Nemcsak Storcknak kell mennie
A jelenlegi MLSZ regnálása nem hozott fejlődést. Futballunk a béka színvonala alatt megrekedt, és fölemelkedésnek jelét nem mutatja.
2017. október 9. 16:44

Tudjuk, lehetetlen hozzá nyúlni a Magyar Labdarúgó Szövetség vezérkarához. Betonsűrűségű okai vannak, hogy ennek a grémiumnak együtt kell maradnia, csúcsa nem mozdítható. Nemcsak a jövő évi parlamenti választás előtt, hanem a következő ciklus egészében sem.

Az okok közismertek.

Ennek ellenére valamit mégis tenni kell. A bázeli leszereplés nemcsak Bernd Storck alkalmatlanságát világította meg vakító fénnyel. Alkalmatlan az a struktúra is, amelyben az egyébként jó szándékú, de feladatára szellemileg lenge „mester” Andorra után poszton maradhatott.

Bázel mélypont volt.

Reméljük, mélypont. Ennél lejjebbre – talán – már nem süllyedhet a magyar labdarúgás. Már Andorra után jelezték, hogy a magyar futball teljesen megbecsülését vesztette a világban: a magyar labdarúgók eladhatatlanok a nyugati féltekén.

Lesajnálnak bennünket.

Ez kétségtelenül megalázó helyzet, és hatása túlterjed a labdarúgópályák mésszel kiszórt partvonalán. Idővel az üzleti életet is bekoszolja, politikai tekintélyünket is bemaszatolja, teljes társadalmunk méltánylását iszapos fundamentumra helyezi.

Ezt éltük át 1986-ban, Mexikó után.

A szovjet válogatott ellen Irapuatóban elszenvedett hat-nullos vereséget máig nem tudtuk kiheverni. Azóta nem jutottunk ki világbajnokságra. Egy nemzedék akkor elveszett labdarúgásunk számára: sok gyerek elfordult a futballtól: vívó, evező – esetleg néptáncos lett futballista helyett.

Irapuato 0:6, Andorra 0:1, Bázel 2:5…

Ez a sor természetesen kiegészíthető. Hollandia-Magyarország 8:1. Abszolút megalázó vereség, és legalább két momentumra föl kell figyelnünk ennél az esetnél. Az egyik az, hogy a szövetségi kapitány még a mérkőzés alatt lemondott.

A másik, hogy a vereség 2013-ban történt.

Azaz 2010 után, tehát mai MLSZ-fölállás tevékenysége alatt szenvedtünk megalázó vereségeket: a bukaresti blamákat is ide sorolhatjuk. A jelenlegi MLSZ regnálása nem hozott fejlődést. Futballunk a béka színvonala alatt megrekedt, és fölemelkedésnek jelét nem mutatja.

Sikerként jegyzik az EB-szereplést.

Ezt a teljesítményt el kell ismerni, labdarúgóink tiszta körülmények között valódi játékerőt képviseltek, óriási örömöt szereztek a csodálatos szurkolótábornak, és a magyar társadalomnak is: Marseillle-ben ablakból tapsolták a franciák a magyar drukkereket: rokonszenvet keltettek.

Miközben a magyarországi sajtó „botrányos viselkedésről” hazudott.

Ám a franciaországi Európa Bajnokság is ambivalens érzéseket kelt. Az Izland elleni 1:1 kérdőjeles volt: nyernünk kellett volna, futballistáink is elismerték, hogy ez jogos várakozás volt az ország részéről. Olyan értelemben a Portugália ellen elért 3:3 is fiaskó, hogy meg kellet volna vernünk a későbbi Európa bajnokot.

A defenzív hozzáállás miatt maradt el a győzelem.

A belgák ellen elszenvedett csúfos vereség sajnos kijózanított bennünket: itt tartunk. Az MLSZ azonban erről a vereségről elterelte e a figyelmet, a csoportelsőségünket állította fénybe: ez valóban váratlan és óriási siker volt.

Utána azonban újfent süllyedés következett.

A defenzív – lányosan félénk – magatartás nagy részben a mindenkori szövetségi kapitány bűne. Nem győzelemért küldi pályára játékosait, hanem valami zavaros cél eléréséért. Ennek következménye volt Gulácsi potyagólja is – amellyel kiütötte a magyar válogatottat Bázelben.

A suta labdakezelést ugyanis egy hazaadás előzte meg.

Egy fölösleges hazaadás, amellyel a lányosan félénk védőjátékos tulajdonképpen gólpasszt adott a svájci csatárnak: Granit Xhakának. Az edzői butaság itt is felszínre jött: miért nem játszatták Gulácsi Pétert edzőmérkőzésen a mezőnyben: a kapus is labdarúgó, biztos labdakezelésre van szüksége.

Önmagunkat vertük meg – ezt a sületlenséget nyilatkozta Storck.

Mélyebben belegondolva: igaza van. Már a mérkőzés előtt megvertük önmagunkat, amikor Andorra után neki nem köszöntük meg eddigi tevékenységét, és nem kívántunk sok sikert további pályafutásához.

A milliárdossá válás és a futballsiker nincs párhuzamban.

Ártatlan példa: egy Fejér megyei nagy csapatot milliárdos birtokol. Az üzleti életben milliárdokat halmozott fel. Nagy teljesítmény, sok ész kellett hozzá. Futballcsapata azonban a nemzetközi mezőnyben egyenlő a nullával.

Bajnokságunk is lesajnálható.

Hiába van neki az NB 1 helyett előkelő neve, a színvonal inkább lejáratása annak a pénzintézetnek, amely a tizenkét csapatos versenykiírásban tündököl. Az MLSZ képtelen volt a Primera División, a Premier League, a Bundesliga vagy a Seria A közelébe emelni bajnokságunkat.

Ez is az MLSZ-csőd jele.

Kívülről sem formálisan, sem informálisan nem lehet belenyúlni az MLSZ életébe, és nem is lenne előrevivő. Legföljebb verbális intervenciót lehet gyakorolni: „Fiúk, ugye már ti is belátjátok…” Egy másik, nem divatos, sőt elfelejtett tényező kell, hogy előtérbe kerüljön.

Önkritika.

Már a mintamondat is megvan hozzá: „Önmagunkat vertük meg.” Komoly futballéletben a szövetségi kapitánynak újabb mondata is kapcsolódott volna hozzá: „Lemondok.” Ez azonban elmaradt. Pedig mintát adott volna másoknak is, és...

A futballtársadalom várakozással néz az MLSZ-re.

Kovács G. Tibor
megmondó
Önök miért aludtak 2002-ben, amikor a regnáló garnitúra az igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat?
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI