I. Alkotmánybíróság: „VISSZAUTASÍTVA!”
Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Már az elolvasásuk, s főleg a megértésük is ”hősi tett”, - az igazság ”megtalálása” pedig, ”észbontó” feladat. Íme, a héten született legfrissebb döntések.
2017. október 12. 17:29

1. öttagú tanács döntései

Hivatali vesztegetés.

A Kúria Bfv.I.1351/2016/6. sorszámú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megállapította, hogy az indítványozó bűnös hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében. A felülvizsgálati indítvány alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó szerint a bírósági döntések alaptörvény-ellenesek, sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, a hivatalos személy meghatározásának törvénysértő tartalommal történő kiterjesztése során  pedig alaptörvény-ellenesen jogot alkottak.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést. Befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/923/2017.)

Beszállás megtagadása, turistakártya hiánya, szabad mozgás.

A Kúria Pfv.V.20.540/2016/6. sorszámú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó interneten keresztül egy utazási irodától repülőjegyet vásárolt Kubába. Az elutazás napján a beszálláskor az illetékes légitársaság személyzete a beszállást megtagadta, mivel az indítványozó nem rendelkezett a szükséges turistakártyával. Az indítványozó keresetében vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni a perbeli alperes légitársaságot, mivel álláspontja szerint a turistakártya nem tekinthető úti okmánynak, sem vízumnak azt az átszálláskor Frankfurtban, illetve Kubában is megvehette volna, így jogtalanul tagadták meg tőle a beszállást. Az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések a diszkrimináció tilalmába ütköznek és sértik a szabad mozgás jogát.

***

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó alkotmányjogi panasza kellő pontossággal meghatározott alaptörvény-ellenességre nem hivatkozik, ehelyett a panasz a kifogásolt bírói döntés ismételt felülbírálatára irányul, amikor leginkább az utazási jogviszonyra irányadó jogszabályok helytelen, téves alkalmazását, illetve ezen kívül a tényállás feltártságának hiányosságait kifogásolja. Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában, részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/809/2017.)

Polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál működő szakszervezet kizártsága.

rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 333. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A sérelmezett rendelkezés szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományának tagja szakszervezetnek nem lehet tagja, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a hivatásos állomány védelmére szakszervezet nem működhet. A törvény indokolása szerint a nemzetbiztonsági érdekekkel szemben nem egyeztethető össze az egyéni és a kollektív védelem szervezett formája. 

Az új törvényi rendelkezés hatályba lépése után a polgári nemzetbiztonság területén korábban létrejött szakszervezetek lényegében nem működhetnek tovább. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése szerinti egyesülés, illetve szervezkedés szabadságához való alapvető jogát. Nincs összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a szervezkedési szabadságra vonatkozó egyezményével sem, sérül  az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése szerinti rendelkezdése, amely szerint Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók az alkotmányjogi panaszt – a Hszt. 2015. július 1-jén hatályba lépett rendelkezésével szemben – 2017. június 19-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti száznyolcvan napon túl nyújtották be, ezért a panasz elkésettnek tekintendő. Így az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti befogadási feltételnek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1309/2017.)

Perköltség fizetése jogtanácsos eljárása esetén.

A Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.420/2016/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz  vizsgálata.

Az indítványozók előadták: kártérítés megfizetése iránti per alperesei voltak. A kereset elutasításra került, az elsőfokú bíróság a felperest perköltség megfizetésre kötelezte. A másodfokú bíróság a felperest terhelő perköltség összegét a felére leszállította arra hivatkozással, hogy az indítványozókat a perben jogtanácsos képviselte, és mivel nem igazolta azt, hogy a perben - a jogi képviselettel összefüggésben - milyen költsége merült fel, a perképviseletért perköltség felszámításának nincs helye.

Az indítványozók álláspontja szerint a másodfokú bíróság azzal, hogy ugyanazért a jogi és perképviseleti munkáért a jogtanácsosi munkadíj mértékét az ügyvédi munkadíj mértékéhez képest alacsonyabban állapította meg, megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó panasz-beadványában és annak kiegészítésében egyaránt az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdései megsértésére hivatkozással azért kérte a Fővárosi Törvényszék ítéletének megsemmisítését, mert meglátása szerint a döntés diszkriminatív módon sérti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét azzal, hogy eltérő díjazást állapít meg a peres eljárásban jogi képviseletet ellátó jogtanácsos és az ügyvéd esetében. Az Alkotmánybíróság meglátása szerint a panasz-beadvánnyal kapcsolatosan nem állnak fenn az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti határozott kérelem feltételei, tekintettel arra, hogy alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/839/2017.)

Perköltség.

A Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.950/2016/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata. 

Az indítványozó társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert. Keresete alapján a bíróság a sérelmezett társasházi határozatok érvénytelenségét megállapította, a perköltség igényét azonban elutasította.

Az indítványozó sérelmezi, kifogásolja, hogy a bíróság nem tájékoztatta őt, mint jogi képviselő nélkül eljáró felet a perköltség igény előterjesztésének lehetőségéről, majd a tárgyalás berekesztését követően, igazolással alátámasztva előterjesztett perköltség iránti kérelmét a bíróság elutasította. Kifogásolja, hogy perköltség igényét az első és másodfokú bíróság eltérő indokok alapján utasította el.

Álláspontja szerint az ítéletek - a perköltség tekintetében - sértik a Pp. rendelkezéseit, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmánybíróság hatáskörébe – az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdés d) pontja értelmében – a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban viszont nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/475/2017.)

Bírói gyakorlattól eltérés.

AKúria Gfv.VII.30.675/2016/5. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó mint hitelező egy gazdasági társaság elleni felszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentést tett, melyet a felszámoló nem vett nyilvántartásba. A vitatott hitelezői igény elbírálása iránti indított eljárásban az első fokon eljárt Debreceni Törvényszék a hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította. Az elsőfokú végzést Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta. A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az indítványozó előadja: a Kúria által eldöntendő jogkérdés az volt, hogy önmagában egy számla kiállítása eredményezheti-e a számla alapjául szolgáló szerződés módosítását. A Kúria döntése szerint a hitelező által a szerződéses ártól eltérő áron kiállított számla kibocsátásával illetve teljesítésével a felek ráutaló magatartással módosították a szerződést, erre tekintettel a Kúria a hitelezői igényt elutasította.

A Kúria jogértelmezése - az indítványozó szerint - jogszabály-ellenes, saját gyakorlatával ellentétes, a tényállás meglapozatlan, ezért a végzés alaptörvény-ellenes, sérti a tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: „nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el (vagyoni követeléséhez nem jutott hozzá). Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze vagyonjogi perekben a bíróságok által elkövetett, egyéb alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának.”

Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai végzés alaptörvény-ellenességét kellően nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadási feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/810/2017.)

2. öttagú tanács döntései

Bérleti díj tartozás.

A Fővárosi Ítélőtábla 27.Pf.20.434/2015/8. számú ítélet és a Székesfehérvári Törvényszék 15.P.20.341.2014/17. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

 Az indítványozót az elsőfokú bíróság tartozás megfizetése iránti perben elmarasztalta. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. Az indítványozó állítja: a törvényes bíróhoz való jogának sérelmét eredményezte az a tény, hogy tudomása nélkül, az eljárás közben az eredetileg illetékességgel rendelkező fórumon nem eljáró bírák kerültek kirendelésre a Fővárosi Ítélőtábla indítványozó ügyét vizsgáló tanácsaként. Ezzel - álláspontja szerint - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti törvényes és pártatlan bírósághoz való joga sérült súlyosan.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a sérelmezett rendelkezés alkalmazására az indítványozó ügyében folytatott bírósági eljárásban nem került sor. Arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági ítéletekben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.

Mindezekre figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1125/2016.)

Helyi választás, kifogás elleni jogorvoslat.

A Pécsi Ítélőtábla Pk.VI.50.001/2017/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a 2017. szeptember 10-i paksi időközi polgármester választás eredményét megállapító határozat ellen több kifogást nyújtott be a Paks Város Helyi Választási Bizottsághoz, amely a kifogását elutasította. Ezt követően fellebbezéssel élt, melyet a Tolna Megyei Területi Választási Bizottság érdemi vizsgálat nélkül szintén elutasított. Határozata ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Pécsi Ítélőtábla érdemi vizsgálat nélkül szintén elutasított, mert az indítványozó érintettségét nem valószínűsítette, azaz jogorvoslati jogát nem igazolta.

Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági végzés és az alkalmazott jogszabályi rendelkezés szükségtelenül és aránytalanul korlátozta a jogorvoslathoz való jogot..

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a bírói döntés és az abban értelmezett jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megindokolására nem terjesztett elő elkülönült érvelést, a vagylagos megsemmisítési kérelmét ugyanazon szempontokra alapította.

Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére – az alkotmányjogi panaszt egészében visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1915/2017.)

3. öttagú tanács döntései

Látogatási célú egységes vízum kiállításának elutasítása.

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.Kpk.46.352/2016/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó férje egyiptomi állampolgár, aki látogatás célú egységes vízum kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes nagykövetségen. A férj kérelmét elutasították, mivel az indítványozó (feleség) nem igazolta a férj tervezett tartózkodásának célját és feltételeit, illetve a benyújtott dokumentációk nem voltak biztonságosnak tekinthetők, valamint nem lehetett bizonyossággal megállapítani, hogy a vízum lejárta előtt a férj el szándékszik hagyni a tagállamok területét.

A férj a határozat ellen fellebbezett a Külügyminisztérium illetékes Főosztályán, amelyet azonban elutasítottak és a vízum kiadását megtagadták, mivel az indítványozó (feleség) és férje nyilatkozatai ellentmondásosak, korábbi kijelentéseikkel sem egyeztek, érdekházasság fennállására utaltak. A döntés ellen a férj felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított, végzésében megállapította, hogy a kiadás megtagadása alapjául szolgáló tényállást az eljáró hatóságok megfelelően feltárták, és abból okszerű következtetést vontak le.

Az indítványozó (feleség) álláspontja szerint jelen esetben beavatkozás történt a házastársak családi életébe, így sérült az emberi méltósághoz való joga és a családi élet tiszteletben tartásához való joga.

***

Az indítványozó az egyedi ügyben folytatott bírósági eljárásban nem vett részt, abba nem avatkozott be, mindössze a bírósági eljárás alapját képező közigazgatási eljárás során fordult elektronikus levéllel az eljáró Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, meghatalmazás csatolása, illetőleg a minisztérium tájékoztatását követően további jogi lépések tétele nélkül.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az eljáró hatóságok, illetőleg bíróság döntései az indítványozóra nézve közvetlenül rendelkezést nem tartalmaztak. Egy, az alapügyben sem félként, sem beavatkozóként részt nem vett személy azonban indítványozóként kizárólag akkor igazolhatja érintettségét, ha igazolni tudja azt, hogy az alapeljárás, illetőleg az annak során született döntés(ek) közvetlenül érintik valamely Alaptörvényben biztosított jogát, és a jogállása egyértelműen megkülönböztethető az alapügyben félként résztvevő személyektől. Ilyen, az alapügy vízumkérelmezőjétől eltérő, és az indítványozót közvetlenül és személyében érintő sérelmet azonban az alkotmányjogi panasz nem jelölt meg.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV622/2017.)

Személyiségi jogok megsértése.

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.072/2016/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó személyiségi jogok megsértése miatt indított pert az alperes ellen. A Kaposvári Törvényszék mint elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a kereset kisebb részben alapos. A Pécsi Ítélőtábla z elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az indítványozó szerint a Pécsi Ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenes, mert az ítéletet már a tárgyalás tartása előtt megszövegezte a bíróság, és nem vette figyelemben, hogy a személyiségi jogsértés alapkérdését jelentő szabálysértésekről a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság - a Kaposvári Törvényszék elsőfokú ítélete meghozatalát követően - ítéletet hozott, és hatályon kívül helyezte a szabálysértést megállapító hatósági határozatot.

***

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a következetes gyakorlat szerint tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat. 

Az Alkotmánybíróság az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára.  A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. „Az alaptörvény-ellenesnek vélt bírói döntésnek közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől.”

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 27. §-ában, 29. §-ában és az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1021/2017.)

Végrehajtási eljárás.

A Kúria Pfv.IV.21.068/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd ennek jogerőre emelkedését követően a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál végrehajtási eljárást kezdeményezett átutalási végzés kibocsátására.

Keresetét mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság elutasította, a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria az ítéleteket hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárásban a bíróságok ismét elutasították az indítványozó keresetét arra hivatkozva, hogy nem tudta bizonyítani, hogy az adósnak lett volna végrehajtható vagyona, így a végrehajtás meghiúsulását nem a bíróság késedelme, hanem a végrehajtható vagyon létét alátámasztó felperesi bizonyítékok alkalmatlanságára alapozta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó nézete szerint a bíróság késedelme akadályozta meg a végrehajtást. A Kúria azzal, - a Vht. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával - tételes jogszabályt sértett egy olyan perben, amelyben az egyik peres fél a magyar bíróság, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti jogegyenlőségi klauzulába ütköző ítéletet hozott, aminek folytán ítélete alaptörvény-ellenes.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította:  önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” A bizonyítási teher és a bizonyítékok mérlegelésének kérdése az indítványban megjelölt alaptörvényi sérelemmel (az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmével) egyébként sem hozható összefüggésbe.

Mindezeket figyelembe véve az indítvány nem felel meg részben az Abtv. 27. §-ában foglalt, illetve az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadási feltételnek, ezért azt Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/526/2017.)

Kifogás.

A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény 18. § (2) bekezdés, 19. § (3) bekezdés, 19/A. § (2) bekezdés, 19/B. § (4) bekezdés és a 19/C. § (4) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A Nemzeti Választási Bizottság határozatával az indítványozó jogszabálysértés miatt benyújtott kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Kúria végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, illetve a XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés elvét.

***

Az Alkotmánybíróság egyes hatásköreinek a konkrét ügyben történő gyakorlását a vonatkozó törvények feltételekhez kötik. Az egyedi normakontroll gyakorlásának az alkotmányjogi panaszeljárásban az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti feltétele, hogy olyan jogszabályi rendelkezésre vonatkozzék az indítványi kérelem, amely jogszabályi rendelkezést a bírósági eljárásban alkalmaztak.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria az indítványozó által támadott  Alaptörvényben rögzített bekezdéseket eljárásában nem alkalmazta. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az alkalmazást előíró törvényi feltételnek, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1907/2017.)

Bartha Szabó József
megmondó
Önök miért aludtak 2002-ben, amikor a regnáló garnitúra az igazságszolgáltatással félemlítette meg a sajtószabadságot gyakorló újságírókat?
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI