II. Alkotmánybíróság: nincs megállás!
Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Már az elolvasásuk, s főleg a megértésük is ”hősi tett”, - az igazság ”megtalálása” pedig, ”észbontó” feladat. Íme, a héten született legfrissebb döntések.
2017. október 14. 11:23

Energetikai tanúsítói tevékenység.

Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet 44. § (5. bekezdés pontja)  alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügy felperese a Zala Megyei Építész Kamara volt tagja, aki energetikai tanúsítói jogosultsággal rendelkezett. Egy felülellenőrzés során a felperes által készített 4 energetikai tanúsítvány kapcsán 2 kategóriányi eltérést állapítottak meg, ezért törölték a felperest a kamarai névjegyzékből és megtiltották az energetikai tanúsítói jogosultságának gyakorlását.

A határozat ellen a felperes fellebbezett a Magyar Építész Kamarához, többek között arra hivatkozással, hogy a szóban forgó energetikai tanúsítványokat egy kollégája segítségével készítette. A Magyar Építész Kamara a megyei határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a 2016. december 31. napjáig hatályos jogszabályok nem biztosítottak eltérési lehetőséget. A felperes a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.

Az indítványozó bíró szerint túlzó az a jogkövetkezmény, amely huzamos időre kizárja a foglalkozás gyakorlásának lehetőségét valamely – bár kétségtelenül súlyos – szakmai hiba elkövetése esetén, fokozatosság alkalmazása nélkül. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését, mivel az a foglalkozás megválasztásához való jog aránytalan korlátozásának minősül.

***

A bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta. Megállapította: 2017. január 1. napját követően a kamarai névjegyzékből való törlés csak az ismételten súlyos szakmai hibát elkövető és korábban figyelmeztetésben részesült tanúsítványkészítőket sújtja. A 2016. december 31. napjáig hatályos szankciórendszer azon eleme, mely a névjegyzékből történő automatikus törléssel három évre eltiltja az energetikai tanúsító tevékenység folytatásától a tanúsítót, a munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog aránytalan korlátozásának tekinthető, így alaptörvény-ellenes.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján elrendelte továbbá a megsemmisített jogszabályi rendelkezés folyamatban levő ügyekben való általános alkalmazási  tilalmát is. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről: III/1534/2017.)

Bíró kizárása a büntetőügy további elintézéséből.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 606/B. § (1) bekezdés b) és c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Korábbi határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként kimondta, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. 2017-ben a jogalkotó egyrészt módosította a büntetőeljárási törvényt, másrészt időbeli korlátot állított a rendelkezés alkalmazását illetően. Mindezek nyomán kérdésessé vált az alkotmányos követelmény érvényesítésének az időbelisége: a bírósági vezetők megkezdték a folyamatban lévő összes ügy áttekintését és az érintett büntetőügyek átszignálását. A hivatásos bíró személyének megváltozása azonban maga után vonja az eljárás megismétlésének kötelezettségét.

A beiktatott átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatban három, tartalmilag összefüggő bírói kezdeményezés érkezett az Alkotmánybírósághoz. Véleményük szerint a törvényalkotó olyan átmeneti rendelkezéseket hozott, amelyek ütköznek a pártatlan bírósághoz, így a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogokkal, továbbá a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvét is sértik.

***

A testület az indítványokat nem találta megalapozottnak. A szóban forgó AB határozat meghozatala során arra a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság, hogy az alkalmazott jogszabályi rendelkezések bírói értelmezése szűkítő volt, mely alaptörvény-ellenességhez vezetett, ugyanakkor megállapítható az Alaptörvénynek megfelelő értelmezés is, ezért a jogszabály kímélete és alkotmányos követelmény megállapítása mellett döntött. Az, hogy a jogalkotó az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt megállapító határozatának hivatalos lapban történő megjelenésének napjától rendeli alkalmazni a módosított normaszöveget, meghatározva, hogy az mely ügyekre terjed ki és melyekre nem, felveti annak a kérdését, hogy – ahogyan erre a három indítványozó tanács is egyöntetűen következtetett – a jogalkotó az Alkotmánybíróság döntésének jogkövetkezményeit alaptörvény-ellenesen korlátozta. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványokban felvetett ellentmondás megfelelő jogértelmezéssel feloldható. (AB határozat bírói kezdeményezések elutasításáról (III/1469/2017.)

A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

Helyi adó.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 2013. január 1. és 2014. december 31. között hatályos 43. § (4) bekezdés és a Kúria Kfv.VI.35.051/2016/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó tíz évi időtartamra haszonélvezeti jogot alapító szerződést kötött egy alapítvánnyal. A felek később felbontották a szerződést, a haszonélvezeti jogot a földhivatal törölte.

A haszonélvezeti jog fennállása alatt az alapítvány több éves adókötelezettségeknek nem tett eleget a végrehajtás vele szemben pedig eredménytelenül zárult. Erre hivatkozással Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának a jegyzője építményadó, telekadó valamint késedelmi pótlék megfizetésére az építmény és a telek tulajdonosaként jegyzett indítványozót kötelezte az adótartozás megfizetésére.

Az indítványozó fellebbezett.  A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetét elutasította, melyet a Kúria ítéletével hatályában fenntartott.
Az indítványozó álláspontja szerint nem jelölhető meg olyan alapvető jog vagy alkotmányos érték, amelynek védelme a mögöttes felelősségének előírását indokolja. A tulajdonjog korlátozását jelenti, tehát sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjogát. Továbbá a korlátozás meghaladja a feltétlenül szükséges mértéket, és a korlátozás aránytalan az elérni kívánt céllal is. 

***

Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való joggal összefüggésben megállapította: a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyában a mögöttes felelősségi konstrukció megfelel az Alaptörvénynek, ha az érdekegyensúly megteremtésére irányuló alkotmányos kötelezettségének eleget tett az állam.

A mögöttes felelősség előírását az Alkotmánybíróság önmagában nem találta alaptörvény-ellenesnek. A közterhek megfizetése alkotmányosan indokolható közérdek, melyet a jogalkotó az Alaptörvény keretei között – vagyis alapvető jogot nem sértve – kikényszeríthet.

E szabályozás nyilvánvaló rendeltetése az, hogy elsősorban olyan személy viselje az ingatlannal járó közterhet, aki vagy amely élvezi annak hasznait. Azonban az adóztatás tárgyát képező ingatlan fölötti tulajdonjog szintén olyan releváns kapcsolódási pont, amely alapot szolgáltathat az adó kivetésére, illetve az adó megfizetéséért való helytállás előírására.

A szabályozást vizsgálva az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amely azt igazolná, hogy az indítványozó mögöttes felelősséget nem támasztja alá közérdek. Ellenkezőleg, az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdéséből fakadóan alkotmányosan indokolható közérdek a közterhek megfizetése, melyet a jogalkotó az Alaptörvény keretei között – vagyis alapvető jogot nem sértve – kikényszeríthet.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt a panaszt nem találta megalapozottnak, ezért  elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/541/2017.)

Költségek megtérítése.

A Kúria Gfv.VII.30.226/2015/11. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó mint megbízott és egy másik gazdasági társaság mint megbízó szerződést kötöttek. A szerződés alapján a megbízó az indítványozó rendelkezésére bocsát meghatározott pénzösszeget, melyből az indítványozó megveszi a szerződésben meghatározott eladótól a szerződésben meghatározott eszközöket, majd azokat a megbízó rendelkezései szerint elemeire bontatja és a felek által közösen kialakított árakon eladja a megbízó által megjelölt vevők részére. A megbízó vállalja az indítványozó költségeinek megtérítését, valamint a vételi és eladási ügyletek különbözetének 5 %-át kitevő díj fizetését.

A megbízó a meghatározott pénzösszeget átutalta az indítványozónak, aki az eszközöket a szerződésnek megfelelően megvásárolta, azonban azokat 2011 áprilisáig nem tudta értékesíteni.Mivel a megállapodást az indítványozó nem teljesítette, ezért a megbízó keresetet nyújtott be a bírságokhoz, melyben kérte az indítványozó kötelezését meghatározott pénzösszeg megfizetésére.

A Fővárosi Törvényszék a számára kedvezőtlen ítéletével szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, melyben kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet nem megfelelően vagy egyáltalán nem adott választ a keresetében felvetett érvénytelenítési okokra. A felülvizsgálati érelemben tartalmilag megismételte a kerestében foglaltakat. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az okok jó részére nem tért ki, ami a kereset kimerítésének hiányát, jogellenes és az indokolási kötelezettséget súlyosan sértő ítéletet eredményezett. Hivatkozott más országok eseti döntéseire, melyet az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyott, és erre vonatkozóan az ítélet indokolást sem tartalmaz.

A Kúria a jogerős ítéletében megállapította: a közrendbe ütközéssel kapcsolatos kereseti kérelmet is helytállóan bírálta el az elsőfokú bíróság.

Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt ítéletek „elsősorban és legfőképpen” a tisztességes eljáráshoz való jogot sértik; az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mellett a XXIV. cikket is külön megnevezte. Nézete szerint a tisztességes eljáráshoz való joga amiatt sérült, mert a bíróságok nem reparálták a választottbírósági eljárásában bekövetkezett sérelmeket, nevezetesen a hatáskör iratellenes megállapítását, a választott jog (magyar jog) alkalmazásának a mellőzését, az ügy előadhatóságának sérelmét (amely abban nyilvánult meg, hogy az elrendelt bizonyítást utólag, indokolás nélkül mellőzték), valamint a jogviszony jogellenes átminősítését. A bíróságok nem adtak megfelelő indokolást arra nézve, hogy milyen jogi és ténybeli alapon hagyták helyben a Választottbíróság ítéletét. Az Alaptörvény I. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének a sérelme pedig álláspontja szerint azért valósul meg, mert a „speciális alapjogi sérelmek természetszerűleg jelentik meg az alapvető jogok általánosan garantált védelmének a sérelmét”.

***

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az elsőfokú, illetve a kúriai ítéletet abból a szemszögből, hogy azok tartalmaznak-e indokolást az indítványozó által kifogásolt kör tekintetében. Az indítványozó a választottbírósági ítélet érvénytelenítést a Vbt. 55. § (1) bekezdésének b), c), d) pontja, valamint 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján kérte.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a választottbírósági hatáskör kikötése a felek önkéntes akarat-elhatározásán alapult, nem merült fel olyan körülmény, amely az önkéntességet kétségbe vonta volna. A kifogásolt ítéletek részletes indoklást tartalmaznak arra nézve, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének a feltételei miért nem állnak fenn. A bíróságok az indokolásukban általánosan is választ adtak és részletesen kitértek az indítványozó által kifejezetten nevesített kérdésekre – választottbírósági hatáskör megállapíthatósága, választott jog alkalmazásának mellőzése, elrendelt bizonyítás mellőzése, jogviszony átminősítése –, és kifejtették az azzal kapcsolatban kialakított, részletes álláspontjukat is.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az indítványt elutasította.(AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1263/2016.)

I. Alkotmánybíróság: „VISSZAUTASÍTVA!”

Bartha Szabó József
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI