének megfelelően – az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1055/2017.)

Szerződés érvénytelenségének megállapítása.

A Kúria Pfv.VI.20.760/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a tulajdonában levő ingatlannal kapcsolatban meghatalmazást adott arra vonatkozóan, hogy helyette és nevében az ingatlannal kapcsolatban bármely ügyben bárki előtt a meghatalmazott őt képviselje. Az indítványozó ezt követően újabb meghatalmazást adott az ingatlan értékesítésével kapcsolatban. Az első meghatalmazás alapján az ingatlant értékesítették. 

Az indítványozó szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indított, amelyet a bíróság elutasított. A Kúria - felülvizsgálati eljárása során - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint az adásvételi szerződés nem jött létre érvényesen, a meghatalmazás érvénytelen volt, nevében álképviselők jártak el, erre tekintettel sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga

***

Az indítványozó hivatkozott a tulajdonhoz való jogának sérelmére is azért, mert tulajdonának (az ingatlan fölötti tulajdoni hányadának) akarata ellenére történő elidegenítését hagyta jóvá a bíróság. Az Alkotmánybíróság ezzel az indítványelemmel szemben is megerősíttette: az eljárt bíróságok számot adtak jogi álláspontjukról, a szóban forgó tulajdoni hányad elidegenítésének jogszerűsége a meghatalmazás érvényességének függvénye, amelynek megítélése a rendes bíróságok jogértelmezési és bizonyítási feladatkörébe tartozik. Az alkotmányjogi panasz nem nyújthat alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvényben és az Abtv.-ben meghatározott hatáskörén túllépve felülbírálja a rendes bíróságok döntéseit. Az pedig, hogy a jogszerűnek ítélt meghatalmazás alapján megállapításra került a tulajdon átszállásának jogszerűsége, nem veti fel az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 29. §-ában foglaltakat.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/621/2017.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú  tanácsának döntései

Okirattal visszaélés.

A Fővárosi Törvényszék 26.Bf.10.414/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A panasz alapjául szolgáló ügyben a Fővárosi Ítélőtábla elnöke feljelentést tett az indítványozó ellen a II. kerületi Rendőrkapitányságon közokirattal visszaélés vétsége, valamint magánokirattal visszaélés vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az indítványozót a bíróság bűnösnek mondta ki, és pénzbüntetésre ítélte.

Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumának Kezelőirodájában ügyvédi minőségében megjelent iratbetekintés céljából, melynek során egy fellebbezést és egy végzést, valamint az ahhoz tartozó tértivevényeket jogtalanul megszerezte. Az indítványozó mind a nyomozás során, mind a tárgyalás során tagadta a bűncselekmény elkövetését. Panaszában sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság a kihallgatáson még csak közokirattal visszaélés vétségének elkövetésével gyanúsította, illetve azt is, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú ítéletet 9 hónapig nem foglalta írásba. Ezen kívül úgy véli, a szóban forgó bírósági végzés nem közokirat és az érkeztetett fellebbezés nem magánokirat.

***

Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. A testület álláspontja szerint a panasz azon eleme, miszerint a nyomozó hatóság a kihallgatáson még csak közokirattal visszaélés vétségének elkövetésével gyanúsította az indítványozót, nem hozható összefüggésbe a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Az okirat jellegének értelmezése szakjogi kérdés, amiben az Alkotmánybíróságnak – mivel nem negyedfokú bíróság – nincs lehetősége állást foglalni. A késedelem pedig a bűnösség megállapítására és a minősítés kérdésére nem hatott ki.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látott semmilyen alapot az eljárt bíróságok illetve bírák pártatlanságának megkérdőjelezésére. A kifejtetteket figyelembe véve– az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) és (4) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az indítványt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/807/2017.)

Kapcsolattartás elektronikus úton a polgári perben.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 394/I. § (1) bekezdés a) pontja elleni bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontja szerint ha a polgári perben a kapcsolattartás valamely fél részéről elektronikus úton történik, és az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát nem elektronikus úton terjeszti elő, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkalmazása esetén nincs arra mód az egyéb kellékhiányokkal előterjesztett keresetlevélhez hasonlóan arra, hogy a bíróság az újonnan előterjesztett, immár a megfelelő alakiságokkal rendelkező keresetlevél vonatkozásában a Pp. 132. §-ának alkalmazásával az eredeti keresetlevél benyújtása jogi hatályainak fennálltát megállapítsa.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés tisztességtelen hátrányt okoz annak a felperesnek, aki elektronikus út mellőzésével terjesztette elő a keresetlevelét. Továbbá: az a körülmény, hogy az elektronikus út elmulasztása, mint formai hiba hátrányosabb megítélés alá esik, mint bármely más formai hiányosság, ellentétes a jogbiztonság követelményével is. Mindezek alapján - az indítványozó véleménye szerint - sérül az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga..

***

Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja érdemben a bírói indítványt, ha a rendelkezések konkrét ügyben történő alkalmazása fogalmilag kizárt.

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó bírónak az előtte folyamatban lévő ügyben a Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontját már nyilvánvalóan nem kell alkalmaznia. A bírói kezdeményezésből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy e rendelkezést a 3.Kpkf.20.727/2017/2. számú végzéssel jogerőre emelkedett, keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésben alkalmazták, tekintettel arra, hogy korábban a felperes nem elektronikusan, hanem postai úton terjesztette elő a keresetlevelét. Ezzel szemben az indítványozó bírónak az előtte folyamatban lévő, a bírói kezdeményezésre okot adó ügyben már a felperes elektronikus úton előterjesztett keresetleveléről kell döntenie. A Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontja tehát ebben az ügyben nem lehet közvetlenül döntést megalapozó rendelkezés. Emiatt e rendelkezés megsemmisítése és alkalmazásának kizárása nem változtatna az ismételten előterjesztett keresetlevél megítélésén.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/1476/2017.)

Nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék.

A Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.550/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli alperes - és a perbeli felperes között munkaviszony állt fenn. A perbeli felperes kereseti kérelmében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az indítványozót nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék megfizetésére. A bíróság a kért pótlék megfizetésére kötelezte az indítványozót, aki a döntés ellen fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mivel a bíróság túlterjeszkedett az alkalmazott jogszabály tételes szövegén.

***

Az Alkotmánybíróság ezúttal is megerősíttette: a tényállás megállapítása és a jogszabályok értelmezése továbbra is a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el. Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.

Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést, továbbá nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, valamint nem felelt meg a határozottság követelményének, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/104/2017.)

Alkotmánybíróság előkészítő eljárása 

Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének egyes rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria Pfv.IV.22.026/2015/4. számú ítélete ellen általa előterjesztett alkotmányjogi panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság megsértette az Alaptörvényben biztosított jogait.

Álláspontja szerint a IV/1617-4/2016. számú bírói végzés meghozatala során alkalmazott jogszabályi illetve ügyrendi rendelkezések alaptörvény-ellenesek. Nézete szerint az Abtv. 55. § (1)-(3) és (5) bekezdése a főtitkárnak olyan hatáskört ad, mely nem előkészítést, hanem érdemi döntési mechanizmust hoz létre. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe, XXIV. cikk (1) bekezdésébe és B) cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartja, hogy a hiánypótlás nem teljesítése vagy a hiánypótlási határidő elmulasztása esetén az indítvány érdemi elbírálására nem kerül sor. Az indítványozó szerint az Ügyrend nem állapíthat meg rá nézve kötelező magatartási szabályokat, mivel nem jogszabály.

***

Az Alkotmánybíróság felidézte az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti kivételes (direkt) alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejéről az Abtv. 30. § (4) bekezdéséről szóló rendelkezést: „A döntés közlésétől, illetve az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől, valamint a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye.”

A testület hangsúlyozta:az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban, bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban, alkotmányjogi panasz alapján, vagy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata során felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangját. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A testület megállapította: az alkotmányjogi panasz a támadott rendelkezések hatálybalépését követő száznyolcvan napon túl érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja szerint: „az Alkotmánybíróság visszautasítja az alkotmányjogi panaszt, ha az indítvány elkésett.”

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 26. § (2) bekezdésében és 30. § (4) bekezdésében foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/664/2017.)

Személyiségi jog megsértése, sérelemdíj.

A Kúria Pfv.IV.20.205/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozóval szemben büntetőeljárás során az elsőfokú bíróság előzetes letartóztatást rendelt el, amelyet aztán az eljáró bíróság meghosszabbított.

Az indítványozó - perbeli felperes - keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli alperes bíróság megsértette személyi szabadságát, családhoz való jogát és emberi méltóságát azáltal, hogy nem tartotta be a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés törvényi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat, és kérte a perbeli alperes további jogsértéstől való eltiltását, bocsánatkérésre való kötelezését és sérelemdíj megfizetését.

Az elsőfokú bíróság a kereset elutasította. A másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta. A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy a perbeli alperes azzal, hogy a kényszerintézkedés felülvizsgálatát késedelemmel végezte el, megsértette az indítványozó emberi méltóságát, személyes szabadságát és magánélethez fűződő személyiségi jogát.
Az indítványozó álláspontja szerint azonban a Kúria olyan alacsony összegű sérelemdíjat állapított meg, amely sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó kifogásainak egy része nem a Kúria támadott ítéletére, hanem más bíróságok döntéseire irányul; a Kúria döntését érintő kifogások pedig – figyelemmel arra, hogy a Kúria részben alaposnak találta az indítványozó felülvizsgálati kérelmét – nincsenek megfelelően megindokolva.

Rámutatatott továbbá arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabályokról rendelkezik. E cikk nem tartalmaz az Alaptörvényben az indítványozó számára biztosított jogot, így ennek vélt sérelmére alkotmányjogi panasz sem alapítható. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ezen részében nem felel meg a befogadhatóság Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelménynek.

Mindezek mellett az Alkotmánybíróság más hiányosságokra is rámutatott.

Az indítványozó azon kifogása kapcsán, mely szerint az ügyében megítélt alacsony összegű sérelemdíj visszatartó hatással lehet a jogkereső közönségre, megállapítható, hogy az nem a támadott konkrét ítéletre vonatkozik (hiszen az indítványozó fordult bírósághoz, valamint rendes és rendkívüli jogorvoslati jogával is élt), hanem általánosságban és a jövőre nézve fogalmaz meg szubjektív feltételezést. A diszkriminációtilalomba ütközésre vonatkozó érvelés pedig – amellett, hogy ez is a sérelemdíj fent írtak szerinti bírói mérlegeléssel megállapítandó összegére irányul – nem fejtette ki részletesen, hogy az alkotmányjogi panaszban hivatkozott külföldi esetek és a jelen ügy körülményei miért és mennyiben tekinthetők hasonlónak, továbbá, hogy az EJEB eljárásában részt vett, különböző országokból származó érintettek és a jelen ügy indítványozója milyen szempontok szerint tartoznának homogén csoportba. Ezek az indítványi elemek emiatt nem felelnek meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjainak sem.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 27. §-ában, 29. §-ában és az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontjai alapján. (A B végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1794/2016.)

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.

A Kúria Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az ügy előzményeként a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által végrehajtó-helyettesként nyilvántartásba vett indítványozó, később önálló bírósági végrehajtó bírósági szolgálati viszonyát nem szüntette meg, ezért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium - megismételt eljárásban - megállapította a végrehajtói kinevezésének érvénytelenségét.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a bírósági felülvizsgálati eljárásban az indítványozó felperes keresetét elutasította, melyet a Kúria hatályában fenntartott. Azonban még a kúriai ítélet meghozatala előtt hozta meg - a jelen panasz alapjául szolgáló eljárásban - a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Elnöke azt a határozatát, mely az indítványozó álláshelyére más végrehajtót jelölt ki, melyet az indítványozó megfellebbezett azzal az indokkal, hogy a kamarai határozat meghozatalakor az álláshelye nem volt megüresedve. Fellebbezését a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Választmánya - mint másodfokú hatóság - elutasította, amit az indítványozó felperes a Fővárosi Közigazgatási Bíróságon támadott meg. A Bíróság a keresetnek helyt adott, ítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amely a Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése révén sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, a Q) cikk (2)-(3) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint a 28. cikkében foglalt alkotmányos joga.

***

Az Alkotmánybíróság a panasz alapján az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Abtv. 29. §-a szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az indítványozó azon kifogása kapcsán, mely szerint az ügyében megítélt alacsony összegű sérelemdíj visszatartó hatással lehet a jogkereső közönségre, megállapítható, hogy az nem a támadott konkrét ítéletre vonatkozik (hiszen az indítványozó fordult bírósághoz, valamint rendes és rendkívüli jogorvoslati jogával is élt), hanem általánosságban és a jövőre nézve fogalmaz meg szubjektív feltételezést. A diszkriminációtilalomba ütközésre vonatkozó érvelés pedig – amellett, hogy ez is a sérelemdíj fent írtak szerinti bírói mérlegeléssel megállapítandó összegére irányul – nem fejtette ki részletesen, hogy az alkotmányjogi panaszban hivatkozott külföldi esetek és a jelen ügy körülményei miért és mennyiben tekinthetők hasonlónak.

 Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó arra nézve nem terjesztett elő indokolást, hogy a Kúria  sérelmezett  jogértelmezése miért lenne alaptörvény-ellenes. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében is pusztán állította, de nem támasztotta alá alkotmányjogilag értékelhető indokolással, hogy a Kúria jogértelmezéséből adódó jogkövetkezmény alkalmazása [a per megszüntetése] a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga [azon belül külön is nevesítetten a bírósághoz fordulás joga, a fegyverek egyenlőségének elve], továbbá a jogorvoslathoz való joga sérelmét okozta volna. Erre tekintettel az indítvány a nevezett Alaptörvényben biztosított jogok tekintetében nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelménynek, ezért annak befogadására és érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá: az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az indítványozó által szintén hivatkozott Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz olyan, az indítványozó számára biztosított jogot, amelyre alkotmányjogi panasz önállóan alapítható lenne. Az indítvány ezen eleme tehát az Abtv. 27. § a) pontjában foglalt [tartalmi] feltételnek nem tesz eleget, ezért – túlmenően az alkotmányjogilag értékelhető indokolás e tekintetben is megállapítható hiányán – az indítvány ezen elemében sem volt érdemben vizsgálható.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 27. §-ában, 29. §-ában és az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontjai alapján. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3162/2015.)

Változatlanul nem számíthat a Taláros Testület nyugalmas napokra. A héten 23 döntés született. Íme!
Bartha Szabó József
megmondó
Önök miért aludtak 2002-ben, amikor a regnáló garnitúra az igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat?
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI