A genderterror előestéjén
Újabb pszichiátriai tárgykörbe eső liberális agyrém terjed, a nemek nélküli társadalom.
2017. október 15. 23:05

Hiába élnek még közöttünk (egyre kevesebben), mára már elveszítették befolyásukat a társadalomra azok a generációk, akik átélték, hogyan váltak a nácik és a kommunisták nevetséges, komolytalan és szánalmas szélsőségből mindenható urakká. Magyarországon ezek az őrültek csak megszálló hadseregek támogatásával kerülhettek hatalomra. A náci és kommunista hordák, hiába jöttek utóbbiak keletről, mindkétszer a nyugaton kialakult ideológiát hoztak a nyakunkra. Magyar fanatiku­saik pedig mindig kéjjel álltak be kiszolgálni a megszállókat, jobban kívánták a magyarság, a magyar nemzet pusztulását, mint gazdáik.

Az, hogy az őrült ideológiákkal szerzett történelmi tapasztalataink kihalóban, elfelejtődőben vannak, komoly veszélybe sodorhat most bennünket, amikor nyugatról a liberalizmus gyűjtőfogalma alatt egyszerre több, nyilvánvalóan a pszichiátria tárgykörébe tartozó, gyilkos szélsőség szivárog be Magyarországra, természetesen a nyugati fősodor támogatásával, és helyi, elsőre a nácikhoz és a kommunistákhoz hasonlóan nevetséges és abszurd képviselőik pedig egyre hangosabbak lesznek. A genderideológia nyugaton már elfoglalta a társadalmakat, napi kikényszerített gyakorlattá vált, és tovább gyarapítja az Európai Unió által tűzzel-vassal terjeszteni akart „liberális értékek” ijesztő sorát.

Attól tartok, magyar polgártársaink többsége nincs tisztában azzal, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Németországban milyen brutálisan erős „genderizáció” folyik.

Elsősorban azért nem döbbentünk még rá erre, mert hihetetlennek képzeljük – mint annak idején mondjuk a zsidóság megsemmisítését vagy a kollektivizálást –, hogy a genderizmus olyan alapvető biológiai és kulturális fogalmakat akar megsemmisíteni, amelyek az emberi kultúrák mindegyikében ez idáig egyértelműek és érinthetetlenek voltak. Ahogy a feminizmus is, a genderizmus is egyre szélsőségesebbé vált, s ma már belső köreikben olyan viták folynak, amelyekben a nemek nélküli társadalomról, a férfiak és a nők „eltüntetéséről”, a család felszámolásáról zajlik a disputa. Olyan mélységű, felforgató társadalmi kísérletek erőszakos végrehajtásáról születnek víziók, amelyekről sem Hitler, sem Sztálin nem álmodott soha. A genderizmus már rég nemcsak az évezredek alatt lezajlott kulturális evolúció következményeinek, eredményeinek teljes felszámolását kívánja, hanem magának a genetikai evolúció­nak vagy az isteni teremtésnek a törvényeit akarja megsemmisíteni.

A genderizmus, hasonlóan az előző két pusztító ideo­lógiához, végsőkig tudomány- és emberellenes (és egyszerre istenellenes is természetesen), mert az embert biológiai és kulturális, illetve spirituális kontextusok nélküli mesterséges szörnyetegnek tartja csupán, amelyet a liszenkoizmushoz és a náci „tudományhoz” hasonló primitívséggel képzel el.

Ezek az őrültek az embert olyan lénynek tekintik, amely (és nem aki) önmagát konstruálja meg fejlődése során, és akinek abszolút szabadsága abban nyilvánul meg, hogy semmit nem kell figyelembe vennie fajának milliárdéves biológiai és százezer éves kulturális történetéből, gy teljesen érzéketlen maradhat a többi ember iránt. Ez látszólag ellentmond a liberalizmus fő dogmájának, amely például az iszlám invázió során az érkezők irányába állítólag mérhetetlen segítőkészségről tesz tanúbizonyságot. Ez azonban csak látszat, és végzetesen tévedünk, ha ezt részvétnek, szeretetnek vagy emberségnek tekintjük. Ez az odaadás nem a határainkon megjelenő embereknek szól, hanem a társadalommérnökösködés diadalmenetének. A sztálini „a magyarkérdés vagonkérdés” logikája, s vele együtt persze az endlösung fajnemesítési programja támad új életre a néptömegek áttelepítésének igényével.

A genderizmus rajongása a homoszexuá­lisok iránt, csodálata a mindenféle testi és pszichológiai határokat áthágó identitásváltások, sőt az identitásnélküliség irányában ugyancsak sarkalatos pontja az ideológiának. A genderhívő szemében ezek az abnormalitások már pusztán létükkel is tagadják, pie­desztálra emelésükkel pedig egyenesen lerombolják a normalitást, és olyan új világot hoznak létre, amelyben az ember végre felszabadul identitásörökségének igája alól, hiszen identitását nem készen kapja, örökli, hanem kizárólag csak maga hozza létre.

Persze a filantrópiai és filozófiai máz mögött az örömtelenség (örömképtelenség), a szeretetlenség (szerethetetlenség), a tehetségtelenség (sikertelenség), a kielégítetlenség (kielégíthetetlenség), a meg nem értettség (megérthetetlenség) és természetesen a reménytelen szexuális perverzitások vad vágyainak gyilkos dühe lappang. Úgy látszik, időről időre felbukkan egy olyan ideológia, amely a mindenkori szerencsétleneknek lehetőséget teremt arra, hogy összeverődve, dühüket a többieken, a normálisakon vezessék le.

Az elmúlt harminc évben ennek az ideológiának a képviselői elfoglalták a felsőoktatást: de nem csak önálló tanszékeik vannak. Megfertőzték a szociológiát, a kultúr­antropológiát, a pszichológiát, a jogtudományt, sőt az emberrel foglalkozó természettudományokat is, a pszichiátriától a genetikáig. Ma már alig lehet nyugati egyetemen és nálunk olyan kutatási programot megvalósítani, ami nem veszi figyelembe a genderizmus és a liberalizmus „alapvető értékeit”. Mindezt úgy, hogy minden úgynevezett „hard ­science” (természettudomány) és a genderizmus előtti „soft science” (társadalomtudomány) valamennyi – a jelen tudásunk szintjén – érvényes következtetése elvileg is kizárja a genderizmus előfeltevéseit és kierőszakolt következtetéseit.

A feminizmus eredetileg olyan jogokat követelt a nőknek, amelyek a jogegyenlőség felé mutattak, kár, hogy úgy, hogy már akkor sem fordítottak elég figyelmet a biológiai különbségekre. Talán azért, mert a feministák valamiért abban a hitben vannak, hogy férfinak úgy általában jó lenni, és ezért akarják férfiasítani a nőket. Boldogabb időkben a világméretű összeesküvés feltételezéséért – a férfiak az egész történelem folyamán elnyomják a nőket – az ember könnyen a gyík­emberhívőkkel egy intézményben találhatta magát.

De a feminizmus bizonyos irányai legalább diskurzusképesek, és tudtak reagálni a tudomány fejlődésére és a társadalom változásaira. A hagyományos feministák tudatában vannak annak, hogy az ember vagy nő, vagy férfi, más lehetőség nincs. Így már ők is a „fasiszták” egyre szélesedő táborát gyarapítják a genderisták listáján.

A gender mára már a női és férfi, sőt mindenféle identitásuktól megfosztott, megszabadult emberek kezébe került, akik az egész társadalmat és természetesen legfőképpen a gyermekeket és a fiatalokat akarják nemcsak kulturális, hanem biológiai értelemben is megfosztani a nemi identitásuktól. Ma ott tartunk, hogy a liberális országokban a „szülők” a gendernevelésük hatására identitászavaros gyermeküket kémiai, hormonális úton nemteleníthetik. Itt tíz év alatti gyermekekről van szó, akik – nehezen képzelhető el más magyarázat – elmebeteg szü­leik nevelési nyomásától lesznek képtelenek a biológiai nemüknek megfelelő viselkedés és identitás kialakítására. Majd a szerencsétleneket a liberális intézményrendszer támogatásával, amely dicsőíti ezt a „szülői” magatartást, véglegesen megfosztják a társadalom költségén a testük biológiai lehetőségeitől, és tulajdonképpen nem nélküli nyomorékokat csinálnak belőlük orvosi eszközökkel.

Tegyük azt is hozzá, hogy sem a hormonkezelések, sem a nemváltoztató műtétek nem eredményeznek semmiféle valódi változást, pusztán egy pszeudo, a másodlagos nemi jellegzetességek tekintetében felszínesen hasonló testet hoznak létre, amelyben a neurológiailag és hormonálisan összezavart, torz és töredezett, de legfőképpen becsapott személyiség pokoli kínokat él meg.

A korábbi liberális kormányok idején már nálunk is elkezdődött az emberek lopakodó hozzászoktatása a genderideológia sztenderdjeihez, lassan, apró lépésenként, hogy a folyamat ne legyen túlságosan feltűnő. 2010 után a lendület megtört, de sajnos nem állt meg, hiszen mind az EU, mind a nálunk működő multinacionális nagyvállalatok folyamatos ideológiai nyomás alatt tartják a közép-európai országokat ebben a tekintetben is.

Itt az ideje, hogy fellépjünk ennek az őrületnek a hazai elterjedése ellen. Büntetni kellene a biológiai nem erőszakos megváltoztatását, a biológiai nemtől való megfosztást célul kitűző tevékenységeket, történjenek azok akár családon belül vagy bármilyen egyéb környezetben. Különösen büntetni, üldözni és megakadályozni lenne szükséges minden erre irányuló propagandát, álfelvilágosító tevékenységet. Ha pedig az előbbi tevékenység célpontjai gyermekek vagy fiatalkorúak, akkor azt a pedofíliával azonosan kellene szankcionálni.

Botond Bálint

A szerző szociológus

magyaridok.hu
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI