Áldott népszavás középkor
2017. október 17. 23:56

Nem kell ezt sokat magyarázni. Megáll az ember a CEU új épületének fényben fürdő, szinteket átfogó központi terében, benéz az üvegfalú szemináriumi szobákba, ahol elmélyült beszélgetések folynak, végigsétál a könyvtár zsúfoltan is csöndes termein, vagy csak végigsimítja az elegáns nyers tégla falakat, és behunyt szemmel hallgatja a sokféle kiejtésű angolból fel-felhullámzó zsongást. Ez az egyetem. Amilyen a középkorban volt, vagy amilyen lehetett volna, ha Aszimov utópiája valóra válik a Trantor biztonságot jelentő, mindentől független egyeteméről.

Naná, hogy egy ilyen intézmény idegesíti a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Soros ehhez már csak a bónusz, ami az üldözést kiérdemelte, az az iskola maga: szellemi és anyagi függetlenségével, magától értetődő nyugatiasságával, liberális intellektusával. Hogy akik itt dolgoznak, azokat nem lehet megvesztegetni holmi stiches köztestületi tagságokkal, vagy azzal, hogy majd írhatnak jó honorért egy cikket a Magyar Krónikába (emlékeznek? pitypang); akik meg itt végeznek, azok bizony könnyedé intenek pát, és akkor látják legközelebb Magyarországot, amikor a hátuk közepét.

Márpedig aki ennyire kihúzta a gyufát a mi kormányunknál, azt egykönnyen nem eresztik. Kitették a célkeresztbe, törvényt módosítottak a tönkretételére, teljesíthetetlen határidővel új szabályt kreáltak. És még mindig ugrál? (...)

N. Kósa Judit: Packázás

Népszava
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó